Háborgó mélység (1999)
Deep Blue Sea
- zene: Trevor Rabin
- vezényel: Gordon Goodwin
- kiadás éve: 1999
- kiadó: Varése Sarabande
- játékidő: 30:11
2018 folyamán a Meg – Az őscápa című Jon Turteltaub-mozi mellett két cápás témájú tévéfilm is készült: a The Last Sharknado: It's About Time, valamint a Deep Blue Sea 2, mely utóbbi kapcsán elérkezettnek láttam az időt arra, hogy górcső alá vegyem az első rész score-ját. Ehhez azonban a filmet még belepörgetés szintjén sem kívántam újranézni, mert a Renny Harlin rendezte Háborgó mélység szinte minden szempontból megbukott nálam – amikor az ő felügyeletével készült produkciók valamelyikével szeretnék kikapcsolódni, akkor a Még drágább az életed, a Cliffhanger – Függő játszma, illetőleg az Utánunk a tűzözön triójából szoktam választani. A szinte szót pedig azért használtam, mert a Háborgó mélység zenéjét húsz év elteltével sem tudtam megunni.
A direktor e történettel az óceán mélyére invitál bennünket, ahol az Alzheimer-kór gyógyításának kutatása érdekében hoztak létre laboratóriumot. S hogy miért nem a szárazföldön tették ezt? Mert tudósok egy maroknyi – s idővel egyre fogyatkozó – csapata felfedezi, hogy a cápák agyából olyan anyag vonható ki, amely hozzájárulhat a betegség leküzdéséhez. A minél több mintavételi lehetőség, valamint felvetésük bizonyítási eljárásának gyorsítása céljából megnövelik az alanyként szolgáló cápák agytérfogatát, aminek következtében az állatok okosabbá, rafináltabbá válnak, s persze ellenük fordulnak. Mindez olyan színészek közreműködésével valósult meg, mint Thomas Jane, Samuel L. Jackson, Stellan Skarsgård (Good Will Hunting), Saffron Burrows (Trója), Jacqueline McKenzie (Akihez beszél a föld), továbbá a rapperként is ismert LL Cool J.
Harlin nem az a fajta direktor, aki hosszú távon kitart egy-egy zeneszerző mellett: pályafutása során a Yellóval (Ford Fairlane kalandjai) éppúgy dolgozott már, mint Michael Kamennel (Még drágább az életed), Trevor Jonesszal (Cliffhanger – Függő játszma), Craig Safannel (Rémálom az Elm utcában 4. – Az álmok ura), Alan Silvestrivel (Utánunk a tűzözön), John Debneyvel (A kincses sziget kalózai), BT-vel (Felpörgetve) vagy éppen a tomandandyvel (A testvériség). A legtöbbször neki dolgozó komponista Trevor Rabin, aki a Háborgó mélységet követően Az ördögűző: A kezdet, a 12 menet, valamint az 5 nap háború kedvéért egyaránt visszatért mellé. Nem mellesleg Rabin volt az egyetlen profitálója is ennek a hatalmas bukást megélt cápás mozinak, amelyben a sablonos forgatókönyvet csapnivaló trükkökkel és a színészek nem túl maradandó teljesítményével sikerült megfejelni, így a Még drágább az életed és a Cliffhanger – Függő játszma okán többek által megkedvelt rendező végképp arccal a süllyesztő felé fordulhatott.
Az albumot az "Aftermath" indítja, mely Rabin legjobban sikerült témáinak egyike. Zongorával igyekszik a mélység felé csábítani bennünket, majd vonósok, rezesek, szintetizátor és egy kórus, a The LA Master Chorale bevonásával formálja emelkedetté a hangulatot. Az itt felbukkanó dallamsorok a "Susan Softens"-ben, a "Journey"-ben, az "Anarchy"-ban, valamint a "Doctor's Orders"-re keresztelt szösszenetben térnek vissza különböző hangszereléssel és stílusban. A score ezen alappillére viszont nemcsak innen csenghet ismerősen, hanem a Nightwish "Instrumental"-jának részeként is, a finn zenekar ugyanis ezen a címen olvasztotta egybe Hans Zimmer Az utolsó esély ihlette dallamaival.
Amellett, hogy a Háborgó mélység kísérete fennkölt ("Aftermath") és érzelmes pillanatokat ("Susan Softens", "Hunting in Packs", "Experiment", "Doctor's Orders") egyaránt tartalmaz, egy erős, akcióközpontú muzsikáról beszélhetünk, ám ezen oldalát a Varése Sarabande korongjának kurta játékideje révén csak részben ismerhetjük meg. A mű elkészítése nem volt zökkenőmentes, a finishez közeledve ugyanis Harlin az alábbi észrevétellel állt elő: "Szükségünk van egy cápa-motívumra." Rabin erre azt felelte, hogy "Ott van az", a direktor azonban nem érte be ennyivel: "Nem, nem, nem. Hallgatom a zenét, és jó, de szükség van egy mindenek felett álló témára" – vágott vissza. Mivel a munkafolyamat ekkor már olyannyira a vége felé járt, hogy még azon jelenetekre leszűkítve sem lett volna elég idő új zenét készíteni és felvenni, amelyekben cápák szerepelnek, a szerző ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy fogott egy John Williams népszerű cápa-dallamához hasonló benyomást keltő, nyolc hangjegyes dallamsort, s utólagosan minden olyan jelenet tételébe beleolvasztotta, ahol a ragadozók feltűnnek. Az albumra felkerült trackek közül ennek eredményeként öltött végső formát a mozi nyitányaként szolgáló "Main", a "Jim Returns", valamint az "Anarchy", mely utóbbi az "Aftermath" mellett a lemez csúcspontjának számít.
Természetesen a score egészét átjárják készítője kézjegyei, de az Armageddon, a Con Air – A fegyencjárat, valamint A közellenség zenei hangulatelemei mellett a Remote Control Productions (Hans Zimmer cége) akkori, feltörekvőnek számító generációjának jellemző megoldásai is teret kapnak. Hogy számomra mindettől függetlenül, két évtized távlatából is megunhatatlanná vált e score, az nemcsak a dallamoknak köszönhető, hanem annak is, hogy Rabinnek ekkor még nem volt meg az a röviddel később már előszeretettel alkalmazott szokása, miszerint az utómunkálatok során az elektronikus megoldások mellett az élő hangszeres felvételeket is gépzenei hatásúvá torzítja. Ennek eredményeként itt A nemzet aranya, a Rossz társaság, a Flyboys – Égi lovagok vagy a Hullámtörők szintén Rabin jegyezte aláfestéséhez képest jóval kevésbé érződik az, hogy eljárt a muzsika felett az idő.
A Varése mellett a Warner Bros. Records sem szeretett volna kimaradni a lemezpiac nyújtotta lehetőségekből: Deep Blue Sea: Music from the Motion Picture albumukon a score-ból ízelítőt nyújtó hatperces "Deep Blue Sea Montage" mellett különféle hiphop- és R&B-előadók dalai kaptak helyet. Ezek között találunk két LL Cool J-számot, melyek közül a hivatalos betétdalként alkalmazott "Deepest Bluest" önálló kislemezként is napvilágot látott. A stúdió azonban ezen a téren sem tudott különösebben kasszát robbantani: a soundtrack és a single nem arattak sikert.
Trevor Rabin dallamai nemegyszer igyekeznek mentőövet biztosítani a produkció számára, a siker viszont nem ezen múlott – egy gyengébb színvonalú muzsika a nem filmzenerajongói vénával ellátott néző számára éppúgy elveszett volna a képsorok alatt, mint ez. A Háborgó mélység score albumát összeállítás szempontjából jónak találom, a játékidő vonatkozásában azonban még legalább negyedórányit lehetett volna toldani rajta annak érdekében, hogy több akciózenét kapjunk. Ha valaki kedveli a szerző korai munkásságát, akkor ennek a lemeznek éppúgy a gyűjteményben a helye, mint például az Armageddon, A közellenség, A hatodik napon, a Törvényen kívül vagy a Con Air – A fegyencjárat albumának – és persze nem ártana, ha végre az Emlékezz a titánokra! muzsikája is megjelenne, hogy ezek mellé tehessük.
A direktor e történettel az óceán mélyére invitál bennünket, ahol az Alzheimer-kór gyógyításának kutatása érdekében hoztak létre laboratóriumot. S hogy miért nem a szárazföldön tették ezt? Mert tudósok egy maroknyi – s idővel egyre fogyatkozó – csapata felfedezi, hogy a cápák agyából olyan anyag vonható ki, amely hozzájárulhat a betegség leküzdéséhez. A minél több mintavételi lehetőség, valamint felvetésük bizonyítási eljárásának gyorsítása céljából megnövelik az alanyként szolgáló cápák agytérfogatát, aminek következtében az állatok okosabbá, rafináltabbá válnak, s persze ellenük fordulnak. Mindez olyan színészek közreműködésével valósult meg, mint Thomas Jane, Samuel L. Jackson, Stellan Skarsgård (Good Will Hunting), Saffron Burrows (Trója), Jacqueline McKenzie (Akihez beszél a föld), továbbá a rapperként is ismert LL Cool J.
Harlin nem az a fajta direktor, aki hosszú távon kitart egy-egy zeneszerző mellett: pályafutása során a Yellóval (Ford Fairlane kalandjai) éppúgy dolgozott már, mint Michael Kamennel (Még drágább az életed), Trevor Jonesszal (Cliffhanger – Függő játszma), Craig Safannel (Rémálom az Elm utcában 4. – Az álmok ura), Alan Silvestrivel (Utánunk a tűzözön), John Debneyvel (A kincses sziget kalózai), BT-vel (Felpörgetve) vagy éppen a tomandandyvel (A testvériség). A legtöbbször neki dolgozó komponista Trevor Rabin, aki a Háborgó mélységet követően Az ördögűző: A kezdet, a 12 menet, valamint az 5 nap háború kedvéért egyaránt visszatért mellé. Nem mellesleg Rabin volt az egyetlen profitálója is ennek a hatalmas bukást megélt cápás mozinak, amelyben a sablonos forgatókönyvet csapnivaló trükkökkel és a színészek nem túl maradandó teljesítményével sikerült megfejelni, így a Még drágább az életed és a Cliffhanger – Függő játszma okán többek által megkedvelt rendező végképp arccal a süllyesztő felé fordulhatott.
Az albumot az "Aftermath" indítja, mely Rabin legjobban sikerült témáinak egyike. Zongorával igyekszik a mélység felé csábítani bennünket, majd vonósok, rezesek, szintetizátor és egy kórus, a The LA Master Chorale bevonásával formálja emelkedetté a hangulatot. Az itt felbukkanó dallamsorok a "Susan Softens"-ben, a "Journey"-ben, az "Anarchy"-ban, valamint a "Doctor's Orders"-re keresztelt szösszenetben térnek vissza különböző hangszereléssel és stílusban. A score ezen alappillére viszont nemcsak innen csenghet ismerősen, hanem a Nightwish "Instrumental"-jának részeként is, a finn zenekar ugyanis ezen a címen olvasztotta egybe Hans Zimmer Az utolsó esély ihlette dallamaival.
Amellett, hogy a Háborgó mélység kísérete fennkölt ("Aftermath") és érzelmes pillanatokat ("Susan Softens", "Hunting in Packs", "Experiment", "Doctor's Orders") egyaránt tartalmaz, egy erős, akcióközpontú muzsikáról beszélhetünk, ám ezen oldalát a Varése Sarabande korongjának kurta játékideje révén csak részben ismerhetjük meg. A mű elkészítése nem volt zökkenőmentes, a finishez közeledve ugyanis Harlin az alábbi észrevétellel állt elő: "Szükségünk van egy cápa-motívumra." Rabin erre azt felelte, hogy "Ott van az", a direktor azonban nem érte be ennyivel: "Nem, nem, nem. Hallgatom a zenét, és jó, de szükség van egy mindenek felett álló témára" – vágott vissza. Mivel a munkafolyamat ekkor már olyannyira a vége felé járt, hogy még azon jelenetekre leszűkítve sem lett volna elég idő új zenét készíteni és felvenni, amelyekben cápák szerepelnek, a szerző ahhoz a megoldáshoz folyamodott, hogy fogott egy John Williams népszerű cápa-dallamához hasonló benyomást keltő, nyolc hangjegyes dallamsort, s utólagosan minden olyan jelenet tételébe beleolvasztotta, ahol a ragadozók feltűnnek. Az albumra felkerült trackek közül ennek eredményeként öltött végső formát a mozi nyitányaként szolgáló "Main", a "Jim Returns", valamint az "Anarchy", mely utóbbi az "Aftermath" mellett a lemez csúcspontjának számít.
Természetesen a score egészét átjárják készítője kézjegyei, de az Armageddon, a Con Air – A fegyencjárat, valamint A közellenség zenei hangulatelemei mellett a Remote Control Productions (Hans Zimmer cége) akkori, feltörekvőnek számító generációjának jellemző megoldásai is teret kapnak. Hogy számomra mindettől függetlenül, két évtized távlatából is megunhatatlanná vált e score, az nemcsak a dallamoknak köszönhető, hanem annak is, hogy Rabinnek ekkor még nem volt meg az a röviddel később már előszeretettel alkalmazott szokása, miszerint az utómunkálatok során az elektronikus megoldások mellett az élő hangszeres felvételeket is gépzenei hatásúvá torzítja. Ennek eredményeként itt A nemzet aranya, a Rossz társaság, a Flyboys – Égi lovagok vagy a Hullámtörők szintén Rabin jegyezte aláfestéséhez képest jóval kevésbé érződik az, hogy eljárt a muzsika felett az idő.
A Varése mellett a Warner Bros. Records sem szeretett volna kimaradni a lemezpiac nyújtotta lehetőségekből: Deep Blue Sea: Music from the Motion Picture albumukon a score-ból ízelítőt nyújtó hatperces "Deep Blue Sea Montage" mellett különféle hiphop- és R&B-előadók dalai kaptak helyet. Ezek között találunk két LL Cool J-számot, melyek közül a hivatalos betétdalként alkalmazott "Deepest Bluest" önálló kislemezként is napvilágot látott. A stúdió azonban ezen a téren sem tudott különösebben kasszát robbantani: a soundtrack és a single nem arattak sikert.
Trevor Rabin dallamai nemegyszer igyekeznek mentőövet biztosítani a produkció számára, a siker viszont nem ezen múlott – egy gyengébb színvonalú muzsika a nem filmzenerajongói vénával ellátott néző számára éppúgy elveszett volna a képsorok alatt, mint ez. A Háborgó mélység score albumát összeállítás szempontjából jónak találom, a játékidő vonatkozásában azonban még legalább negyedórányit lehetett volna toldani rajta annak érdekében, hogy több akciózenét kapjunk. Ha valaki kedveli a szerző korai munkásságát, akkor ennek a lemeznek éppúgy a gyűjteményben a helye, mint például az Armageddon, A közellenség, A hatodik napon, a Törvényen kívül vagy a Con Air – A fegyencjárat albumának – és persze nem ártana, ha végre az Emlékezz a titánokra! muzsikája is megjelenne, hogy ezek mellé tehessük.
Kulics László
2018. 11. 25.
2018. 11. 25.
Tracklista:
- Aftermath (2:47)
- Susan Softens (2:26)
- Journey (4:48)
- Main (3:07)
- Hunting in Packs (1:42)
- Experiment (4:28)
- Jim Returns (1:21)
- Shark Side (4:27)
- Anarchy (4:23)
- Doctor's Orders (0:33)
Az album a Spotify-on:
