Két évvel ezelőtt indult útjára a Pannon Filharmonikusok előadásában hallható, Music by... címre keresztelt koncertsorozat, melynek keretén belül a közönségnek lehetősége nyílik megtapasztalnia azt, hogy mi mindent képes közvetíteni egy filmzene akkor, ha az a hozzá tartozó képkockáktól elkülönülve, önálló lábakon állva csendül fel. Ennek újabb állomására október közepén került sor a zenekar otthonaként szolgáló Pécsett, ahol elsősorban John Williams Harry Potter-szériához köthető szerzeményei kerültek előtérbe.

Az immáron kétszáz éves múltra visszatekintő Pannon Filharmonikusok zenekart Vass András vezényelte a tavaly átadásra került, világszínvonalú hangversenyteremmel rendelkező Kodály Központban. A műsorrendben az első három Harry Potter-moziból kiemelt tételek, a Steven Spielberg mai napig közkedvelt idegenjének kalandjához (E.T. – A földönkívüli) szerzett score-ból összeállított szvit, valamint egy A Karib-tenger kalózai-egyveleg, mely utóbbi az est egyetlen olyan műve volt, amely nem köthető Williams személyéhez.
 

Minthogy jobbára egy széria köré csoportosultak a művek, első olvasatra talán egyhangúnak tűnhet ezen összeállítás, ám a remek tételmegválasztások okán sokkal inkább hatott John Williams előtt tisztelgő estnek, mint Harry Potter-zenei bemutatónak. Az első felvonásban szereplő Harry Potter és a Titkok kamrája illetve a Harry Potter és az azkabani fogoly trackjei olyan szerencsésen lettek kiválasztva, hogy a főtéma-foszlányok okán végig tudható volt, mely sorozat muzsikája került terítékre, ám a közismert Hedwig-motívum nem volt jelen, így nem klisésedett az összeállítás. Felcsendült többek között a Dumbledore főnixmadarához kapcsolódó, a Harry Potter és a Titkok kamrája zenéjének legszebb darabjaként nyilvántartott "Fawkes the Phoenix", továbbá a "The Knight Bus" is, amely a varázslótanonc harmadik iskolaévéhez készült kompozíció egyik legjátékosabb darabja (egyúttal pedig az estre vonatkozólag is remek demonstráció volt arra, hogy megmutassák, egyes hangszerek milyen színes előadást képesek biztosítani). E két mozi közé hajózott be Jack Sparrow egy teljesen más hangulatú muzsikával, amely itt lényegesen több erővel és dinamikával rendelkezett, mint nyáron a Városmajori Színpadon, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekar idézte fel ugyanezen hangjegyeket. Bár az ilyen jellegű aláfestések tisztán zenekarral történő előadása sosem lesz olyan, mint a CD-n vagy a film alatt, úgy vélem, hogy semmi szégyenkeznivalója nem volt a zenekarnak, mert minden tőlük telhetőt megtettek, s kimondottan élvezetes volt mindezt újrahallani ráadásként.

Minthogy az első felvonás inkább a score-ok mélyebb részeibe kalauzolta el a közönséget – ezáltal pedig több olyan részlet is hallhatóvá vált, amelyek eddig nem bukkantak fel a hazai koncertprogramokban –, a folytatásban nem maradhatott el a szép dallamok és a népszerű témák felvonultatása. A sort a Harry Potter és a Bölcsek köve filmzenealbumának zárótétele, a "Hedwig's Theme" nyitotta, majd néhány további, ide vonatkozó darabot követően, a hibátlanul összeállított E.T. – A földönkívüli koncertszvit zárta. A zenekar végig remekül, összehangoltan játszott, egyedül a dinamikus részek esetében volt jellemző az, hogy amikor a fúvós és ütős szekciók kimutatták foguk fehérjét, a vonósok játékát szinte teljes mértékben elnyomták.
 

Az ezerfős hangversenyterem a kezdésre szépen feltöltődött, így a zenekar telt házas koncertet tudhat a háta mögött, s egy olyan közönséget, amely többszörös vastapssal fejezte ki köszönetét az estéért. A szervezők egy rövid ismertetőről is gondoskodtak, amelyben a karmesterre és az előadott művekre egyaránt kitértek. Ezen ismertető – rövidsége ellenére – velős volt, mivel olyan információkat is tartalmazott, hogy miként került be a projektbe William Ross a második Harry Potter-filmnél, vagy hogy miért Klaus Badelt kapta az A Karib-tenger kalózai-széria első részének aláfestésére vonatkozó megbízást, így azok is képbe kerülhettek kicsit az elhangzott művek kulisszatitkaival kapcsolatosan, akik nem jártasak e műfajban.

Minthogy jelen esetben is egy évenként megrendezésre kerülő eseményről van szó, elmondható, hogy Budapest és Sopron mellett Pécs vált az ország azon kevés városainak egyikévé, ahol bizton számíthatunk arra, hogy egy színvonalas előadás keretén belül, évente legalább egy este elkalauzolnak majd bennünket a filmzenék világába.

 

Külön köszönet Gráf Orsolyának a közreműködésért.