Az elmúlt időszakban már hozzászokhattunk ahhoz, hogy kicsiny hazánkban is majd' minden évben megrendezésre kerül egy-egy filmzenei koncert. A legtöbbször eddig a Budafoki Dohnányi Zenekar (amely a június végén hazánkban szimfonikus koncertet adó Stinget is kísérni fogja) lépett színpadra azért, hogy a legismertebb és legkedveltebb aláfestésekből adjon egész estés hangversenyt, mely jó szokását idén a Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül folytatta. E fesztiválsorozat a főváros nyári kulturális életének legszélesebb programkínálatát nyújtó eseménye, amin belül, júniustól augusztusig mintegy száz előadás és rendezvény közül választhatnak az érdeklődők a színdaraboktól kezdve a gyermekműsorokon át a táncshow-kig, koncertekig, és még sorolhatnánk.

Az erre az alkalomra összeállított műsorrendbe a score-ok mellett olyan komolyzenei darabok is kerültek, melyeket előszeretettel alkalmaz a filmipar a betétdalok mellett. Utóbbiakból összesen öt tétel lett kiválasztva, amik a koncert első felében kerültek előadásra. Minden zeneművet a hozzá tartozó filmekből összeállított montázs (az olyan szériák esetében, mint a Star Wars-, a Harry Potter- vagy az Indiana Jones-mozik, több epizódból készült mindez) kísért a vásznon, melyek egyes pontjai a kellő hatás érdekében a zene fontosabb pillanataira lettek időzítve, s természetesen minden darabhoz hozzáfűzésre került néhány gondolat az est karmestere, Hollerung Gábor által.
 

Az eredetileg meghirdetett műsorrendhez képest minimális eltérés volt ugyan az est során, ám ez véleményem szerint abszolút pozitívan érintette a műsor összhatását, ugyanis a Valami Amerika és a Schindler listája helyett Michael Kamen Robin Hood, a tolvajok fejedelméhez készült zenéjének szvitje (melyet egy hazai művész állított össze) csendült fel, ami rendkívül jól szólt. S ezen megállapítás tulajdonképpen az egész estére igaz volt: a Budafoki Dohnányi Zenekar kellő tisztelettel és minőségben játszotta el a műveket, ennek folyományaként pedig nemegyszer vastapssal jutalmazta a közönség. A John Williams-tételek rendkívüliek voltak, James Horner Titanic-jának lassú részei szintén kellő hatást gyakoroltak (bár ennél sajnos az alig egypercnyi dinamikus rész tompának hatott, holott a zenekarban nem kis erő lapult, amit többször meg is mutatott), s a komolyzenei darabok is – közülük az Ausztráliában elhangzó "Nimrod from Enigma Variations" volt a drámai párja a Titanic-nak – rendkívüli módon illeszkedtek az összképbe. A repertoár tételei közül Ennio Morricone muzsikái (ugyanis a műsorban feltüntetett Volt egyszer egy Vadnyugat-téma tulajdonképpen egyvelege volt ennek, illetve A Jó, a Rossz és a Csúf ismert tételének) voltak azok, melyek vokálkíséretet kívántak meg, ám helyette digitális zongorán, clavinován játszottak, amely elsőre kicsit furcsának tűnt, de ötletes áthidalásnak mondható. Mindössze egyetlen tétel esetében lógott ki a lóláb, de ez nem a zenekar, hanem a darab hibája volt, hiszen bármilyen átirat is készül A Karib-tenger kalózai score-jából, az nem úgy szól, mint az eredeti, ha nem lehet azt szintetizátorral és különféle stúdiótrükkökkel megtámasztani. 
 

A programot összeállító személy dicséretet érdemel azért, hogy az egyes felvonásokat a két legnagyobb stúdió indulójával nyitotta, továbbá hogy beválasztotta A Tenkes kapitányát, illetve hogy a ráadásszám egy olyan muzsika volt, amellyel mindenkinek mosolyt varázsoltak az arcára. Strauss "Die Fledermaus Overture"-ját nemcsak Hollerung vezényelte, hanem Tom és Jerry is, s a zenekarral pedig egy csapat zenészmacska játszott együtt a vásznon. Kiváló megkoronázása volt ez az estének: vidámság egy nagy adag komolyságba.

A közel ezerfős közönség többször is egyöntetűen formált véleményt vastapsával arról, hogy egy sikeres, és kellően jó hangulatú hangversenyen vettek részt. Remélem, a jövőben sem szakad meg ez a folyamat, s újabb és újabb estek kerülnek majd megrendezésre, melyben olyan, hazai szinten ebből a szempontból ez idáig valamilyen oknál fogva mellőzött művészek munkái is előtérbe kerülnek majd, mint Jerry Goldsmith, Alan Silvestri, James Newton Howard, Howard Shore és társaik...