A kilencvenes évek derekán akciózenéivel ismertséget szerzett Mark Mancina mostanra igencsak háttérbe szorult művésznek számít, s mint ilyen, nem sok említésre méltó megbízást kap, amit a magam részéről meglehetősen sajnálok. A Media Ventures elsőgenerációs tanoncai közül való szerző érzelmesebb oldaláról először akkor tehetett tanúbizonyságot, mikor a Moll Flanders című történelmi kalandfilmhez készíthetett aláfestést, ami száznyolcvan fokos fordulatnak, s nem kis meglepetésnek számított két pörgős blockbuster, a Twister és a Féktelenül 2.: Teljes gőzzel között. Két évvel később Mancina egy másik, lágy dallamokkal, valamint egzotikus hangszerekkel operáló score-ral rukkolt elő, a Visszatérés a Paradicsomba muzsikájával (e kettő közül hozzám utóbbi áll közelebb), melyhez hasonlót nem sokkal előtte mentora, Hans Zimmer szerzett A szabadság ösvényeinhez.


A Visszatérés a Paradicsomba cím második fele megtévesztő, ugyanis a "Paradicsom" szó csupán a film első néhány percében értendő pozitív jelzőként, a hátralévő időben már arra a helyre utal, ahol senki sem maradna, illetve térne vissza szívesen. A szó esetünkben Malajziát takarja, ahol Sheriff (Vince Vaughn), Lewis (Joaquin Phoenix) és Tony (David Conrad), a három jóbarát felejthetetlen napokat töltenek, ami nem csoda, hiszen minden adott felhőtlen kikapcsolódásukhoz: napsütés, vízpart, lányok, na meg egy kis drog. Mikor azonban haza kell térniük New Yorkba, Lewis ottmarad, hogy egy állatvédő csoporthoz csatlakozhasson. Két év múlva egy ügyvédnő (Anne Heche) keresi fel Sheriffet és Tonyt, hogy a segítségüket kérje. Mint kiderül, a tét nem kicsi, Lewist ugyanis röviddel szétválásuk után a helyi hatóságok elfogták, és kábítószer-kereskedelemmel vádolták meg. A bíróság döntése szerint amennyiben barátai nem térnek vissza, és vállalnak el három-három év letöltendő börtönbüntetést, úgy Lewist felakasztják.

Joseph Ruben rendező (Egy ágyban az ellenséggel) alkotásáról nem sokat lehet hallani (s még ennyit sem annak eredetijéről, a Pierre Jolivet által készített Force Majeuré-ról), pedig mozgatórugója egy igen érdekes, s nem kicsit elgondolkodtató lelki dilemma: vagy feladják magukat, és az azóta kialakult életvitelüket felrúgva börtönbe vonulnak, vagy élik megszokott életüket a tudattal, miszerint megmenthették volna barátjukat...


A Pénzvonat után újból együtt dolgozott Ruben és Mancina, ám ezúttal nem a humor és a pergő akció volt terítéken, hanem a drámaiság, a kilátástalan jövő érzékeltetése, s a belső vívódás kihangsúlyozása. Az albumnyitó "Looking at You" szépen lassan vezeti, majd fedi fel előttünk a film drámai témáját – amire tulajdonképpen az egész album támaszkodik, s az átlagosnál jóval többször csendül fel, mégsem fullad unalomba –, mely percről percre egyre szebbé válik. Hasonlóan értékes tétel továbbá a "Return to Paradise", az "All Miss You", valamint az "Epilogue", ahol az előbbihez hasonlóan varázsol el, s győz meg minket Mancina arról, hogy nemcsak a gyors tempókhoz, hanem az érzelmek zenén keresztül történő bemutatásához is ért, s képes lelkünk megérintésére. Mindehhez a hegedűkön túl hárfát, klarinétot, oboát, pánsípot, fuvolát és rezeseket állított csatasorba, s minthogy egzotikus földrészen járunk, olyan különleges fafúvós hangszereket is hallhatunk művében, mint a bansuri, a suling, a dél-amerikai tarka, valamint a duduk. Ezek hangjai többnyire eggyé válnak a zenekar játékával, de fontos hangulattükröző szerepet kapnak a "The Prison"-ban, a "Bike Ride", a "God's Bathub", a "Flesh and Blood" és a "The Hanging" trackekben.

Az album különleges hangzásvilágát, drámai vonalát később egy rajzfilm alatt bontja tovább Mancina, amely nem más, mint a Disney által 1999-ben készített Tarzan, ahol a liánon lengő majomember környezete szintén ilyen hangulatot kívánt – hogy ez mennyire volt szándékos, nem ismert, ám az biztos, hogy a Tarzan score-jának alapjait itt hallhatók. Én sokáig nem láttam a filmet, és csak a szerző iránti rajongásom révén bukkantam rá anno erre a kiadványra, ami meglepetésként ért, hiszen addig nem ismertem ezen oldalát. Ugyan a Visszatérés a Paradicsomba kíséretén érződik, készítője mely istállóból származik, mégis kitűnik a tucat MV-s művek közül, így az is bátran meghallgathatja, aki ódzkodik az innen kikerülő zenéktől, ugyanis nem érvényes rá a hátrányként emlegetett "tipikus műanyag hangzás" jelző.


A kiadvány gyenge pontjának az elnagyolt borítót és a gyenge szitázatú CD-nyomatot említeném, valamint azt, hogy itthon nem sűrűn lehet rábukkanni (az elmúlt évek alatt összesen kétszer találkoztam vele), éppen ezért a külföldről történő online megrendelést a legegyszerűbb beszerzési mód.