„A zeneszerzők többsége hegedűn játszik, vagy komolyzenei képzettséggel rendelkezik, szemben velem, aki rockzenész vagyok. Ezért más jellegű score-okat írok, mint ők.”


Előadó, komponista, dalszerző, zenei producer, a Yes egykori gitárosa. E titulusok mindegyike érvényes a Dél-Afrikából származó művészre, aki a kilencvenes évek közepén robbant be a köztudatba, ám néhány blockbustert követően úgy döntött, visszahúzódik a rivaldafény ezen ágától, és újfent előadói karrierjére koncentrál. Ennek eredményeként a 2000-es évek végétől már nem filmzeneszerzőként, hanem a rock, a pop és a jazz világában történő közreműködései révén kezdtek cikkezni vele kapcsolatban.
 
Rabin Johannesburgban látta meg a napvilágot, a zene pedig kezdettől fogva szerves részét képezte életének, hiszen apja ügyvédi hivatása mellett karmesterkedett és a Johannesburg Philharmonic Orchestra első hegedűse volt, édesanyja pedig balett-táncosi, illetve színészi karrierjével párhuzamosan zongorázott – rajtuk kívül nagybátyjánál, nagyapjánál és dédapjánál szintén kulcsfontosságú szerepet játszott a zene. A szerző hatéves korától zongoraleckéket vett, majd ezen instrumentumot gitárra cserélte, s először testvére zenekarában, nem sokkal később pedig már saját bandájában, a Conglomerationben játszott. Formációjuk elnyerte a South Africa Battle of the Bands-díjat, sikereik ellenére azonban feloszlottak, ezért sorkatonaként töltött időszakát követően bárzenészként tért vissza a színpadra. 1977-ben Beginnings címmel jelentetett meg szólólemezt, a rá következő évben pedig többedmagával elkészíthette első filmzenéjét, ami a Death of a Snowman című akciófilmhez fűződik.
 
Karrierjének újabb szintre helyezése érdekében Londonba tette át székhelyét, ahol ismét szólóalbumokat vett fel, illetőleg különféle előadók dalainál működött közre. Pályafutásának első jelentős állomása az volt, amikor 1982-ben csatlakozott a Yes zenekarhoz, melynek tizenkét évig volt tagja: olyan lemezeiknél működhetett közre, mint a 90125, a Big Generator, a Union vagy a Talk. A bandától új célja, a filmzenék világának meghódítása érdekében köszönt el, mely irányváltásban nagy szerepe volt Mark Mancinának, aki a Can’t Look Away-turnén billentyűsként utazott velük állomásról állomásra, s ismertette meg Rabinnal ezt a világot.
 
Mancina a Twister gitárszólóinak feljátszásához hívta először segítségül, majd a Tiszta játszma és a Különleges kommandó kiegészítő komponistájaként dolgozott a keze alá. Következő együttműködésük a Con Air – A fegyencjárat lett, ám ekkorra már túl volt első önálló hollywoodi megbízatásán, a Tisztítótűzön, mely munkát azt követően kapta, hogy Steven Seagal gitártanára lett. Rabin a Con Airt követően meghatározó alkotótársa lett Jerry Bruckheimernek, aki egyebek mellett a mai napig egyik legnagyobb sikerének számító Armageddon, továbbá A nemzet aranya-filmek, a Rossz társaság, a Tolvajtempó, a Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk, a Harry Gregson-Williams társzerzőjeként jegyzett A közellenség, valamint az Emlékezz a titánokra! aláfestését bízta rá, s ezek révén számos BMI-elismerésre tehetett szert. Az Emlékezz a titánokra! ihlette muzsikája pályafutása egyik legszebb darabja, főtémája pedig annyira népszerű lett, hogy a zenei rendezők a mai napig előszeretettel használják a különféle rangos eseményekkel kapcsolatos összeállításaikhoz.  
 
Hirtelen jött sikerének kulcsa az volt, hogy a kilencvenes években az akkori Media Ventures által kialakított új akciózenei stílust rendkívüli érzékkel tudta elegyíteni a rock elemeivel. Bár Rabint ebből eredően többnyire akciófilmekkel keresték fel (az eddig említetteken túl olyanokkal, mint például Az egyetlen, a Törvényen kívül vagy A hatodik napon), családi filmekhez éppúgy komponálhatott (Hóbarát, Örök lányok, Kenguru Jack), mint sportdrámához (Carter edző, Fekete dicsőség, Erőpróba), horrorhoz (Az ördögűző: A kezdet) vagy zenés filmhez (Rocksztár). A 2000-es évek végétől azonban újabb szólóalbumán, a Jacarandán kezdett dolgozni, illetőleg a Yes koncertjein is fel-felbukkant, melyekre csak úgy tudott időt szakítani, hogy csökkenteni kezdte filmes projektjeinek számát. A zenekar egykori tagjaival megalapította a Yes Featuring Jon Anderson, Trevor Rabin, Rick Wakeman bandát, és bár időnként azóta is ír filmzenéket (mint például a 12 Monkeys című sorozathoz vagy a megtörtént eseményeken alapuló Maxhez), életének fő csapásirányát zenekara jelenti számára.
 

Kulics László
2020.06.13.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a Varése Sarabande 30. születésnapi rendezvényéről
Beszámolók

Cápás filmek
Zenék egy témára

Michael Bay filmjeinek zenéje
Kollaborációk, élletutak

Sportfilmek zenéje - II. rész
Kollaborációk, életutak