„Úgy érzem, hogy a zeneszerzés a személyiségből ered, nem pedig a neveléstől és a tanulmányoktól függ.”


David Newman Hollywood harmadik generációs komponistacsaládjához tartozik (melynek tagjai még Alfred, Thomas, Randy, Lionel, Maria, Emil és Joey), a műfaj reformerének számító Alfred fia. Akár a filmzenevilág tékozló fiújaként is lehetne aposztrofálni, hiszen míg apja, továbbá öccse, Thomas és unokatestvére, Randy saját stílusukkal szereztek maguknak rajongótábort, hírnevet, David megkérdőjelezhető színvonalú vállalkozásokra vesztegeti el tehetségét: rajzfilmekhez és vígjátékokhoz készít tömegesen kíséreteket, melyek – kevés kivételtől eltekintve – csakis a filmet kiszolgáló aláfestésként képesek működni.
 
A művész fiatalon kezdett hegedülni és zongorázni, ezt követően pedig karmesternek tanult, majd a hangszerelés rejtelmeit is elsajátította. Diplomáját a University of Southern Californián szerezte meg, s a hetvenes évek végén, az akkor még szintén pályakezdő James Horner karmestereként (Csata a csillagokon túl), valamint John Williams, Basil Poledouris és Jerry Goldsmith szerzeményeinek hegedűseként (Nagy szerda, E.T. A földönkívüli, Gyilkos bolygó, Poltergeist – Kopogó szellem) csöppent bele a mozgóképek világába. Első önálló megbízatása Tim Burton Frankenweenie című rövidfilmjéhez kapcsolódik, mely egy Frankenstein doktor teremtményéhez hasonlóan összeállított kutyáról szóló morbid vígjáték volt. Kisebb kaliberű produkciók mellett a Hihetetlen történetek-széria epizódjainál is besegített a vendégkomponistáknak, a sikersorozat hatására pedig állandó szerződést kötött vele a Disney, ami jó kiindulási pontnak tűnt, ám míg a stúdió a vele párhuzamosan dolgozó Alan Menkenre a presztízsfilmeket osztotta, addig neki a kis költségvetésűek jutottak (Kacsamesék: Az elveszett lámpa kincse, A bátor kis kenyérpirító, Kerge kacsák, A Dumbo-hadművelet, 102 kiskutya), így háttérbe került.
 
Pályafutásának legmeghatározóbb kollaborátora Danny DeVito, akivel a Dobjuk ki anyut a vonatból! apropóján találkozott először. A színész-rendező olyannyira megkedvelte őt, hogy később A rózsák háborújához, a Hoffához, a Matilda, a kiskorú boszorkányhoz, a Dögölj meg, Smaci!-hoz és a Jószomszédi iszonyhoz egyaránt őt kérte fel dallamfelelősnek. Ezek révén Newman végre a tehetségéhez méltó produkciókat kapott, ám ezek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy elszakadhasson a tucatvígjátékoktól. Eddie Murphy kevésbé sikeres mozijai (Bölcsek kövére, Fergeteges forgatás, Norbit, Oviapu, Dr. Dolittle 2.) éppúgy őt találták meg, mint például a Scooby Doo – A nagy csapat, az Alvin és a mókusok 2., a Görögbe fogadva, a Gagyi mami: Mint két tojás, a Csajtúra, A macska – Le a kalappal! vagy A Flintstone család. Ugyanakkor számos olyan vállalkozásból is kivehette a részét, melyek remek bizonyítékai annak, hogy mennyivel többre hivatott az örökös másodvonalbeli létnél: míg a Fantomhoz és a Galaxy Quest – Galaktitkos küldetéshez hangulatos kalandzenével járult hozzá, addig A királyné nyakéke bensőséges drámazenére sarkallta, a Jégkorszak és az Anasztázia pedig kiváló rajzfilmzenékben részesülhetett általa – ráadásul utóbbival egy Oscar-jelölést is sikerült kivívnia magának.
 
A többszörös BMI-nyertes művésznek nemcsak saját szerzeményei fontosak, hanem a műfaj egésze is: a nyolcvanas évek vége óta sokat foglalkozik azzal, hogy régi, klasszikus kíséreteket vigyen színpadra, illetőleg hogy az egykor kedvelt némafilmek önálló kíséretet kapjanak. David ezeken felül számos koncertművet jegyez, szívesen áll porondra különféle hangversenyek karmestereként, továbbá a Los Angeles Film Conducting Intensive társalapítójaként a filmzeneszerzés rejtelmeiről is tart előadásokat. 
 

Hubai Gergely
2020.08.21.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a 2nd Annual Fans of Film Music rendezvényről
Beszámoló