Minthogy Los Angeles a filmzeneipar epicentrumának számít, nem meglepő azon tény, miszerint ide koncentrálódik a legtöbb olyan rendezvény, melynek keretén belül a rajongóknak lehetősége nyílik a komponistákkal, illetve az egyéb, ezen iparág szerves részét képező szegmensek (publicisták, kiadók, jogvédő szervezetek, karmesterek, zenei rendezők stb.) képviselőivel is találkozni, s némi betekintést nyerni a színfalak mögé. Az évente megrendezésre kerülő találkozók (melyek a szervezéstől függően önállóan éppúgy megvalósulnak, mint egy hangversennyel vagy díjkiosztó ünnepséggel egybekötve) egyike az augusztus utolsó hétvégéjén megtartott Fans of Film Music Gathering, ahol nyolc komponista mesélt a szakmáról, aktuális munkáiról.

A Fans of Film Music Gathering gyökerei 2008-ig vezethetőek vissza: Lukas Kendall, a Film Score Monthly elnöke megszervezett egy zeneszerző-rajongó találkozót, melyre akkor ugyan kevesen voltak kíváncsiak, a soron következőre azonban a vártnál jobban megnőtt az érdeklődés. Az ebből eredően bíztató előjelekkel kecsegtető esemény folytatásainak lebonyolítására azonban Kendall hektikus munkarendje nem biztosított elegendő időt, így Peter Hackman vette át tőle a stafétabotot, és 2010-ben, az előző két év tapasztalatai nyomán – valamint azok szelleméhez hűen – kihirdette az első Fans of Film Music Gatheringet, melyen akkor hét komponista és két lemezkiadó cég képviseltette magát.
 

A folytatásra az ilyen jellegű kezdeményezéseknek többször is helyet biztosító Dark Delicaciesben került sor, ahol idén Charles Fox (Az istenek a fejükre estek 2.), Lee Holdridge (Artúr király és a nők), Brad Fiedel (Terminátor – A halálosztó), Nicholas Pike (Alvajárók), David Newman (Jégkorszak), Brian Tyler (The Expendables – A feláldozhatók), Christopher Young (Hellraiser) és Ken Thorne (Superman 2-3.) ültek az asztal mögé, s beszéltek a filmzene világának kreatív oldaláról éppúgy, mint üzleti részéről – a meghívottak között szerepelt még Aaron Zigman (Szex és New York), ám neki az utolsó pillanatban le kellett mondania a részvételt. A moderátori szerepet betöltő Daniel Schweiger (aki a tengerentúlon elsősorban az On the Score magazin munkatársaként ismert) délután kettőkor nyitotta meg a rendezvényt, majd kérdéseket intézett a zeneszerzők felé, ezt követően pedig a hallgatóságé volt a főszerep. A hangulat felszabadult volt, a komponisták sokat viccelődtek, ugyanakkor olyan komoly témák kerültek előtérbe, mint a temp-zenék hatása a filmek aláfestéseire, illetve a zeneszerzői szabadságra, vagy a mock-upok alkalmazása, amely ugyan megkönnyíti a komponisták és megbízóik közötti kommunikációt a születendő score-ral kapcsolatban, ugyanakkor ezen demók bármennyire is jó hangmintákkal kerüljenek bemutatásra, a rendezőt és a producert megtéveszthetik, így ők elállhatnak egy olyan ötlettől, amely nagyzenekarral előadva elnyerhetné tetszésüket. Előtérbe került továbbá az is, hogy míg régen javarészt a rendezők és a producerek jelentették az akadályt a zene jellegének megbeszélése során, napjainkban már a zenei rendezők és más olyan emberek is kinyilváníthatják véleményüket, illetve adhatnak instrukciókat, akik marketingszempontból, vagy egyéb, nem művészi oldalról közelítik meg a készülő score jellegét, és befolyásolják a komponista eredeti elképzelését. A jelen lévő szerzők ezen problémák felmerülése során azonban hangsúlyozták, hogy bármennyire is nehézzé válik egy-egy projekt az efféle hátráltató körülmények révén, munkájukat hivatásként élik meg, s azzal, hogy aláírnak egy szerződést, bármennyire fájó is, de ezen tényezőket tudomásul veszik. 

A mintegy másfél órás előadást az ilyenkor elmaradhatatlannak számító dedikálás követte, ahol a résztvevők egy-két mondatot "négyszemközt" is válthattak a szerzőkkel. Míg a szervezők tavaly egy posztert biztosítottak a hallgatóság számára az autogramok összegyűjtéséhez, addig idén száz példányt gyártattak egy speciális, külön erre az eseményre készült CD-ből, melyre minden komponistától felkerült egy-egy tétel; köztük akadt olyan is, amelyik eddig hivatalosan nem volt elérhető. Mindez olyan gesztus volt részükről, amelynek köszönhetően a 2nd Annual Fans of Film Music Gatheringre minden bizonnyal hosszú ideig emlékeznek majd a megjelent rajongók. A rendezvény sikere arról tanúskodik, hogy Peter Hackman bevonásával továbbra is jó kezekben van a Fans of Film Music Gatheringre átkeresztelt széria, s lesz még folytatása, mely során a tervek szerint új és visszatérő meghívottak egyaránt feltűnnek majd. 

 

A képet készítette: Iki Ikram.