Bear McCreary egyszerre több sorozatot visz komponistaként (ezek közt megtalálhatjuk napjaink egyik legnépszerűbbikét, a The Walking Deadet – ahonnan mellesleg Cohan is érkezett), de emellett mozis fronton sem egy vasat tart a tűzbe. 2016-ból a Sötét erdő és a Cloverfield Lane 10 említendő meg, valamint A fiú, mely score-jának minősége magasan túlszárnyalja azt, amihez készült. Az alkotás műfaja hiába horrorféle, a szerző nem a csörömpöléses irányzat mellett szavazott, hanem egy igényes zenét hozott létre, amelyben ugyan feszültség bőségesen található, hirtelen felcsattanó hegedűrobajok nem kifejezetten. Az album egy nagyszerű, baljóslatú, ízig-vérig kísértetházas főtémával indul, és néhány vérfagyasztó mozzanatot leszámítva mindvégig e nyugodt, éjfekete tónus marad az uralkodó, nemegyszer szép pillanatokkal. Mivel a címszereplő neve Brahms, szinte adta magát, hogy McCreary művét átjárja a német zeneszerző egyik legismertebb kompozíciójának finom megidézése. A "Bölcsődal" hol csak néhány tétova hangként, hol konkrét dallam formájában köszön vissza a trackekben, a záró betétdal (Fyfe Monroe előadásában) pedig kimondottan erre épül. A komponista mesterségesen előállított hangok, valamint néhány élő instrumentum segítségével maga adja elő a szimfonikus hatású score-t, s tehetségét jól jelzi, hogy az erre a célra jutó visszafogott anyagiak a muzsikán minimálisan sem érződnek.