Merida, a bátor (2012)
Brave
- zene: Patrick Doyle
- vezényel: James Shearman
- kiadás éve: 2012
- kiadó: Walt Disney Records
- játékidő: 65:35
Az elmúlt évtized legmeghatározóbb animációs stúdiója, a Pixar 2008-ban jelentette be, hogy elkészíti első olyan alkotását, mely a tündérmesék világába kalauzolja majd el a nézőket. Az akkoriban A medve és az íj címre keresztelt produkció több tekintetben volt még valamiben az első a cég történetében, hiszen a főhősnek először választottak egy női karaktert, továbbá itt lett először gyerekkorú egy Pixar-mozi főszereplője. Hazánkban Merida, a bátor címmel jelent meg a film, amely készítésének folyamán egy rendezőváltást is megélt, mivel az eredeti ötletgazda, az Egyiptom hercegét készítő Brenda Chapman kreatív nézeteltérés miatt kénytelen volt a munkálatokat otthagyni, ő egyébként egy Grimm testvérek-szerű mesében gondolkodott. Újabb érdekesség, illetve elsőség vele kapcsolatban, hogy e mozi kapcsán ő lett a Pixar első női direktora is, társrendezőként ugyanis felkerült a neve a stáblistára. Az eredeti változathoz olyan nevek adták hangjukat, mint Kelly Macdonald, Julie Walters, Billy Connolly, Emma Thompson, Kevin McKidd és Robbie Coltrane – bár a főszereplő hangját eredetileg Reese Witherspoonnak szánták, aki viszont idő hiányában végül kiszállt a projektből.
Mint láthattuk, a Pixar történetében sok tekintetben volt újító a Merida, a bátor, de ezeken kívül a technikai kivitelezésben is jelentős előrelépések történtek a harcias hercegkisasszony jóvoltából. Teljesen új animációs szoftverek készültek a filmhez, a főhős legendássá váló hajkoronája például ezerötszáz egyenként animált hajszálból áll, továbbá ez volt az első mozi, ahol az idén tavasszal bemutatott új Dolby Atmos hangrendszert használták.
A történet Skóciába, a misztikus történetek és legendás csaták zord földjére kalauzolja el a nézőt. Merida, a mesebeli Skócia királyának elsőszülött lánya nem egy szokványos hercegkisasszony. Lovagol, sziklát mászik, vadászik, íjjal lő, a lányos elfoglaltságok, mint a hímezés, öltözködés viszont nem tartoznak kedvenc elfoglaltságai közé, sőt nem tiszteli az ósdi hagyományokat, ráadásul a férjhezmenetelről hallani sem akar. A szülei azonban makacsul ragaszkodnak a házasságához, így meghívják a szövetséges klánokat, hogy népük jeles fiai egy erőpróbán nyerjék el a hercegnő kezét. Merida azonban, hogy megváltoztassa elkerülhetetlennek tűnő sorsát, egy varázslathoz fordul, ami azonban egyáltalán nem úgy sikerül, mint képzelte.
A filmmel kapcsolatban korántsem volt olyan egyöntetű és elsöprően jó a kritikusok reakciója, mint a Pixar korábbi, velősebb mondanivalóval is megáldott alkotásainál, például a L'ecsó, a Fel! vagy a Wall-E esetében. A legfőbb probléma okát sokan a tündérmese jellegben látták, mivel ez a stílus furcsán hatott ettől a stúdiótól. Ám annak ellenére, hogy ez a Pixar-alkotás most inkább csak a kisebbeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek szól, csupán ezért mégsem lehet negatív jelzőkkel illetni, hiszen a stúdió megmutatta, hogy az eddig megszokottaktól eltérő műfajú animációs mozikra is képes, ráadásul a mese világában bőven az egyik legjobb alkotás, ami az elmúlt évtizedben az Álomgyárban készült. A filmen íróként is tevékenykedő Brenda Chapman a saját anya-lánya kapcsolatát vitte bele a történetbe, ami voltaképpen bravúrosan kerüli el a Merida fékezhetetlen tinilányi mivoltából fakadó kliséket, mivel ezeket ügyesen kifigurázza, és főként emiatt a főhős egy szerethető, egyáltalán nem csak kislányokhoz szóló karakter lett.
A film készítői igyekeztek minél több skót származású alkotót bevonni a produkcióba, így a zeneszerzői posztra sem a három korábbi Pixar-zeneszerző, vagyis Randy Newman, Thomas Newman, illetve Michael Giacchino közül választottak, hanem a skót Patrick Doyle-t szemelték ki (egyébként ezzel is első valamiben a Merida, a bátor, hiszen először dolgoztak nem amerikai komponistával a Pixarnál). A szerző ugyan egy időre eltűnt a hollywoodi mozik közeléből, azonban 2011-ben a Thor és A majmok bolygója: Lázadás zenéjével egészen parádésan tért vissza a reflektorfénybe. A Kenneth Branagh rendezte filmek, az Eragon vagy éppen a negyedik Harry Potter-mozi révén már korábban is bizonyította, hogy igencsak mestere a líraian epikus hangzásvilágnak, így egyértelműen jó választásnak tűnt, hogy ő fesse zenével alá Merida skót-felföldi kalandozásait. Doyle emellett többször is tanújelét adta már annak is, hogy mennyire mestere a skót, a kelta vagy éppen az ír zenei hangulatnak. Jelen esetben mindezt meg is mutatta, sőt meg is kellett mutatnia, hiszen ez volt felé az elvárás. Emiatt aztán score-ja különbözik a régebbi Pixar-zenéktől, hiszen jóval tradicionálisabb dallamokat és hangszereket kellett alkalmaznia, aminek következtében aláfestése kissé más hangzást mutat a játékosabb Giacchino-muzsikáktól, vagy az összetettebb, szimfonikus Randy Newman-score-októl. Fura mód az egyik leggyermekibb Pixar-mese kapta a legkomolyabb aláfestést, persze mindez nem azt jelenti, hogy a játékosság vagy az összetettség ne lenne meg, csak éppen Doyle stílusának is köszönhetően sokkal mívesebben, jó értelemben véve ódivatúbban van jelen.
A score nagyrészt szimfonikusok játékára épít, de gyakori kiegészítő hangszerei a pánsíp, a skót duda, a szóló hegedű, a kelta hárfa, a cimbalom, az uilleann duda, illetve a bodhran nevezetű dob. De nemcsak az alkalmazott hangszereket tekintve jelenik meg a skót hangulat, mivel a dallamok is ezen stílusjegyeket hordozzák, sőt skót/ír tánczenék, mint például a strathspey vagy a jig jellegzetességeinek felhasználásával is az autentikus megszólalást erősítette a komponista. Doyle három témát alkotott a film számára. Ezek a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változnak, átszövik az egész score-t, egyfolytában felbukkannak, majd eltűnnek, de akad olyan motívum is, mely csak a film vége felé épül fel teljesen. Merida témája először a "Remember to Smile"-ban bukkan fel, igaz, csekély ideig, majd a "Legends Are Lessons"-ban tűnik fel ismét, az "In Her Heart" elején tradicionális köntösbe bújtatva csendül fel, de kiteljesedni csak a két utolsó, a "We've Both Changed" és a "Merida's Home" című tételekben tud, így a dallam kissé nehezen kapcsolható a főhőshöz. A második főbb téma népi hangszerekre, leginkább dudákra és egyéb fúvósokra épül. A dallamot a "Fate and Destiny"-ben halljuk először, majd rögtön a következő trackben, az igen kiváló "The Games"-ben ki is teljesedik. A "Remember to Smile" második fele szintén tartalmaz egy hangulatos skót dudás részt, azonban a következő, "Merida Rides Away" című tételtől már minimálisra korlátozódik a vadabb skótos, íres zenék aránya.
A harmadik téma a királyné és Merida közti kapcsolatot ábrázolja. Az anya-lánya viszony zenei megjelenítésére egy altatódal született, melyet a szerző évekkel ezelőtt megírt a film számára. Az eredetiben Emma Thompson és Peigi Barker által énekelt "Noble Maiden Fair" igazán szép muzsika, dallama pedig szöveg nélkül is jól érvényesül, például a "Legends Are Lessons" végén vagy az "In Her Heart" elején. Egy másik dalt is készíttettek a komponistával, méghozzá Fergus király bordalát ("Song of Mor Du"), melynek egy kelta vallási ének képezte az alapját. Ezeken felül apró melléktémák is felbukkannak, melyekre hallhatunk példát a "The Witch's Cottage" vagy a "Through the Castle" esetében.
Az album három dallal nyit, melyből kettőt Julie Fowlis énekel. Ő egy skót népzenével foglalatoskodó énekesnő, ezen tevékenységével pedig igen szép sikereket és elismertséget ért el. Merida kalandjához született dalai is jól megidézik a skót folkmuzsikákat, noha jó adag populáris hangzással is el lettek látva. A harmadik számot a tizenhat éves énekesnő, Birdy és az angol folk-rock banda, a Mumford & Sons adja elő, ez a "Learn Me Right" című nóta a trió legjobbika – viszont ezek egyike sem tartalmaz utalást a score-ra.
Doyle kompozíciója hű követője a magas minőséget képviselő Pixar-filmzenéknek, sőt ezeken belül is igen előkelő helyezést érdemel. Mivel eddig a Verdák 2. kivételével az összes Pixar-film zenéje (vagy valamely dala) jelölve volt Oscar-díjra, így az sem elképzelhetetlen, hogy a skót komponista jó eséllyel pályázik e muzsikájával az aranyszobor bezsebelésére.
Mint láthattuk, a Pixar történetében sok tekintetben volt újító a Merida, a bátor, de ezeken kívül a technikai kivitelezésben is jelentős előrelépések történtek a harcias hercegkisasszony jóvoltából. Teljesen új animációs szoftverek készültek a filmhez, a főhős legendássá váló hajkoronája például ezerötszáz egyenként animált hajszálból áll, továbbá ez volt az első mozi, ahol az idén tavasszal bemutatott új Dolby Atmos hangrendszert használták.
A történet Skóciába, a misztikus történetek és legendás csaták zord földjére kalauzolja el a nézőt. Merida, a mesebeli Skócia királyának elsőszülött lánya nem egy szokványos hercegkisasszony. Lovagol, sziklát mászik, vadászik, íjjal lő, a lányos elfoglaltságok, mint a hímezés, öltözködés viszont nem tartoznak kedvenc elfoglaltságai közé, sőt nem tiszteli az ósdi hagyományokat, ráadásul a férjhezmenetelről hallani sem akar. A szülei azonban makacsul ragaszkodnak a házasságához, így meghívják a szövetséges klánokat, hogy népük jeles fiai egy erőpróbán nyerjék el a hercegnő kezét. Merida azonban, hogy megváltoztassa elkerülhetetlennek tűnő sorsát, egy varázslathoz fordul, ami azonban egyáltalán nem úgy sikerül, mint képzelte.
A filmmel kapcsolatban korántsem volt olyan egyöntetű és elsöprően jó a kritikusok reakciója, mint a Pixar korábbi, velősebb mondanivalóval is megáldott alkotásainál, például a L'ecsó, a Fel! vagy a Wall-E esetében. A legfőbb probléma okát sokan a tündérmese jellegben látták, mivel ez a stílus furcsán hatott ettől a stúdiótól. Ám annak ellenére, hogy ez a Pixar-alkotás most inkább csak a kisebbeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek szól, csupán ezért mégsem lehet negatív jelzőkkel illetni, hiszen a stúdió megmutatta, hogy az eddig megszokottaktól eltérő műfajú animációs mozikra is képes, ráadásul a mese világában bőven az egyik legjobb alkotás, ami az elmúlt évtizedben az Álomgyárban készült. A filmen íróként is tevékenykedő Brenda Chapman a saját anya-lánya kapcsolatát vitte bele a történetbe, ami voltaképpen bravúrosan kerüli el a Merida fékezhetetlen tinilányi mivoltából fakadó kliséket, mivel ezeket ügyesen kifigurázza, és főként emiatt a főhős egy szerethető, egyáltalán nem csak kislányokhoz szóló karakter lett.
A film készítői igyekeztek minél több skót származású alkotót bevonni a produkcióba, így a zeneszerzői posztra sem a három korábbi Pixar-zeneszerző, vagyis Randy Newman, Thomas Newman, illetve Michael Giacchino közül választottak, hanem a skót Patrick Doyle-t szemelték ki (egyébként ezzel is első valamiben a Merida, a bátor, hiszen először dolgoztak nem amerikai komponistával a Pixarnál). A szerző ugyan egy időre eltűnt a hollywoodi mozik közeléből, azonban 2011-ben a Thor és A majmok bolygója: Lázadás zenéjével egészen parádésan tért vissza a reflektorfénybe. A Kenneth Branagh rendezte filmek, az Eragon vagy éppen a negyedik Harry Potter-mozi révén már korábban is bizonyította, hogy igencsak mestere a líraian epikus hangzásvilágnak, így egyértelműen jó választásnak tűnt, hogy ő fesse zenével alá Merida skót-felföldi kalandozásait. Doyle emellett többször is tanújelét adta már annak is, hogy mennyire mestere a skót, a kelta vagy éppen az ír zenei hangulatnak. Jelen esetben mindezt meg is mutatta, sőt meg is kellett mutatnia, hiszen ez volt felé az elvárás. Emiatt aztán score-ja különbözik a régebbi Pixar-zenéktől, hiszen jóval tradicionálisabb dallamokat és hangszereket kellett alkalmaznia, aminek következtében aláfestése kissé más hangzást mutat a játékosabb Giacchino-muzsikáktól, vagy az összetettebb, szimfonikus Randy Newman-score-októl. Fura mód az egyik leggyermekibb Pixar-mese kapta a legkomolyabb aláfestést, persze mindez nem azt jelenti, hogy a játékosság vagy az összetettség ne lenne meg, csak éppen Doyle stílusának is köszönhetően sokkal mívesebben, jó értelemben véve ódivatúbban van jelen.
A score nagyrészt szimfonikusok játékára épít, de gyakori kiegészítő hangszerei a pánsíp, a skót duda, a szóló hegedű, a kelta hárfa, a cimbalom, az uilleann duda, illetve a bodhran nevezetű dob. De nemcsak az alkalmazott hangszereket tekintve jelenik meg a skót hangulat, mivel a dallamok is ezen stílusjegyeket hordozzák, sőt skót/ír tánczenék, mint például a strathspey vagy a jig jellegzetességeinek felhasználásával is az autentikus megszólalást erősítette a komponista. Doyle három témát alkotott a film számára. Ezek a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változnak, átszövik az egész score-t, egyfolytában felbukkannak, majd eltűnnek, de akad olyan motívum is, mely csak a film vége felé épül fel teljesen. Merida témája először a "Remember to Smile"-ban bukkan fel, igaz, csekély ideig, majd a "Legends Are Lessons"-ban tűnik fel ismét, az "In Her Heart" elején tradicionális köntösbe bújtatva csendül fel, de kiteljesedni csak a két utolsó, a "We've Both Changed" és a "Merida's Home" című tételekben tud, így a dallam kissé nehezen kapcsolható a főhőshöz. A második főbb téma népi hangszerekre, leginkább dudákra és egyéb fúvósokra épül. A dallamot a "Fate and Destiny"-ben halljuk először, majd rögtön a következő trackben, az igen kiváló "The Games"-ben ki is teljesedik. A "Remember to Smile" második fele szintén tartalmaz egy hangulatos skót dudás részt, azonban a következő, "Merida Rides Away" című tételtől már minimálisra korlátozódik a vadabb skótos, íres zenék aránya.
A harmadik téma a királyné és Merida közti kapcsolatot ábrázolja. Az anya-lánya viszony zenei megjelenítésére egy altatódal született, melyet a szerző évekkel ezelőtt megírt a film számára. Az eredetiben Emma Thompson és Peigi Barker által énekelt "Noble Maiden Fair" igazán szép muzsika, dallama pedig szöveg nélkül is jól érvényesül, például a "Legends Are Lessons" végén vagy az "In Her Heart" elején. Egy másik dalt is készíttettek a komponistával, méghozzá Fergus király bordalát ("Song of Mor Du"), melynek egy kelta vallási ének képezte az alapját. Ezeken felül apró melléktémák is felbukkannak, melyekre hallhatunk példát a "The Witch's Cottage" vagy a "Through the Castle" esetében.
Az album három dallal nyit, melyből kettőt Julie Fowlis énekel. Ő egy skót népzenével foglalatoskodó énekesnő, ezen tevékenységével pedig igen szép sikereket és elismertséget ért el. Merida kalandjához született dalai is jól megidézik a skót folkmuzsikákat, noha jó adag populáris hangzással is el lettek látva. A harmadik számot a tizenhat éves énekesnő, Birdy és az angol folk-rock banda, a Mumford & Sons adja elő, ez a "Learn Me Right" című nóta a trió legjobbika – viszont ezek egyike sem tartalmaz utalást a score-ra.
Doyle kompozíciója hű követője a magas minőséget képviselő Pixar-filmzenéknek, sőt ezeken belül is igen előkelő helyezést érdemel. Mivel eddig a Verdák 2. kivételével az összes Pixar-film zenéje (vagy valamely dala) jelölve volt Oscar-díjra, így az sem elképzelhetetlen, hogy a skót komponista jó eséllyel pályázik e muzsikájával az aranyszobor bezsebelésére.
Gregus Péter
2012. 09. 09.
2012. 09. 09.
Tracklista:
- Touch the Sky - Julie Fowlis (2:31)
- Into the Open Air - Julie Fowlis (2:41)
- Learn Me Right - Birdy with Mumford & Sons (3:46)
- Fate and Destiny (4:17)
- The Games (1:53)
- I Am Merida (2:23)
- Remember to Smile (2:18)
- Merida Rides Away (4:07)
- The Witch's Cottage (4:26)
- Song of Mor Du (2:18) *
- Through the Castle (4:34)
- Legends Are Lessons (4:06)
- Show Us the Way (3:46)
- Mum Goes Wild (3:25)
- In Her Heart (2:36)
- Noble Maiden Fair (A Mhaighdean Bhan Uasal) (2:37) **
- Not Now (3:34)
- Get the Key (3:15)
- We've Both Changed (5:30)
- Merida's Home (1:32)
* előadja: Billy Connolly
** előadja: Emma Thompson és Peigi Barker
