„Egy csatorna vagyok, amelyen keresztül a zajok káoszából zene lesz.”


A görög származású Evángelos Odysséas Papathanassíou az elektronikus zenei világ és a new age vonal megkerülhetetlen alakja, akinek a Tűzszekerekhez íródott műve nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a filmzenéken belül is egyre nagyobb teret nyerjenek a szintetizátoron alapuló megközelítések. A számos zenei díj mellett Oscarral is jutalmazott komponista négyéves korától, autodidakta módon kezdett foglalkozni a zenével, kísérletezni a hangokkal, s bár szülei a tehetségét látva konzervatóriumi tanulmányokra buzdították, ő elzárkózott ettől: „Mindig is úgy éreztem, hogy nem szerencsés a tudást másoktól kölcsönözni, mert saját magunk fejlesztése és tapasztalatszerzése a legfontosabb” – vallotta egy alkalommal, s ennek okán a mai napig hadilábon áll a kottaolvasással. 

A művészt kezdetben a tradicionális zenék érdekelték, tinédzserként azonban a jazz és a rock irányába fordult, és sulibandát is alapított. Első komolyabb formációja az 1963-ban létrehozott Formynx volt, mellyel számos kislemezt jelentetett meg, illetve adott telt házas koncerteket hazájában, de három évvel később a csapat feloszlott. Ezt követően önálló karrierjét kezdte építgetni úgy, hogy különféle előadóknak szállított dalokat, producerkedett, mindezek mellett pedig görög filmek zenéinek elkészítésében is részt vett. Bár pályája jól alakult, az 1967-es, puccsal történő katonai hatalomátvételt követően jobbnak látta, ha Párizsba költözik, ahol barátaival, Demis Roussosszal és Loukas Siderasszal megalapították az Aphrodite's Childot, a Rain and Tears kislemezükkel pedig egy csapásra világhírűek lettek – feloszlásukig összesen három stúdióalbumuk született. Vangelis az újabb formációbomlást követően továbbra is Párizsban maradt, és amellett, hogy Earth címmel kiadta második szólóalbumát, a francia filmvilág is megtalálta őt: Frederic Rossif rendező alkotásaihoz (L'Apocalypse Des Animaux, La Fete Sauvage) írhatott zenéket.

Amikor a Yes zenekar billentyűse kivált, énekesük, Jon Anderson Vangelist szerette volna a helyére, ezért megkérte a zenészt, hogy utazzon Londonba, és kezdjenek el beszélgetni a csatlakozásról. Néhány hét elteltével azonban kiderült, hogy ez ezen a szinten nem fog működni, ugyanakkor később az énekes számos dalánál működött közre, 1979 és 1986 között pedig Jon and Vangelis néven jelentettek meg lemezeket. Bár a Yesszel történő kollaboráció terve nem úgy sült el, ahogyan azt a felek elképzelték, Vangelis Párizsba sem szeretett volna visszamenni, így az Egyesült Királyságban maradt, leszerződött az RCA-hoz, és létrehozta saját stúdióját, a Nemo Studiost. Itt született meg a Heaven and Hell, melynek különleges, erőteljes hangzású dalai a popzene élvonalába repítették a művészt, aki immáron önálló zenészként is széles körű ismertségre tehetett szert. Máig töretlen sikerű karrierje innentől vette igazán kezdetét, munkássága pedig az elmúlt évtizedek során annyira sokszínűvé vált, hogy lehetetlenség lenne kizárólag a pop, a rock, a klasszikus zene, a jazz vagy akár a new age kategóriába sorolni. Ő maga így vélekedik erről: „Próbálom hagyni az embereknek, hogy megtudják a zenémen keresztül, mit is gondolok. Én átadom a zeném neked, és rajtad áll, mit akarsz kezdeni vele”.

Vangelis az 1963-as O adelfos mou... o trohonomos című alkotás kapcsán kóstolhatott bele először a filmvilágba, és bár ezt követően számos produkcióból vehette ki a részét (ezen időszakából hazánkba mindössze a Hallod-e a kutya ugatását? és az Omar Sharif főszereplésével forgatott Nyerő páros jutott el), az igazi áttörést Hugh Hudson Tűzszekerekje jelentette számára, mely minden bizonnyal nem az a film lenne, ami, ha nem Vangelis zenéje szólna alatta. A görög mester felejthetetlen score-ja, a filmzenei főtémák képzeletbeli dobogóján biztos helyet elfoglaló vezérdallam, valamint a teljesen újszerű hangzásvilág kirobbanó siker lett, amit később a Ridley Scott rendezte 1492 – A Paradicsom meghódításával tudott megismételni – kettejük együttműködésének köszönhető még a szintén kultstátuszba emelkedett Szárnyas fejvadász is. Bár a szerző filmográfiája nem terjedelmes, munkássága a filmzene-történelem megkerülhetetlen részét képezi, s népszerűségének köszönhetően Hudson és Scott mellett olyan neves direktorokkal dolgozhatott együtt, mint Roman Polanski (Keserű méz), Oliver Stone (Nagy Sándor, a hódító) és Roger Donaldson (A Bounty). Míg a Tűzszekerek Oscar-díjat, addig a Szárnyas fejvadász, az Eltűntnek nyilvánítva, valamint az 1492 – A Paradicsom meghódítása Golden Globe- és BAFTA-jelöléseket hozott a művésznek. 
 

Kulics László
2020.06.04.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Oliver Stone filmjeinek zenéi
Kollaborációk, életutak

Ridley Scott filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak

Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak