„Számomra a zeneszerzés improvizatív dolog: miután a filmet megvágtuk, leülök a szintetizátor elé, és játszani kezdek. Olykor egy jól eltalált hangzás jelenti számomra a vezérfonalat, máskor pedig a felhasznált tempek inspirálnak.”


John Carpenter, amellett, hogy egykor a horrorfilmek koronázatlan királya volt, Hollywood egyik legsokoldalúbb alakja is, hiszen a rendező jelző éppúgy megtalálható névjegykártyáján, mint a forgatókönyvíró, a producer, a vágó vagy a komponista titulus. Bár utóbbival kapcsolatos rátermettségéről hosszasan lehetne elmélkedni, hiszen szerzeményei finoman szólva sem bonyolultak, mindemellett pedig többnyire underscore-szerűek, mégis számtalan vitathatatlan érdem gazdagítja életútját. Ilyen többek között a Halloween: A rémület éjszakája, a Menekülés New Yorkból, valamint A 13-as rendőrőrs ostroma főtémája, melyek nemcsak ikonikussá váltak, hanem éppúgy a nyolcvanas évek szintis filmzenéinek ékkövei, mint például Harold Faltermeyer vagy Giorgio Moroder hasonló hangszerelésű műveinek egy része.

Munkásságának ismeretében elsőre talán kicsit nehéz lehet elhinni, hogy Carpenternek sokkal előbb volt köze a zenéhez, mint a filmezéshez, holott ez így van, a horrormágus apja ugyanis elismert hegedűművész és főiskolai tanár volt, emellett pedig komponálással is foglalatoskodott. „Nyolcéves koromtól kezdve próbált tanítani hegedűn, de tehetségtelen voltam, így átterelt a zongorához. Amikor aztán kitört a Beatles-láz, gitározni kezdtem, majd jött a The Rolling Stones, a The Doors, valamint a The Supremes, melyek hatására áttértem a basszusgitárra” – mesélte egy interjú alkalmával Carpenter, aki felsőfokú tanulmányait a Western Kentucky Universityn kezdte meg (ahol apja volt a zenei vezető), majd a University of Southern Californián folytatta tovább. A filmezés ekkor már igencsak figyelme középpontjában állt, s ennek köszönhetően utóbbi intézmény falait egy év után el is hagyta rövidfilmes debütálása, a Captain Voyeur kedvéért.

Első egész estés alkotása a Dan O'Bannonnal közösen készült forgatókönyvön alapuló Sötét csillag volt, melyhez egyúttal az első nagyobb lélegzetű muzsikáját is köthetjük: „Már a Sötét csillaghoz is magam szereztem a zenét, mely ezáltal gyors és olcsó volt. Előtte persze egyeztettem zeneszerzőkkel is, de valamiért furcsának találtam az egész helyzetet, így végül magam vágtam bele” – emlékezett vissza. Ezen projektjét A 13-as rendőrőrs ostroma, majd a Halloween: A rémület éjszakája követték, melyek azóta már mind filmileg, mind zeneileg kultuszszimbólumként vannak jelen Hollywood történelmében. Minthogy az elektronikus muzsikák terén Carpenter egyáltalán nem volt jártas, ezek score-jainál a USC szintetizátorszakos tanára, Dan Wyman volt segítségére, aki a gépzenék világába, valamint az akkor rendelkezésre álló hangszerek nyújtotta lehetőségek tárházába is igyekezett bevezetni a direktort, aki később itt szerzett ismereteit kamatoztatta tovább. 

A horrorguru alkotásainak zöme egy-két hónap alatt készült el, aláfestő muzsikáit pedig többnyire igen záros határidőn belül letudta, pláne eleinte: míg A 13-as rendőrőrs ostroma score-ját egy nap alatt hozta össze, addig a Halloween: A rémület éjszakája kísérete három nap alatt született meg. Szerzeményeinek fő jellegzetessége, hogy egy viszonylag egyszerű felépítéssel bíró, emellett viszont dallamos, fülbemászó vezérmotívummal rendelkeznek, hátralévő részük azonban olyan, döntően töltelék-improvizációnak nevezhető, mely a képsorokkal egyetemben kellően hatásos. A szintetizátoros hangzást olykor elektromos gitárral (mint például A Mars szelleme, valamint a Vámpírok esetében is), vagy különféle élő hangszerrel, illetve kisebb zenekarral (ezek figyelhetőek meg többek között a Menekülés Los Angelesbőlnél) színesítette, igaz, utóbbiak esetében már olyan komponistákat is bevont a munkába, mint például Shirley Walker. „Rengeteg együttműködésem történt Dan Wymannel, Alan Howarthszal, Jim Langgel, Dave Daviesszel, Shirley Walkerrel és Bruce Robb-bal. Mindig szükségem volt valamelyikük segítségére” – nyilatkozta a filmes.

Bár Carpenter többnyire maga készítette alkotásainak aláfestését, néhány alkalommal szakított ezen szokásával. Ilyen történt A dolog esetében is, ahol Ennio Morriconéra bízta a feladatot, továbbá a Semmit a szemnek című romantikus vígjátéknál (Shirley Walker), valamint két tévéfilmjénél, az Elvis című életrajzi alkotásnál (Joe Renzetti), és a Valaki figyelnél (Harry Sukman), illetőleg legutóbbi horrorjánál, a The Wardnál (Mark Killian).

John Carpenter a 2001-es A Mars szellemét követően hosszú ideig nem készített egész estés alkotást (mindössze A horror mesterei széria két epizódja kapcsán hallatott magáról), műveinek egy részét azonban az elmúlt évtized során mások újraforgatták, így napjaink tinédzsereinek más köntösben is lehetőségük nyílik megismerni A ködöt, valamint a Halloweent. „A filmvilág üzleti szempontból nagyon megváltozott azóta, mióta kiszálltam. Hollywood mindig is a régi alkotások remake-jében vagy valamilyen formában történő újrahasznosításában gondolkodott, ám most, hogy ilyen ugrásszerűen nőnek a költségvetések, a stúdiók még inkább igyekeznek biztosra menni” – összegezte röviden napjaink Álomgyárával kapcsolatos meglátását Carpenter.
 

Kulics László
2013.10.31.
 

Teljes filmográfia: