„Be kell vallanom, hogy nem igazán hallgatok filmzenéket azokon kívül, amelyeken dolgozom.”


A Remote Control Productions zászlaja alatt tevékenykedő Geoff Zanelli tíz évig dolgozott kiegészítő komponistaként, zenei rendezőként, zenészként és asszisztensként társai oldalán, önálló pályafutása ugyanis ennyi idő elteltével tudott lendületet venni. Türelme azonban meghozta gyümölcsét, néhány kisebb filmet követően ugyanis olyanok stáblistáiról köszönt vissza a neve, mint a The Pacific – A hős alakulat, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, a Barátom, Róbert Gida vagy a Demóna: A sötétség úrnője. 

A zenész ösztöndíjasként került a Berklee College of Musicra, ahol tanulmányévei alatt számos elismerésben részesült, diplomáját pedig magna cum laude fokozattal vette át. 1994-ben Los Angelesbe költözött, ahol a Mojo Recordsnak kezdett dolgozni, nem sokkal később pedig megismerkedett Hans Zimmerrel, aki saját csapatába invitálta át. Bár ma már főként filmzeneszerzőként tevékenykedik, a váltást követően sem távolodott el a könnyűzenei ipartól: a Goldfinger formáció azonos című debütáló albumán éppúgy dolgozott, mint Pinkkel, Robbie Williamsszel, a The Webb Sistersszel és az előadóként is tevékenykedő komikussal, Steve Martinnal. 

Első filmes megbízatása során Zimmer mellett dolgozott a Kinek a papnén, amit olyan egyéb zeneszerzői feladatok követtek, mint az ESPN sportcsatorna műsorszignáljainak elkészítése, a Motoros zsaruk, a Fear és a Charlie's Angels: Animated Adventures tévésorozatok egy-két epizódjához történő score-szállítás. A Remote Controlhoz történő csatlakozását követő időszakban azonban ez utóbbi jellegű munkákból csak morzsák jutottak neki: az első évtizedben mindig valakinek a keze alá dolgozott, ám ezen helyzetet ellenpontozta számára a tény, miszerint úgy sajátíthatta el a szakma csínját-bínját, hogy Hollywood szeszélyességét nem a saját bőrén tapasztalhatta ki. John Powellnek (Ál/Arc, D-Tox) éppúgy dolgozott, mint Harry Gregson-Williamsnek (Z, a hangya, Lapzárta – Veronica Guerin története), Zimmernek (Hannibal, Pearl Harbor – Égi háború, Az utolsó szamuráj) vagy Klaus Badeltnek (Az időgép, A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka).

Első nagyobb léptékű megbízása A titkos ablak című Stephen King-adaptáció volt, melyhez Philip Glass-szel közösen írt zenét, az ismertséget azonban nem ennek, hanem a Steven Spielberg felügyelete alatt készült, 2005-ös Into the Westnek köszönheti, amivel a kritikusi elismeréseken túl Emmy-díjat is kivívott magának. Ezt olyan felkérések követték, mint például a Disturbia, a Hitman – A bérgyilkos, a Gamer – Játék a végsőkig, a tízrészes The Pacific – A hős alakulat (amellyel egy újabb Emmy-szobrot ugyan nem, de egy jelölést kiérdemelt), továbbá a videojátékokba is belekóstolhatott, köszönhetően a Call of Duty: Modern Warfare: Mobilizednek. A filmzenéknél időnként gitárosként is felbukkanó Zanelli 2010-től lépett új szintre: azóta évi két-három nagyobb produkciót bíznak rá, melyek között történelmi drámát (A Kennedy-gyilkosság), akcióvígjátékot (Mortdecai), kalandfilmet (A Skorpiókirály 4: Harc a hatalomért), romantikus drámát (Karácsony Conwayben), akciófilmet (Traffik), családi mozit (Barátom, Róbert Gida) és háborús filmet (Az oszmán hadnagy) egyaránt találni. Ezzel párhuzamosan továbbra is besegít kollégáinak (a Danny Elfman jegyezte Az Igazság Ligájához is szállított pár tételt), ám elfoglaltsága révén egyre kisebb intenzitással teheti ezt. Az ilyen jellegű munkái közül A Karib-tenger kalózaival járta be a legnagyobb utat, hiszen az első négy résznél még kiegészítő komponistaként volt jelen, az ötödik, Salazar bosszújára keresztelt felvonásnak azonban már ő volt a zeneszerzője. 
 

Kulics László
2020.06.26.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A Karib-tenger kalózai sorozat zenéi
Moziszériák, tévésorozatok

Stephen King-adaptációk zenéi
Kollaborációk, életutak