Ben Gates (Cage) most is egy amerikai relikvia felkutatásába kezd, de elsősorban nem a kincs izgatja, hanem az, hogy megmentse családja becsületét, lévén, hogy Mitch Wilkinson (Ed Harris) meggyanúsítja őket, hogy őseik részt vettek a Lincoln-merényletben. Persze a családi renomé megóvásán túl, a legendás aranyváros, Cibola felfedezése is egyre inkább lázba hozza a kincsvadászokat, azonban a cél eléréséhez többek között be kell törniük a Buckingham-palotába, el kell rabolniuk az Egyesült Államok elnökét, és más hasonló, kissé nehezen kivitelezhető akciókat kell végrehajtaniuk. A siker, happy end és családegyesítés természetesen nem marad el a film végén, ráadásul a harmadik részt is előkészítették, így hamarosan feltehetőleg egy újabb amerikai titkos kincs felkutatását láthatjuk viszont a vásznon.

Az első rész zenéjének elkészítését – főként Jerry Bruckheimer okán – Trevor Rabinre bízták. A szerző a tőle megszokott stílusban írta meg annak idején a score-t, ami teljesen megállta a helyét a film alatt, bár az egyediség és az ötletesség tekintetében már akadtak problémái. A folytatás aláfestése nem késztette nagy erőfeszítésre a szerzőt, mivel a film score-ja majdhogynem teljesen megegyezik az első részben hallottakkal, és ezalatt nemcsak a főbb témák és a stílus átemelését értem, hanem gyakorlatilag olybá tűnik, hogy komplett részleteket használt fel Rabin az előző részből. Természetesen készültek új témák is, melyek többsége zeneileg meglepően színes, sőt a szerzőtől szokatlan dallamokat és hangszerelést is hallunk – gondolok itt a párizsi vagy a nyitó jelenet aláfestésére. A grandiózus hangzásvilág is több helyen jellemzője a muzsikának, főként az aranyváros felfedezését kísérik ilyen hangzású tételek. A score-ból azonban hiányzik az eredetiség, az a plusz, ami megkülönböztetné Rabin korábbi alkotásaitól, pláne az első epizód aláfestésétől, több helyen pedig egyenesen rontanak a filmen a szerzőre annyira jellemző dinamikus tételek. A mozi elejétől dübörgő dobok és a gitárok, valamint a teljes hangerőn szóló műanyag hangzású vonósok állandó alkalmazása nem teremti meg a filmben a feszültséget, a zenének nincs íve, mivel ugyanolyan harsány a film kezdetekor, mint a végén.