„Szerencsés vagyok, hogy egy hetet tanulhattam Aaron Copelandnél, ami maradandó emlék volt számomra a zeneszerzői tanulmányaim során.”
Mark Mancina a kilencvenes évek blockbuster akciófilmjeinek egyik meghatározó alakja volt, aki az akkor még Media Ventures néven futó csapat tagjaként öregbítette, illetve fűszerezte saját elképzeléseivel Hans Zimmer stílusát. Ám esetében elmondható, hogy amilyen gyorsan jött a népszerűség, olyan hamar el is pártolt mellőle: az ezredfordulót követően kezdték elkerülni a kasszasikerek, és bár munkát folyamatosan kap, napjainkban döntően az aktuális Disney-rajzfilmek apropójából kerül rivaldafénybe.
A zenészként, komponistaként, producerként és zenei rendezőként egyaránt tevékenykedő Mancina Santa Monicában született, gyermekkorát pedig Kalifornia állam különféle pontjain töltötte. Muzsikusi tanulmányait gitárórákkal kezdte, s ezen instrumentum azóta is közel áll a szívéhez. Ugyan a zeneszerzés már fiatalon érdekelni kezdte, eleinte a gitár mellett a zongorázásra és az éneklésre fordította minden idejét, színpadi rutint pedig különféle rockbandák tagjaként szerzett magának. Az együttesekhez történő csapódások iskolaéveit követően is megmaradtak, aminek legemblematikusabb apropója a Yes egyik koncertturnéjához történő csatlakozása volt. Ezen időszak során kötött barátságot Trevor Rabinnal (akinek aztán filmzeneszerzői karrierjét is segített beindítani), illetőleg vehetett részt később a banda Union albumának elkészítésében producerként, valamint a „Miracle of Life” című dal társírójaként.
Mancina a nyolcvanas évek végétől kezdett közel kerülni a filmvilághoz: eleinte kisebb kaliberű megbízásokban részesült dalszerzőként, illetve komponistaként – ezek közül hazánkba csak a Lázadás az űrben, illetve A Jetson család mozifilm változata jutott el, utóbbiból a „Home” című szám erejéig vette ki a részét. Mindeközben egyre keresettebb előadóvá, zenei rendezővé lépett elő, s ennek köszönhető, hogy keresztezték egymás útjait Hans Zimmerrel, akinek a Mint a villámnál éppúgy segítségére volt, ahogyan a Millennium: Tribal Wisdom and the Modern World, a Tiszta románc és Az oroszlánkirály esetében. Lassan gyarapodni kezdtek önálló felkérései is (Mentőkabin, Szabaddá válni, Zűrös majom), a siker pedig Jan de Bont rendezői debütálásával, a Féktelenüllel érkezett meg, amit a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk?, a Bérgyilkosok, a Tiszta játszma, a Pénzvonat, a Twister, a Féktelenül 2. és a Trevor Rabinnal közösen jegyzett Con Air – A fegyencjárat követtek. A szerzőt a mai napig az ezekhez kapcsolódó muzsikáival azonosítják, ami olyan műveire vet árnyékot, mint a folklórelemekkel tarkított Moll Flanders, valamint a Visszatérés a Paradicsomba és A végtelen szerelmesei – Az Apolló-program bensőségesebb score-jai. Pályafutásának egyik legcsodálatosabb darabja szintén egy drámához, a hazánkban A szeretet szimfóniája címmel bemutatott zenés filmhez kapcsolódik.
A kétezres évek elején Antoine Fuqua Oscar-díjas Kiképzése révén irányult rá nagy figyelem, ezt követően azonban leginkább olyan, kevésbé közkedvelt vállalkozások találták meg, mint például A vér kötelez, az Orvlövész, az Elvarázsolt kastély, a Penthouse North vagy a zenei szempontból szintén kiemelkedőnek tekinthető Ördögi Színjáték – A Pap, a Várúr és a Boszorkány Willem Dafoe-val és Paul Bettanyval a főszerepben. Ez alól a Gyilkos elmék négy évada, illetve a Disney-vállalkozások számítanak kivételnek. A rajzfilmjeiről ismert stúdióval Az oroszlánkirály kapcsán működött együtt először, majd annak Broadway-változatából is kivehette a részét, animációs alkotások, illetve egész estés filmek tekintetében pedig olyanokhoz szállíthatott dallamokat, mint a Tarzan és folytatása, az Elvarázsolt kastély, a Mackótestvér, a Repcsik, a Repcsik: A mentőalakulat és a Vaiana. A Disney-vel történő kollaborációi közül a Mackótestvér és a Tarzan BMI-díjat hozott neki a konyhára, Az oroszlánkirály színpadi változata, valamint a Tarzan révén pedig Grammyvel jutalmazták.
Kulics László
2020.07.25.