„A fő cél minden projekt esetében az, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését, s a zene révén úgy megérintse őket az adott történet, hogy azt higgyék, valós dolgok iránt éreznek.”


Az olasz származású komponista 2005-ben robbant be nemzetközi szinten a köztudatba, amikor is rögtön triplázott: ugyanazon esztendőben ismerhettük meg tőle a V mint vérbosszú, a Grimm, valamint a Büszkeség és balítélet remekbe szabott score-ját, melyek közül utóbbiért az Oscar-jelölést is kiérdemelte. Két évre rá a Vágy és vezeklés kíséretével követelt magának újfent nagyobb figyelmet, az ezúttal már Oscar-díjjal jutalmazott, klasszikus hangvételű, tempós muzsikáját ugyanis egy szokatlan elemmel, az írógép hangjával egészítette ki, amit még az átlag mozinézők is megjegyeztek, illetve érdekességként említettek a különböző filmes fórumokon.

A zenekedvelő családból származó komponista hatévesen kezdett zongoraleckéket venni, emellett pedig tizenegy éves koráig tagja volt egy helyi gyermekkórusnak is. Mivel azonban hosszú távon nem látott sok perspektívát Pisában – főként azért, mert ott híján voltak a magas fokú képzéseknek –, húszas éveiben barátaival együtt Londonba utazott, ahol először posztgraduális képzésen vett részt, majd a National Film and Television School falai között folytatta tovább tanulmányait 1997-ig bezárólag. Utóbbi intézmény mellett egy véletlen folyományaként döntött, történt ugyanis, hogy színházi zenéi olyannyira megragadták egy fiatal rendező, Paddy Breathnach figyelmét, hogy szerződtette Marianellit az Ailsa score-jának elkészítésére. A komponistának pedig úgy megtetszett a filmes világ, hogy az első adandó alkalommal jelentkezett az NFTS-re. Iskolaéveivel párhuzamosan különféle dolgokat vállalt: zongoralecke adása és zeneszerzés mellett számos komponistának volt segítségére a zenékkel kapcsolatos szoftverek terén, de ha kellett, a vágásoknál is segédkezett: „Mindezt egyfajta felkészülésnek tekintettem arra vonatkozólag, hogy milyen is lesz majd a szakmai csatatér. Jól jött, hogy zeneszerzőkkel, koreográfusokkal, rendezőkkel, valamint muzsikusokkal egyaránt együttműködhettem” – foglalta össze röviden. A kilencvenes években – ahogyan fogalmazott – kettős életet élt, mert míg a filmek nem kötötték le teljesen az idejét, addig kvintettekre, kvartettekre és kamarazenekarokra egyaránt írt darabokat, melyek némely esetben tánckísérettel kerültek bemutatásra. 1996-ban a BBC Symphony Orchestra előadásában is felcsendült egy műve, mellyel elnyerte a Benjamin Britten Composition-díjat. 

Marianelli az ezredfordulótól kezdett komolyabban foglalkozni a filmzeneszerzéssel, s azóta már ötvennél is több művet jegyez, ami remekül tükrözi, mennyire keresett művész. Olyan prominens direktorokkal dolgozhatott már együtt, mint például Neil Jordan (A másik én), Alejandro Amenábar (Agora), Terry Gilliam (Grimm), valamint Lasse Hallström (Lazacfogás Jemenben). S bár Breathnachttal azóta is jó kapcsolatot ápol, aminek eredményeként az Ailsát követően többször is keresztezték egymást útjaik (többek között a Varázsgomba: Készen állsz a végső utazásra? című misztikus horror-thrillerben, valamint a Lerohadásnál is), leggyümölcsözőbb rendező-zeneszerző kollaborációjának mégis a Joe Wrighttal alkotott párosát lehet nevezni. Kettőjükhöz fűződik a már említett Vágy és vezeklés - Büszkeség és balítélet duó, továbbá az Anna Karenina és A szólista is, melyek közül egyedül utóbbi nem jutott el az Oscar-jelölésig. A művész eddigi legkedvesebb megbízatása szintén egy Wright-mozihoz fűződik: „Az Anna Kareninára vagyok a legbüszkébb. Sok mindent tanultam, mialatt a zenéjét írtam. Messze ez volt a legösszetettebb score, amin eddig dolgozhattam – bár szorosan a nyomában van A szólista, azzal együtt, hogy ott jobbára Beethoven munkáit adaptáltuk” – mesélte. A Wrighttal való együttműködését egyéb iránt Paul Webster producernek köszönheti, aki a Vágy és vezeklésnél dolgozott a rendező mellett, s ajánlotta figyelmébe Marianellit egy korábbról ismert munkája, A harcos révén. 

„Többnyire számítógépet használok. Alkalmanként ülök csak zongora elé otthon, amikor tudatosan keresek egy dallamsort vagy harmóniát, s ha megvan, akkor a stúdiómban folytatom tovább a munkálatokat” – nyilatkozta zeneszerzési szokásával kapcsolatban Marianelli, aki a számítógépes programokat felbecsülhetetlen előnynek tartja, ezek révén ugyanis gyorsabban tud demókat készíteni, vagy változtatásokat eszközölni a már meglévő darabokon a rendezők, illetve producerek kívánalmai szerint. Az új feladatok esetében elmondása szerint mindig az első héttől tart leginkább, amikor körvonalazódni kezd a vezérmotívum, és azt be kell mutatni, el kell fogadtatni: „Mindig ez szokott a legijesztőbb időszaknak számítani” – jellemezte a művész, akit 2006 óta az Academy of Motion Picture Arts and Sciences tagjaként is számon tartanak.

Dario Marianelli nevével sokoldalúsága és tehetsége okán olyan nívós díjkiosztók listáin találkozhattunk már az említett Oscar-gála mellett, mint a BAFTA, a Golden Globe, az Európai Filmdíj, a Goya, vagy a World Soundtrack Awards. „Jó dolog, hogy ennyi díjjal rendelkezem. Segítségemre vannak a komorabb időszakaimban: ilyenkor mindig arra emlékeztetnek, hogy igenis képes vagyok zenét írni...” – nyilatkozta az eddig begyűjtött elismeréseivel kapcsolatban. 
 

Kulics László
2014.03.02.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a madridi Soncinemad filmzenei fesztiválról
Beszámolók

Jane Eyre-adaptációk
Zenék egy témára

Romantikus filmzenék
Kollaborációk, életutak