Trevor Rabin talán már rég leszámolt azzal a reménnyel, hogy visszatérhet egy olyan diadalmas időszak számára, mint amikor az Armageddon vagy A hatodik napon ígéretes komponistájaként tekintettek rá. Mára sajnos beleszürkült az utánpótlás mezőnyébe, és általában akkor keresik a filmkészítők, ha valami korszerű aláfestést akarnak, de nem szeretnék, ha túl sokat kellene áldozni a zenére. Valahol a Hullámtörők muzsikája is ebbe a kategóriába tartozik, mégis értékelhetőbbre sikerült, mint az utóbbi idők Rabin-termése, holott túl sok új dolgot nem tartalmaz. Bryan Adams rutinos stáblistadalán kívül más betétdalt igazából nem lehetett volna a kiadott lemezre rakni, így a CD-re a sokkal többször felcsendülő score helyett (egy tracket leszámítva) a filmben csak töredékeikben elhangzott felvételek kerültek. A fenti értékelés természetesen az instrumentális zenei anyagra vonatkozik. A főhősök tengeri akcióihoz Rabin olyan szimfonikus dübörgéseket alkalmazott, mint például legutóbbi filmjénél, a Kígyók a fedélzetennél is (a szerző évek óta tartó pechje eredményeként annak soundtrackjére is mindössze egy tételnyi score fért fel). Most ismét működőképes a rézfúvósok, valamint a dobok keltette dinamikus hangzás, és a visszafogottan patrióta elemekkel színesített megvalósítás. Az aláfestés másik vonalához a líraibb hangvétel tartozik: a szomorú szólógitáros témák, az elhunytakat sirató női vokál alkalmazása mind szépen arra utal, hogy ideje lenne már a szerzőnek megszabadulnia attól a skatulyától, amit ráerőltettek (vagy ő húzott szántszándékkal magára), és csendesebb vizekre evezhetne, mert a zúzásban már mindent megmutatott, drámában viszont még van benne tartalék.