A Szabadság, szerelem című filmmel kapcsolatosan október 20-án megrendezésre került sajtótájékoztató keretén belül az alkotás producerével, Andrew G. Vajnával készíthettünk interjút, mely során némileg betekintést nyerhetünk a kulisszatitkokba. Jelen interjúnk két okból is eltérnek az eddigiektől: az első, hogy kérdéseink kivételesen nem kimondottan a filmzenéhez kapcsolódik, a másik eltérés pedig a készítők személye, ugyanis mindez a Budapesti Műszaki Egyetem Műhely című lapjának szerkesztőjével közösen valósult meg. 




Az InterCom forgalmazásában bemutatásra kerülő Szabadság, szerelem – mely egyszerre mutatja be az itthoni forradalom, valamint a melbourne-i olimpián győzelmet arató pólósaink történetét – premierje egybeesik az '56-os forradalom ötvenedik évfordulójával. Mesélne nekünk arról, hogyan élte meg az eseményeket?

Én akkor egy tizenkét éves kalandra vágyó gyerek voltam. Nagynénémtől, aki kint élt Amerikában, mindig kaptam ajándékokat karácsonyra, így nekem voltak az utcában a legjobb játékaim. Amikor kitört a forradalom, egy olyan helyre szerettem volna jutni, ahol ilyen játékokat lehetett vásárolni. Ilyen egyszerű: én nem a kommunizmus elől szaladtam el. Ami befolyásolt még, hogy a szomszéd gyerekek – a legjobb barátaim – is disszidáltak, és ragaszkodtam a barátaimhoz. A szüleim elé álltam, és elmondtam, hogy a Pali holnap indul Bécsbe, és én is menni akarok.


Amikor disszidált, egyedül ment?

Egyedül. Vagyis nem teljesen, a szomszéddal, akiknek a gyerekei szintén mentek. Engem rábíztak egy nagynénémre, akivel Bécsben elváltunk egymástól. A szüleim pedig két héttel később jöttek, és találkoztunk Los Angelesben.


Milyen emlékképei vannak a forradalomról?

A forradalomra nem nagyon emlékszem. Amire emlékszem, az az, hogy a pincében bujdostunk, amikor az oroszok lőttek. A mellettünk lévő katonai bázis volt a célpontjuk, és egész éjjel azt ostromolták: fütyülve szóltak fejünk fölött a lövedékek. Továbbá emlékszem, hogy amikor az oroszok kivonultak, a papám kézenfogott, és elvitt a körútra, ahol láttuk a szétlőtt tankokat, házakat, kirakatokat (tele árukkal, amihez senki sem nyúlt), és felakasztott ávósokat. Én csak néztem ezeket...


Mikor merült fel Önben az ötlet, hogy filmet készítsen '56-ról, illetve hogyan került a rendezői székbe a Csak szex és más semmi című vígjátékával tavaly debütáló Goda Krisztina?

Nyolc éve merült fel az eredeti ötlet, ami aztán nagyon sok változaton ment keresztül, mert nem találtam meg azt az izgalmas metódust, amivel el tudtam volna mondani érzelmileg ezt a történetet. Ilyenkor abbahagytam, letettem, majd újrakezdtem, és újra abbahagytam. Átolvastam Nagy Imre és Maléter Pál életútját, tanulmányoztam a forradalmi hősöket, de nem találtam meg azt a drámát, amitől nekem, mint film működött volna. Aztán megnéztem a Csoda a jégen című amerikai alkotást, ami a montreali oroszok-USA jéghokimeccsről szólt. Az amerikaiak ekkor nyertek életükben először az oroszok ellen. Ez a film adta az ötletet, tudtam, hogy '56-ban volt egy vízilabda meccs a magyarok és az oroszok között, ami a legvéresebb meccs volt az olimpia történelmében. Ahogy elkezdtem kutatni, sorra jöttek elő az ötletek: izgalmas történet kerekedhet ki abból, ha egy sportágon és egy szerelmi szálon keresztül mutatnánk be a forradalmat.

Sok fiatal rendezővel találkoztam, akik között volt olyan is, akivel elég komolyan tárgyaltunk, de végül Kriszta volt az, akivel ugyanúgy "láttuk" a filmet, közelítettük meg ezt a témát. Tehetségesnek tartom, és szerintem a Csak szex és más semmi egy nagyon ügyesen előállított film. Tulajdonképpen ez volt az oka. Én egy fiatal rendezőt kerestem, mert a fiataloknak szántam ezt a filmet. Szerintem a történelemkönyveken keresztül nem lehet érzelmileg megközelíteni a témát. Remélem, ezen a filmen keresztül kicsit felébresztem az érdeklődésüket és büszkeségüket a magyarságuk iránt. Ha igen, akkor az én feladatom ezzel kész is, sikerült. Ez az, amit Krisztával egyformán láttunk.


Az akciójelenetekért Vic Armstrong felelt, aki több kasszasikert is készített már (mint például a Terminátor 2. – Az ítélet napja). Ő hogyan került bele a produkcióba, és szerepeltek -e magyar kaszkadőrcsapatok a stábban? 

Két szakember került szóba, az egyik Simon Payne (nevéhez fűződnek például A Sólyom végveszélyben és az X-Men: Az ellenállás vége egyes trükkjei – a szerk.), a másik pedig Vic Armstrong volt. Mind a ketten nagyon szerették volna megcsinálni nekem ezt a filmet - majdnem, mint szívesség. Látták, hogy ez a történet nekem mennyire fontos érzelmileg, és velük már több filmben is dolgoztam, ezért ezzel az alkotással szerettek volna nekem valamit viszonozni. Emiatt nagyon olcsón vállalták, és készítették el a filmet. Rajtuk kívül viszont mindenki más magyar volt: Piroch Gábor és csapata, az összes kaszkadőr, és az operatőrök (kivéve a víz alatti jelenetekért felelős csapat, az ugyanis Londonból érkezett – a szerk.) is. Tehát Vic csak a saját technikáját hozta, és azt a feladatot kapta, hogy ne egy hollywoodi hősfilmet készítsen, hanem realisztikus csatákat. 


A hazai alkotásokhoz képest jóval több speciális effekt látható a filmben. Lehet -e tudni, hogy ezek a részek az összköltségvetés hány százalékát képezték?

Még soha nem meséltem el senkinek sem egy-egy filmem árát, és nem is fogom. A költségvetésről csak annyit, hogy 1000-1100 forint egy átlag mozijegy, az én feladatom pedig az, hogy az én pénzemen egy olyan fajta szórakoztatást nyújtsak a néző számára, ami megéri azt az összeget - remélem, hogy ez a film megéri. 

A speciális effekteket pedig egy magyar cég, a Digic Pictures készítette el (ez a cég a Terminátor 3. – A gépek lázadása trükkjeinek elkészítésében is részt vett – a szerk.), és ezek a részek körülbelül a hat százalékát tették ki a költségvetésnek. Azt hiszem, 56 ilyen jelenet volt összesen a filmben.


A két hónapig tartó forgatás március 5-én vette kezdetét, majd azt követték az utómunkák, melyek közül – információnk szerint – a hang utólagos keverését Londonban végezték el. Mi volt az oka, hogy ezen fázis a brit területen lett elvégezve?

Csak a hangkeverést vittük Londonba, ugyanis szerintem Magyarországon nincs meg az a technika, amivel meg lehetett volna ezt valósítani, és mivel ez egy angol-magyar koprodukció, a költségvetés bizonyos részét Angliában kellett elköltenünk. Próbáltam kiválasztani azokat a területeket, ahol Magyarország nem érte utol a világ szintjét. 


Ha már szóba került a hang, illetve London, engedje meg, hogy kicsit a filmzenére is kitérjek. Magyarországon nagyon kevés figyelmet szentelnek a zenei aláfestésre, és pláne kevés példát lehetne felsorolni külföldi zeneszerzővel dolgozó alkotógárdákra. Hogyan esett a választás Nick Glennie-Smith-re?

Sok filmjét néztük meg, amelyek közül az egyik nagyon megragadott, ugyanis a témák emocionálisan nagyon érdekesen működtek. A többhónapos egyeztetést, illetve megbeszélést követően négy-öt zeneszerző közül végül Nick Glennie-Smith lett kiválasztva. Ő tulajdonképpen Hans Zimmerrel dolgozik együtt sokat, több Zimmer-zenéhez is írt már témákat, melyeket aztán Zimmer adaptált a filmjeihez. 

Számomra a zene legérdekesebb része egyébként a Himnusz alapján írt dallamsor. A magyar téma, amit kitalált a szerző, szerintem érzelmileg fantasztikusan működik a filmben, olyan hazafias.


Várható, hogy a közeljövőben megjelenik a Szabadság, szerelem soundtrackje?

Azt hiszem, meg fog jelenni, de még nincs megállapodásunk.


A különféle minisztériumok, kerületi önkormányzatok sokban járultak hozzá a filmhez az olyan helyszínek felajánlásával, mint például a Műegyetem?

Igen, elsősorban az '56-os Emlékbizottság segített sokat abban, hogy ez a film létrejöjjön. Továbbá az önkormányzatok úgy döntöttek, hogy támogatják az ilyen témájú alkotásokat, így azokat a helyszíneket, amelyek fontos szerepet töltöttek be a forradalom során, vagy ingyen, vagy minimális költséggel adták oda. Ezek nagyon sokat segítettek. 


Nyilván Magyarországon fogják legtöbben látni ezt a filmet, de azt is lehet tudni, hogy külföldön is bemutatták már, ahol egészen kivételes sikert könyvelhetett el magának.

Igen, nagyon meglepő volt a Golden Globe-on történt vetítés visszhangja. Nagy megtisztelés, hogy ennyien eljöttek a bemutatóra, valamint hogy végigülték a stáblistát. A nézők könnyes szemekkel, érzelmileg megérintve jöttek ki a vetítésről, ami szerintem nagy szó egy magyar film esetében. Az Evita például nem váltott ki ilyeneket, pedig az megnyerte a Golden Globe-ot. 


Bizonyára komoly fogadókészség várható a kint élő magyarok részéről is eziránt a film iránt. Ön hogyan látja ezt?

Biztos, legalábbis remélem. Nekem ez a film egy különleges élmény, és bízom abban, hogy azoknak a magyaroknak, akik nagyrészt '56 után disszidáltak, hasonlóan fontos lesz. 


Milyen utat szán ennek a filmnek a magyarországi premiert követően?

Ezen, illetve a jövő héten az összes filmstúdiónak megmutatom a Szabadság, szerelmet. Remélem, élvezni fogják, és világszerte megkezdődhet a forgalmazása. Nagyon sok helyre hívtak már minket, de még nem vállaltunk semmit, mert szeretnénk átgondolni, hogyan akarjuk útjára indítani a produkciót.


Érték -e vádak ezzel az alkotással kapcsolatban?

Igen, nagyon sokan vádoltak azzal, hogy "majd Andy idejön, és elkészíti '56 hollywoodi változatát". Nem ezt próbáltam csinálni, hanem egy igaz történetet szerettem volna olyan érzelemmel visszaadni az embereknek, ami a tankönyvekből, dokumentumfilmekből, koncertekből, és szoborkoszorúzásokból nem jön át. Szerintem a mai fiatalságnak jó dolog az, hogy belelát egy olyan eseménybe, amiről idáig csak hallott. Látja, hogy az a srác ott a géppuskával az utcasarkon ugyanúgy 18 éves, mint esetleg a néző. Ez a lényeg!


Hallottam, hogy ennek a filmnek a bevételét különféle szervezetek részére ajánlotta fel. Ez igaz?

Igen, mivel egyszer az is szóba került, hogy én csak – nem is tudom, milyen szavakat használtak – ki akarom fosztani ezt az eseményt, még a magyar forradalomból is pénzt akarok csinálni. Ám egyelőre nekem csak pénzembe került a dolog, de ha ez a film valamit is visszahoz, akkor azt két különböző alapítványnak szeretném adni. Az egyik egy '56-os alapítvány, a másik pedig a Hospis.


Ön executive producerként részt vett a Colin K. Gray és Megan Raney rendezésében készült A szabadság vihara című dokumentumfilm elkészítésében is, valamint egy másik alkotógárda tévéfilmet készít '56-ról. Ön szerint mennyire fognak párhuzamot vonni ezen alkotások között a kritikusok, illetve a mozinézők, illetve ezek mennyire fognak javára válni egyik-másik produkciónak?

Ezt nem tudom megítélni. Azt tudom, hogy amikor én pályáztam, hét, az '56-os forradalmon alapuló film volt benyújtva. Azok közül az egyik el sem kezdődött, tehát hat lett belőle. Azt azonban én sem tudom, hogy azt a hatot befejezték -e már. Én nem tudom megítélni azt, hogy kinek mi fog tetszeni, és hogyan reagál rájuk. Én abban reménykedem, hogy ezzel a filmemmel sikerül valahogy megérintenem a magyar fiatalságot.

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: InterCom Zrt.  
2006. november 01.