A CBS csatornán 2003 szeptemberében indult útjára a Döglött aktákra keresztelt amerikai krimisorozat, mely Meredith Stiehm ötletén alapult, aki ezt megelőzően olyan szériákból vette még ki a részét – elsősorban producerként –, mint a Vészhelyzet, a New York rendőrei, A körzet, illetőleg hozzá köthető napjaink egyik legnépszerűbb folyama, a Homeland: Belső ellenség is. A Kathryn Morris, Danny Pino, John Finn, Jeremy Ratchford, Thom Barry és Tracie Thoms főszereplésével készült produkció a manapság oly közkedvelt bűnügyi vonalat követi, ugyanakkor itt nem aktuális eseteket figyelhetünk meg, hanem régen elkövetett, ám mai napig lezáratlan, tisztázatlan régi bűncselekmények felgöngyölítését. A sorozat központi karaktere Lilly Rush (Morris), aki társaival együtt a philadelphiai rendőrség gyilkossági csoportjának ezen speciális ágáért felel.

A hét évadot megélt szériában felsorakoztatott esetek a közelmúltból éppúgy származnak, mint az 1900-as évek elejéről, ami azért érdekes, mert ezáltal a forgatókönyvírók nemcsak a jelenkor jellegzetes konfliktusforrásaiból tudtak ihletet meríteni, hanem olyan, egykoron lényegesen kiélezettebben jelen lévő társadalmi problémákból is, mint a féktelen rendőri brutalitás, a rasszizmus vagy ezekhez hasonlóak. Minthogy a múltbéli esetek nemcsak említés szinten vannak jelen, hanem hosszabb-rövidebb visszatekintő jelenetekben is elénk tárulnak, az alkotógárdának nemegyszer kettős szereplőválogatást kellett tartania, ami miatt a Döglött akták kitűnt hasonszőrű társainak sorából.


A széria score-ja

A sorozat jellegzetes nyitánya a Helmut és Franz Vonlichten által 2000-ben alapított E.S. Posthumushoz köthető, az alkotók ugyanis produkciójuk főcímének megválasztásakor az e formáció első albumán, az Uneartheden található "Nara" című tétel adaptálása mellett döntöttek, a néhány másodperces női vokálból álló felvezetés azonban már máshonnan származik. "Tulajdonképpen az első öt másodperc hozzám, illetve az azt feléneklő barátomhoz, Elise Morrishoz köthető" – mesélte a folyam komponistája, Michael A. Levine: "A vezető producer, Jerry Bruckheimer nagyon kedveli az E.S. Posthumus-zenéket, és már a legelején eldöntötte, hogy ez lesz a főtéma, véleményét pedig szerződtetésem után sem változtatta meg". A Remote Control Production tagjai közé tartozó komponistát a Döglött akták megálmodója, Stiehm választotta be a stábba, miután a Hans Zimmer csapatának útját egyengető menedzser, Mark Berger egy, a korábbi munkáiból összeállított lemezt juttatott el számára. "Miután meghallgattam Michael Levine demó anyagát, tudtam, hogy ő a legmegfelelőbb komponista a Döglött akták számára. Műveivel azonnal megfogott: dallamosak, kellemesek és folyamatosan érzelmekkel fűtöttek" – nyilatkozta a széria ötletgazdája. 

Az alkotók az első epizód esetében meglehetősen részletesen beszélték át Levine-nel azt, hogy mit várnak el a születendő score-tól, ezt követően azonban már olyannyira lazává váltak az ilyen jellegű megbeszélések, hogy gyakran csupán azt figyelték Bruckheimerék, mennyire él együtt a kíséret hangulata az adott jelenettel, a hangszerelés pedig már nem foglalkoztatta őket. Ugyanez a fejlődés volt megfigyelhető a temp zenék esetében is, amire így emlékezett vissza a komponista: "A vágók eleinte különféle szerzők műveiből válogatták az ideiglenes zenéket, idővel azonban már az én korábbi darabjaimból szemezgettek. Ez a változás nagyon hasznosnak bizonyult számomra, mivel a megbeszélések gördülékenyebbé váltak, igaz azonban, hogy bizonyos esetekben még ekkor is előfordult a pályatársaim munkáival való példálózás". Stiehm célja ezzel a folyammal nemcsak az volt, hogy a bűnesetet és a nyomozás folyamatát mutassa meg, hanem az is, hogy feltárja a nézők előtt: az áldozatok hozzátartozóiban (vagy olykor a tévesen elítélt rabokban) hosszú évek távlatából is milyen élénken élnek a tragédiák. Ezt a fájdalmat, érzelmi töltetet pedig a score-nak minden esetben erősítenie kellett, így Levine-nek bizonyos értelemben más oldalról kellett megközelíteni a krimisorozatot, mint például a CSI: A helyszínelők, a CSI: Miami helyszínelők vagy az NCIS – Tengerészeti helyszínelők dallamaiért felelős szerzőtársainak.

A folyam külső jeleneteinek döntő részét – a történetek helyszínének megfelelően – Philadelphiában forgatták, ahova Levine idő hiányában nem tudott ellátogatni, ugyanakkor a Warner Bros. stúdióban zajlott felvételekre ahányszor csak tudott, kinézett, mert fontosnak tartotta az ilyen jellegű ihletszerzést ahhoz, hogy könnyebben ráhangolódhasson az előtte álló munkára. A szerzőnek hozzávetőlegesen húszpercnyi muzsikát kellett szállítania minden egyes epizódhoz, melyek felvétele igen munkaigényes volt: "A zenék többségét az én stúdiómban rögzítettük. Az elektronikus hangszerek alkalmazása mellett igen sűrűn nyúltam valódi hangszerekhez is. Gyakran játszottam különféle hegedűkön, zongorán és gitáron, de más zenészekkel is együttműködtem, akik közül Chris Betht emelném ki mint klarinétost, oboást és dudukost, valamint az akkori asszisztensemet, Peter Adamst, aki remekül gitározott, emellett pedig a hangszerelésben is segített" – foglalta össze röviden e folyamatot a szerző, aki mellett Adams egyszer-kétszer kiegészítő komponistaként is jelen volt. A score döntően hangmintákra épült, ugyanakkor a fontosabb jelenetek esetében szinte kivétel nélkül bevontak valamilyen hangszert az előadásba, érdekesség ugyanakkor, hogy bár Levine hét évadon keresztül minden egyes epizódból kivette a részét, az E.S. Posthumustól főcímzeneként átemelt "Nará"-t egyszer sem adaptálta, de időnként más ismert művet átdolgozott – például az első évad Gyilkosság alibiből című epizódjánál a művészettörténész tanár témájának megalkotásakor Franz Schubert "Ave Mariá"-jának dallamait elegyítette saját ötleteivel. 

Minden akta egy múltbéli bűncselekményt tartalmaz, s bár a visszatekintések során a kornak megfelelő díszleteket és ruhákat láthatunk, zeneileg nem Levine muzsikáival érzékeltették az időugrásokat, hanem az adott korszaknak vagy éppen a szóban forgó karakterek társadalmi szintjének megfelelő dalokkal. Ennek eredményeként a több mint százötven epizód alatt olyan előadók, valamint formációk népszerű számai csendültek fel, mint például Ray Charles, a U2, Bruce Springsteen, a Nirvana, a Pearl Jam, a The Doors, Johnny Cash, az Aerosmith, a Pink Floyd, Bob Dylan, Frank Sinatra vagy éppen John Lennon. De nemcsak népszerű dalok közül válogattak, hiszen a második évad Vak hitjében többek között a The Rocky Horror Picture Show-ból is használtak zenét, az azt követő évad Halálos szereposztásában pedig a Kabaréból emeltek át zenéket. Utóbbi azon kevés epizódok egyike is, amelyben a komponista kamera elé állt – erre többnyire akkor kerítettek sort, amikor egy jelenethez zenészre volt szükség.


A score önálló élete

Az ASCAP Film and Television Music Awardson összesen hét alkalommal szoborral jutalmazott aláfestésből a Lakeshore Records gondozásában, 2008-ban jelent meg album (CD-n és digitális változatban egyaránt), amely az első négy szezonhoz készült tételekbe enged betekintést. Az egyórás játékidőbe Levine munkája mellett a "300 Flowers" című dal is belefért, ám az, hogy ténylegesen mi kaphatott helyet a korongon és mi nem, nem kizárólag Levine döntésén múlott: "A legszórakoztatóbb ebben az volt, hogy megkértük a Döglött akták rajongói oldalának olvasóit, írják meg, miket hallanának szívesen. Szerencsére a visszajelzések és az én elképzelésem nagyrészt egyeztek" – mesélte a szerző, aki sokat tett a korong megjelenéséért, a Warner illetékeseit ugyanis egyáltalán nem érdekelte a dolog, mivel kevés hasznot láttak benne. A komponista azonban nem adta fel, és a kiadó vezetőjével, Brian McNelisszel addig presszionálták a stúdió döntéshozóit, míg azok zöld utat nem adtak a projektnek. Ezt azonban később már nem tudták újból elérni, így a hátralévő három szezonhoz köthető tételekből már nem állhatott össze újabb korong.


Michael A. Levine számára a Döglött akták 2003 és 2010 között fix elfoglaltságot jelentett, aminek gyümölcse megannyi elismeréssel is mérhető. A szerző emellett számos mozifilmnél működött közre, a tévésorozatok tekintetében azonban e krimiszéria mellett mindössze a tizenkét epizód után beszüntetett Green Screen Show-ból, valamint a két évadot megélt Close to Home című drámafolyamból vette ki a részét.