Elsőre bizonyára a legtöbb ember felvonja szemöldökét Nathan Barr nevének olvasása közben: ki lehet ez a fickó, és milyen munkák fűződnek a nevéhez? A harmincas éveinek elején járó komponista viszonylagos ismeretlenségének oka az, hogy a közel nyolc éve tartó pályafutása alatt még nem kérték fel nagyobb sikert aratott produkciókhoz. Honlapunk az Amerikában nemrég bemutatott Hazárd megye lordjai című tévésorozat mozifilmes változatának score-ja kapcsán készített interjút a zeneszerzővel. 




Mikor és hogyan keresték fel az alkotók a Hazárd megye lordjaival kapcsolatban?

Először a Sületlen paradicsom című filmen dolgoztam együtt Jay Chandrasekhar rendezővel, amit a Fox Searchlight stúdiónak készítettünk. Jól éreztük magunkat a közös munka során, és természetesnek tűnt, hogy továbbra is együtt dolgozzunk. Az első találkozásunkat a legjobb ügynököm, Rich Jacobellis szervezte. 


A Hazárd megye lordjai a nyolcvanas évek első felének egyik meghatározó sorozata volt. Ismerte, vagy netán kedvelte már korábban is ezt a szériát?

A sorozaton nőttem fel, és kedveltem, igen. Nem mondhatom, hogy fanatikus rajongója voltam, de ismertem a színészek, karakterek neveit, és jó pár részt fel is tudok idézni belőle.


Mennyire kapott szabad kezet a zene megírásához? Az alkotók milyen mértékben befolyásolták a születendő zenét?

Jay szereti, ha először a saját ötleteimmel variálok, mielőtt ő túlságosan belefolyna a zenébe. A Sületlen paradicsom című filmen való munka alatt megtapasztaltam, hogy Jay mit szeret, és mit nem a filmzenével kapcsolatban – például nem szereti, ha a zene túlságosan komédiázó, játékos, és ehhez tartottam magam a továbbiakban. Általában többféle variációt adok az adott témára, ő kiválasztja a neki leginkább tetszőt, és így én is jobban tudom, milyen stílusú zenével kell próbálkozzam a jövőben. 


Az elmúlt napokban – egészen pontosan június 13-án és 19-én – zajlottak le a zenei felvételek. Milyen volt a hangulat a stúdióban? Mennyire volt feszített a munkatempó?

A zene felvétele nagyon jó hangulatban zajlott. Persze nyomás alatt voltunk, hiszen a film utószinkronja is pont akkor kezdődött, amikor mi kezdtük a zenei felvételeket, de humorunknak és jó kedélyállapotunknak köszönhetően sosem volt ideges a hangulat. Az együttes fantasztikus volt. Többek között közreműködött Justin Meldal-Johnson basszusgitáron, Roger Manning szintetizátoron, Bernie Locker gitáron, valamint Greg Ellis és Butch Norton dobokon.


A zene feljátszásában közreműködött a ZZ Top legendás gitárosa, Billy Gibbons is. Őt ki ajánlotta, illetve invitálta ebbe a projektbe? Volt neki is olyan ötlete, javaslata, amit később belefűztek a zenébe, vagy csupán a már meglévő dallamokat gitározta fel? 

Az egyik gitáros Billy Gibbons volt azok közül, akit Jay-jel kiválasztottunk a zene feljátszására. Több remek művész is számításba jött, de végül úgy gondoltuk, Billy túl jó ahhoz, hogy kihagyjuk a számításból. A stúdióban töltött napom Billyvel az egyik legemlékezetesebb nap volt eddigi karrierem során. Úgy érzem, Billy nem volt biztos benne, hogy mit várhat tőlem, és ez fordítva is igaz volt, hiszen sok rocksztár utasítgat, vagy nagyképűen, és ellenszenvesen viselkedik. Vele azonban nagyon jól összehangolódtunk, és kiválóan sikerült a munka. Billy az egyik legbarátságosabb, legnagylelkűbb és legprofibb zenész, akivel valaha is találkoztam – egy igazi texasi úriember. Mikor Billy megérkezett a stúdióba, a zenekar már végzett a felvételekkel, szóval ő volt a hab a tortán. Boss Hogg témáját én írtam a bariton gitáromra, de az előadásom nem volt olyan, mint amilyennek szerettük volna, ezért Billy besegített, és megfűszerezte egy kis ZZ-Top stílussal.


Milyen szisztéma szerint történt a zene rögzítése? Illetve a már meglévő anyag utómunkálatai nagyjából mennyi időt tesznek ki?

A zene keverése hat napot vett igénybe a felvételek után. Több időt is el tudtunk volna tölteni a stúdióban, de a költségvetésünk elég szoros volt. Peter Cobbin – a zene producere és hangmérnöke – remek munkát végzett, ami abban is segített, hogy kiválóan meg lehet különböztetni a filmzenét a filmben elhangzó rock 'n' roll betétdaloktól. 


Milyen arányban oszlanak meg a filmben a score, illetve a betétdalok? Ez utóbbiak helyét a filmben már előre meghatározták a készítők, zenei rendezők, vagy önnel közösen egyeztettek róluk? 

Jelen pillanatban még nem tudni, milyen lesz az arány, hiszen most zajlik az utószinkron, és ez akár még az utolsó pillanatban is változhat. Szerintem körülbelül 30-40 perc lesz a filmzene, és körülbelül ugyanennyi idő jut a betétdaloknak is.


Jelenleg csak a soundtracket lehet kapni, melyen még csak egy tétel erejéig sem szerepel score. Várható esetleg egy ilyen kiadása is a filmzenének, vagy marad a betétdalos verzió?

Jelenleg tárgyalásban vagyok több lemezkiadóval is, akiket érdekel a Hazárd megye lordjai filmzenéjének megjelentetése. Nagyon remélem, hogy sikerrel járok, de erről még korai lenne biztosat állítani.


Instrumentális filmzenék szerzőjeként Ön általánosságban miként viszonyul a betétdalokhoz? Kedveli, vagy csak a soundtrack album könnyebb eladhatósága miatt van szükség ezekre?

Úgy hiszem, hogy a filmzene és betétdalok egyaránt hatásosan támasztják alá a filmet, persze más-más aspektusból. Természetesen a stúdió igyekszik minél népszerűbb betétdalokat összeválogatni a filmhez, egy jól eladható album reményében, de megfelelő elhelyezésük esetén legalább annyit dobnak a filmen, mint az instrumentális filmzene. Nehéz elképzelni az Álom luxuskivitelbent a "Moon River" című dal nélkül, vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyköt a "Raindrops Keep Falling on My Head", illetve a James Bond-filmeket a főcím dalai nélkül. Ez csak pár példa azokból a szerzeményekből, melyeket ha meghall az ember, azonnal a film jut eszébe, de önmagukban is megállják a helyüket. 


Első önálló munkája, az 1998-as Traveling Companion című rövidfilm volt. Hogyan emlékszik vissza ezen megbízatására?

Ez egy rövidfilm, melyre akkor kértek fel, mikor még Hans Zimmer asszisztense voltam. Izgalmas volt, mert Hans megengedte, hogy az ő stúdiójában dolgozzam. Ez a munka segített hozzá, hogy találkozzam első ügynökömmel, Rich Jacobellissel. Az ő akkori barátnője – most már felesége – volt Hans másik asszisztense, és a tudtom nélkül odaadta az egyik demolemezemet Rich-nek. Ő akkor Richard Kraft mellett dolgozott, de már nagyon vágyott az önállóságra. Azóta is együtt dolgozunk. 


A Kabinláz című alkotás zenéje erősen filmfüggő. Mennyire foglalkoztatja, miközben komponál, hogy egy film muzsikája dallamos, műfajtól függően viszonylag populáris legyen?

Nagyon jó, ha egy filmzene önmagában is hallgatható, de sajnos ez nem mindig van így. A Kabinláz zenéje – ahogy Ön is említette – igen szorosan kötődik a filmhez. Eli (Roth, a rendező – a ford.) és én úgy éreztük, hogy ez az atmoszférikus zene passzolna leginkább a film alá. Ha az lenne a fő szempontom, hogy egy önállóan is hallgatható és érdekes zenét szerezzek, nem olyat, amelyik a legjobban illik a filmhez, azt hiszem, rosszul végezném a munkám. 


Ebben a score-ban néhány track erejéig felbukkan Angelo Badalamenti is. Az ő stílusa elüt az Ön többi szerzeményétől. Ő hogy került a képbe? Találkoztak is, vagy csak mindenki végezte a saját munkáját?

Nagy tisztelője vagyok Angelo Badalamenti munkásságának, és nagyon örülök, hogy közösen vagyunk feltüntetve zeneszerzőként, de sajnos nem találkoztunk. Eli Roth karrierje David Lynch mellett kezdődött, jó barátságban volt Angelóval is, így meghívta, szerezzen pár zenerészletet a készülő filmjéhez. Angelo épp Cannes-ba tartott, és nagyon kevés ideje volt, de írt pár témát, és eljutatta Elihez, aki egy részét remekül felhasználta. Dolgoztam pár témájával én is, de többnyire a saját zenéimmel voltam elfoglalva. Remélem, egy napon találkozom majd vele. 


Biográfiájában olvastam, hogy 1996-ban Los Angelesben találkozott Hans Zimmerrel – aki mellett később asszisztensként is dolgozott –, s ezzel egyidőben kezdődött meg filmzenei pályafutása. Milyen volt vele együtt dolgozni? A közös munka mennyire határozta meg az ön jövőjét, illetve milyen mértékben befolyásolta zenei stílusát?

Nagyon régóta odafigyeltem a zenére a filmek alatt, és mindig is izgalmasnak találtam őket. Max Steinernek az Elfújta a szélhez, Anton Karasnak A harmadik emberhez, Maurice Jarre-nak az Arábiai Lawrence-hez, John Williamsnek a Csillagok háborújához írt művét, és persze lehetne sorolni a végtelenségig. Mikor Los Angelesbe érkeztem, a filmek produkciós oldalával foglalkoztam, de nagyon szerettem volna a zenei részébe is belekóstolni, főleg miután négy évig igen keményen tanultam csellózni a főiskolán. Megérkezésem után körülbelül egy évvel a barátom vett észre egy hirdetést az újságban, melyben az állt: "Asszisztenst keresünk zeneszerző mellé". Jelentkeztem, és Hans Zimmer vett fel maga mellé. A vicces az volt, hogy szinte semmit sem tudtam a zenével kapcsolatos technikai eszközökről. Azt hittem, hogy a MIDI azt jelöli, hogy valaki "zeneileg hajlamos" (angolul így értelmezte: MIDI = musically inclined – a szerk.) valamire. Azóta is köszönöm Hans másik asszisztensének, hogy falazott nekem, és az első, nehézkes időszakot követően egy kiváló tanulásban volt részem. Megkértem Hansot, hogy engem is hívjon meg minden megbeszélésre, amit nagylelkűen meg is tett, és így egyre jobban betekinthettem egy filmzeneszerző mindennapjaiba. Zeneileg nem nagyon hallani Hans stílusát a munkáimon, de mindenképpen sokat jelentett, hogy vele dolgozhattam, és ezért örökké hálás leszek neki. 


Milyen programokat használ a zene megírásához, illetve keveréséhez?

A Hazárd megye lordjainál ProToolst használtam, mert MIDI-re nem volt szükség. A zenei vázlatokat magam készítettem Greg Ellis dobos közreműködésével. Ugyancsak ProToolst használtunk, amikor a végleges zenei részeket rögzítettük. Azokhoz a zenékhez, melyek komolyabb zenei vázlatokat igényelnek, a Logic programot használom, aminek a legjobbak a MIDI és audio tulajdonságai. 


A feljátszás során a zenekari tagok kottáinak fejlécén a filmcím és a hangszer neve mellett feltüntetnek olyan jelöléseket, mint pl.: "1M2"; "3M5"; "8M12"; stb. Mit takarnak ezek a kódok? 

Ezek az érdekes szám és betűkombinációk megszokott jelölési módszerek a filmzeneiparban. Az első szám a filmtekercs száma, az M betű a Music (zene) rövidítése, az utolsó szám pedig az adott zenerészlet numerikus filmbeli elhelyezkedése. A 3M26 jelölése tehát: a 26. zenerészlet a filmben, ami a 3-as tekercsre esik. 


Vannak-e állandó személyek, akikkel a felvételeken együtt dolgozik?

Brian Richards az állandó zenei szerkesztőm, akivel már 15 filmet csináltunk együtt, és nagyon jó barátok vagyunk. Több hangmérnök és zenei szerkesztő van, akikkel szívesen dolgozom együtt. Több filmnél is együttműködtem Mike Farrow-val, aki híres filmzeneszerkesztő, Carter Burwell-lel és a Coen testvérekkel dolgozik együtt. Nagyon szeretek Peter Cobbinnal dolgozni, aki a londoni Abbey Stúdió vezetője, és most is csatlakozott hozzánk a Hazárd megye lordjai felvételénél. 


Mennyire rögös az útja egy ifjú zeneszerzőnek? Min múlik, hogy valakiből neves művész legyen: leginkább tehetség, szorgalom, esetleg pénz és kapcsolatok kérdése?

Egy filmzeneszerző karrierje igen nehezen indul. Türelmesnek, alázatosnak, találékonynak, határozottnak kell lenned, persze kell egy adag szerencse is, és fel kell készülnöd minden váratlan szituációra. Megértőnek és jónak kell lenned az emberekkel szemben, az egódat jobb, ha a parkolóban hagyod. Mindig hinned kell abban, hogy tudsz egy jobbat írni annál, amit most írtál. Nagyon nehéz út ez, de én kitartok mellette, mert a filmek és a zene a két legnagyobb szerelmem (természetesen a feleségem és a kutyám után!).


A felesége Lisbeth Scott énekesnő, aki a filmzenevilág ismert alakjává vált A Passió óta. Gondoltak arra, hogy közösen vállaljanak el egy megbízást? És ha igen, akkor legszívesebben melyik műfajban működnének együtt?

Lisbeth és én már dolgoztunk együtt. A Sületlen paradicsom című filmben elhangzott dalokban vokálozott, melyeket Paul Soterrel és Kevin Hoffmannal írtam, illetve hangszereltem (Bill Paxton is vokálozott ezekben a dalokban, Coconut Pete szerepében). Lisbeth gyönyörű és megrázó vokálja hallható a filmzene alatt is. Legutolsó lemezének elkészítésében is  segítettem, illetve  közreműködtem – pár hangszeren magam is játszom. Nagy álmunk egy közös produkció, ahol minden dalt közösen írhatunk és adhatunk elő.


Miként vélekedik a filmzene jelenéről, illetve jövőjéről?

Úgy gondolom, rengeteg tehetséges, és izgalmas zeneszerző van jelenleg itt, és nagyon örülök, hogy én is tagja lehetek ennek a társaságnak. Sajnos az elmúlt években elvesztettünk pár filmzenei nagyságot – Jerry Goldsmith-t, Elmer Bernsteint és Michael Kament, csak, hogy párat említsek. Az új generáció technikai hozzáértése nagyobb, mint az előzőé, és kell is, hogy az legyen. Ma már kisebb hangsúly van a hagyományos, tardicionális zenei képzésen. Ez jó is, és rossz is. Véleményem szerint az a zenei műveltség, amit mindannyian tapasztalhattunk az előző generáció filmzeneszerzőinél, a mai generációban nincs már meg, de – és ez egy nagy DE – a mai fiatalok a technika határait feszegetik, és ez ugyancsak nagyon izgalmas lehet, csak éppen másként, mint ahogy a múltban tapasztaltuk. Összegezve: napjainkban is hallok középszerű zenéket közepes filmekhez, és vannak kiváló muzsikák jobb alkotásokhoz. Vegyük például Thomas Newmant, aki újradefiniálta a zenei témák fogalmát a filmzenében. Nem ír szokványos főtémákat a filmjeihez, hanem motívumokat és zenei textúrákat gyárt, melyekkel kiválóan közelíti meg a film mondanivalóját. 

A filmzenepiac – a lemezeladásokból ítélve – mindig is egy szűk réteget elégített ki, de ez a réteg viszont mindig jelen lesz. Ha a film hatalmas sikernek örvend, és megindító, populáris zenéje van, akkor az képes magas eladási adatokat generálni – mint például A Passió. 


Lehet-e tudni valamit a következő projektjéről? 

Eli Roth Motel című új filmjén dolgozom, mely szeptemberben fog megjelenni a Sony Screen Gems filmtársaság égisze alatt. Nemrég láttam belőle pár jelenetet, és nagyon jónak ígérkezik. Prágában forgatja a filmet, ahova mi augusztusban vagy szeptember elején repülünk, és egy 70 tagú zenekarral játszuk fel a zenét. Ezért is szeretem nagyon a filmzeneszerzést. A Hazárd megye lordjai rock stílusú filmzenéjétől a Motel nagyzenekari, klasszikus zenéjéig minden terület kedvelek. Izgalmassá, érdekessé teszi a munkámat.


Amikor nem zeneszerzéssel foglalatoskodik, mivel tölti legszívesebben idejét? 

Szabadidőmben sok filmet nézek, utazok, olvasok, és azon gondolkodom, mi lesz a következő munkám. 


Nathan Barr munkáiról bővebben a komponista honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Nathan Barr, Tom Kidd
A fénykép a "The Dukes of Hazzard" zenei felvétele során készült, 2005.06.13-án.
2005. augusztus 14.