2007 legvégén mutatták be a mozik az Egon és Dönci című számítógép-animációs filmet, mely a maga műfajában az első lett hazánkban. Mivel az alkotás nem tartalmaz a szó hagyományos értelmében vett párbeszédet, az igényes technikai kivitelezés mellett az aláfestés is kulcsfontosságú szereppel bír benne. Ahogy a teljes film, úgy a zene elkészítése is az egri Aenima CGS nevéhez fűződik. A csapat zenei brigádjának nem kifejezetten mogorva tagjai válaszoltak kérdéseinkre, név és álnév szerint: Balázs Gábor alias D. Ferráti Gyurma (a továbbiakban: BG), Macsinka Zsolt alias Szlompák T. Teofil (MZS), Sohajda Péter alias Sohi (SP), Gál Gergely alias Etrusko Humanis (GG), valamint a polgári nevét az anonimitás homályába rejtő Tintás (T).




Mi az oka annak, hogy a stáblistán többen csak kitalált vagy becenevekkel vagytok feltüntetve?

MZS: Úgy gondoltuk, nem az a lényeg, ki csinálta, hanem hogy mit. 

SP: Egyébként meg vicces fiúk vagyunk, gondoltuk, ezt is el lehet viccelni...


Feltételezhető, hogy a csapat tizenkét tagja közül mindenkinek volt ötlete a zenét illetően, de kik és hányan működtek közre a tényleges zeneszerzésben és feljátszásban? Mekkora az átfedés a zenészek és az animátorok között, minden zenész egyben belefolyt az animáció elkészítésébe is?

BG: Technikai értelemben nincs átfedés, a csapaton belül mi hárman csak a hanggal foglalkoztunk, annak viszont minden részével: a zenéken kívül az összes hangeffekt, a karakterszinkron és a keverés is házon belül készült. Mindhárman írtunk zenéket a filmhez, mindhárman terveztünk és gyártottunk zajokat, szinkronhangokat adtunk, Szlompák főzeneigazgató úr például Egon szinkronhangja is egyben. A zenék feljátszásáért sem kellett a szomszédba mennünk, kicsi, ámde tisztességes süketszobánkban magunk játszottuk fel a hangszeres sávokat. Egy-egy számnál segítséget is kértünk, az egyik dobsávot maga Etrusko Humanis úr, a gyártásvezetőnk ütötte fel, civilben ő a Shapat Terror dobosa; külsősként két számban szerepel File Sanyi a Cabaret-ből, ő ugyancsak dobos.

T: Nem mindenkinek volt ötlete a zenét illetően, de akadt olyan, aki nem zenész, és mégis voltak ötletei (tehát belepofázott). [nevet] Ez egy olyan dolog, hogy akinek volt kedve, energiája beleszólni a másik munkájába, az nyugodtan megtehette.


Mennyire volt egyértelmű, hogy ti magatok készítitek el az aláfestést is? Hogy jött az ötlet, hogy alapvetően szöveg nélküli történet szülessen meg, és a párbeszédek hiányát többek között a zene pótolja?

SP: Így adódott. Véletlenül mi hárman úgy működünk, mint egy zenekar, a zenék így is, úgy is megszülettek volna... 

MZS: ...plusz-mínusz ötven év eltéréssel...

BG: ...és mivel Egon egyedül él a bolygóján, nincs szüksége nyelvre. Senki nincs ugyanis rajta kívül, akihez beszélhetne. Dönci így is tökéletesen érti Egon minden megnyilvánulását. 

T: Egyébként a szövegnélküliség az egy érdekes dolog. Az előző két kísérleti kisfilm alatt észrevettük, hogy az igazán kisgyerekek (három-hat év) kifejezetten szeretik, mikor az ő nyelvükön (gügyögve) szólalnak meg a figurák, sőt jobban értik, mint a rendes párbeszédes filmeket, és ezért sokkal jobban is szeretik.


Milyen hangszereken játszotok? Kellett-e külső segítség, esetleg szükség volt hivatásos zenészekkel való konzultálásra?

SP: Én és T. már jó régen gitározunk, innentől kezdve a húros hangszerek alapszintű elsajátítása nem olyan nagy gond. Például a "Chickenduet"-ben hallhatunk egy bendzsót. Vagy például dobolok is az egyik számban.

MZS: Sőt, egyszer kaptunk egy tangóharmónikát is, ami ugyan nem húros hangszer, de megtanulni sem tudtunk rajta... Bár Sohi már egész jól eljátszotta a Star Wars nyitódallamát. Én például a sivatagos rész furulyás szólamát egy egyszerű, háromszáz forintos kínai bambuszrügyön játszottam el, de készítettünk különböző shakereket is. A dorombos rész például Gyurma műve, de Sohi is remekül aláfestett az OBI-s csavaralátéttel...

BG: Én meg csak kontárkodok, de ritkán. Inkább a sebészeti beavatkozások fekszenek nekem. 


Hazánkban nem jellemző, hogy pár, leginkább csak marketingszempontból jelentős rádiós népszerűsítésre szánt slágeren kívül mást is tartalmazzon egy film zenei anyaga. Mivel ez nálatok éppen ellenkezőleg történt, mi a véleményetek erről a bevett szokásról?

MZS: Én eleve rühellem a magyar filmek zenei "hozzáállását". Szerintem rosszabbnál rosszab szerzemények hangzanak el, a Nagy Kasza reményében... Felkapott előadók, zenészek adják a kilincset egymásnak a filmekben, elég belterjes dolognak látszik. Úgy látom, meg sem próbálnak (vagy nem akarnak) kitörni ebből a hülye mókuskerékből. Valahogy egysíkú az egész. Büszke vagyok arra, hogy saját nótákból, különböző stílusokban is tudtunk jót produkálni. Nyilván ez nem tetszhet mindenkinek, de nekünk igen (és a visszajelzésekből ítélve igen sok embernek), és remélem, hogy az emberek ezekben a művekben nem a naponta a rádióból ömlő tucatszámok egyikét látják. Az meg, hogy itthon mi a szokás, nem érdekel. 

BG: Az utóbbi időben kevés magyar filmet láttam, meglehetősen lefoglaltak Dönciék. A marketingalapú filmekről nem tudok / nem akarok véleményt mondani... A másik oldalon, a szerzői filmek alatt viszont sok jó zenét hallottam, nem hiszem, hogy a magyar filmeknek – úgy értem, azoknak a filmeknek, amikre érdemes figyelni – szégyenkezniük kéne a zene vagy általában a hang miatt.


Mikor eldöntöttétek, hogy ti lesztek a zeneszerzők is, onnantól kezdtetek el figyelni más filmek zenéire, vagy már korábban is érdeklődtetek a filmzenék iránt? Van-e kedvenc filmzenétek, esetleg kedvelt komponistátok?

MZS: Nagyon szeretem John Williams és Hans Zimmer zenéit (ja, és A halott menyasszony zeneszerzője se semmi...). Névről csak őket tudom megemlíteni, egyrészt az agyam olyan, mint a rosta, másrészt meg mást nem is igen ismerek. Az biztos, hogy mióta a filmet csináljuk, jobban odafigyelek, mikor milyen zene vagy effekt szól, milyen hangosan, stb. Viszont az is biztos, hogy a Star Wars zenéjét semmi sem übereli...

BG: Valahogy összekeveredik a fejemben a zene meg az összes többi hang, és egy nagy masszát alkot. Ez a massza a Tamarában nagyon tetszett, erre emlékszem.


Ha a zenészcsapat tagjai épp nem filmzenét hallgatnak, akkor mit?

MZS: Én egy Virus nevű bandában gitározok, Gyurmával meg volt régen egy kis "elektronikus" projektünk (remélem, ennek lesz folytatása).

BG: Húúha! Mármint hogy hallgatni... Ha hozzájutok, rendes, tömörítetlen zenéket. Lemezeket. Meg ott a Radio Chaos.

SP: Nálam is megfordul minden műfaj, bár alapvetően a rock a fő vonal. A többiek meg azt hallgatják, amit én, mert az enyém a leghangosabb cucc... 


Az Egon és Dönci két éven át készült. A zene elkészítése körülbelül mennyi időt vett igénybe? Milyen munkamódszerrel dolgoztatok, mennyit próbáltatok a szerzemények véglegesítéséhez?

MZS: Valahogy úgy alakult, hogy a zenék körülbelül nyolcvan százaléka az első öt-hat hónap alatt elkészült. Körülbelül kétszer-háromszor annyi szerzemény fogant meg, mint amennyi a filmben van, de hát több már nemigen fért volna el. Szóval a zenék megíródtak, majd amikor a filmben sor került rájuk, akkor lettek véglegesre finomítva, esetleg élő dob került alájuk, ilyesmik. Azt azért csak megemlítem, hogy az első nóta (ami még az egyik tízperces epizódban volt), egy kis panellakásban készült el egy éjszaka alatt, elég ócska viszonyok között, ideges szomszédok és néhány üveg tömény társaságában... Gyurma nem is ment másnap dolgozni. Meg asszem én sem, hehe...

SP: Nehéz konkrét időtartamot meghatározni, egy biztos: a legjobb nóták általában öt perc alatt íródnak.


Többnyire a kész jelenetekre / jelenetvázlatokra komponáltatok, vagy akadt, amikor egy jó zenei ötlet vizuálisan is megvalósult? Ha utóbbi előfordult, konkrét példát tudnátok rá mondani?

MZS: Volt ilyen is, olyan is. Például amikor Dönci leesik a tetőről, az képre lett csinálva. De inkább fordítva volt, a zenére vágták a képet, maximum olyan kérések voltak, hogy legyen rövidebb, hosszabb vagy valami... Nem volt mindig könnyű, szívtunk vele párszor, de persze nekik sem volt könnyű dolguk. Úgyhogy 1:1.


Akadt nagy vita köztetek abban, hogy végül melyik verzió legyen a végleges a zenében?

BG: Á, nem.

MZS: Nem volt semmilyen vita, a többieket már elástam a kennelben...

SP: Mindig az enyém a végleges, JÓÓÓÓ?!


Volt valamiféle előre meghatározott irányvonal abban, hogy hány százalékos legyen az élő hangszeres és mennyi az elektronikus zenei megközelítés, esetleg a kettő ötvözete?

MZS: Szerintem az volt az irányvonal, mennyi mindent tudunk mi magunk feljátszani. Van egy-két hangszer, ahol egy laikus nem tudja megmondani, élőt hall-e vagy "gépet", főleg ütőshangszereknél van ilyen, de szerintem a nagyzenekaros-szimfonikus cuccok is jók lettek. Mondjuk én betyárul alulképzett vagyok zeneelméletileg, azt is mondhatnám, a szakma alja... 

BG: Nem határoztuk el előre. Van egy-két szám, ahol a zene jellege kívánta az elektronikát. Ezek az ún. Elektronikus Zenék. Fel tudtuk volna játszani azokat az alapokat is élő hangszerekkel. Én mondjuk nem mentem volna bele.


Bár a végeredmény titeket igazolt, nem tartottatok attól, hogy az egyes témák elkészítése között eltelt idő miatti esetleges "kizökkenés", és a különböző zenei stílusok keveredése negatív hatással lehet a végeredményre?

MZS: Volt ilyen félsz az elején, de láttuk, hogy működőképes a dolog. Meg izgalmas volt, hogy lehet például egy Beethovenből rockzenébe kötni. Az öreg biztos forog a sírjában – már úgy hallottam, meghalt...hehehe... Aztán már ment könnyen minden, mint malacba a százas szög.

BG: Ahogy Szlompák úr mondta: a zenék születése között nem is telt el olyan sok idő. 


Pár helyen női éneket és egy férfikórust is hallani. Ők kik?

BG: A férfikórus mi vagyunk, hárman. Sajnos turnézni nem fogunk.

MZS: Háhá, szóval bejött a Vadászkórus. Na de először is: Rostás Beának hívják az Éneklő Hölgyet. Még a Virusban énekelt, és mivel jól jött volna egy-két lágyabb hang a nótákba, így jött ő a képbe (megjegyzem, azért tud üvölteni is...). A másik dolog a Vadászkórus... ez nekem az egyik nagy élményem. Valahogy jött egy hülye ötlet, hogy mi lenne, ha mittoménmá' melyik szám alatt lenne egy kórus. Na de egy sem mászkált a közelben, fákon se láttunk, lőni meg ugye nem szabad... Maradtunk mi hárman. Mindenki felénekelt vagy nyolc-tíz sávot, Sohi jól összekutyulta, és így jött létre ez az izé. 

SP: Na igen, a kórus... Először poénnak szántuk az egészet, de rájöttünk, hogy sok rossz férfihang egész jól működik együtt, ha van belőlük vagy két tucat.


A film egyik jelenetéből kiderül, hogy Egon nagy Amon Tobin-rajongó. A kísérleti elektronikus zenék egyik ismert alakja (akinek szerzeményeit a Taxidermia alkotói is kölcsönvették) hogy került a képbe, és mi az általatok felhasznált szerzemény címe? 

BG: Egon annyira szereti Tobint, hogy képes volt többéves megfeszített munkával bakelitlemezt vágni (Egon kopásálló bakelitet használ, nem holmi vinylt) egy különösen éles hidegvágóval a fészerben, kézzel, emlékezetből. Pont azt hallgatta, amikor mentünk a konyhájába forgatni. A filmben sok olyan jelenet van, aminek a zene az alapja, kész zenére íródik a részletes forgatókönyv, a zene diktálja a mozdulatok, a kameramozgás és a vágás ritmusát is. Ha jól meggondolom, a legtöbb zenés rész ilyen. Ez a jelenet is ilyen: ez a szám tökéletesen fedte a jelenet hangulatát, így aztán a hátára is vette. Ez a módszer a saját zenéknél is óriási könnyítést jelentett ránk nézve, sokkal szabadabban ötletelhettünk, mintha kész jelenetekre kellett volna dolgoznunk.

T: Amon Tobin hatalmas nagy kedvenc mifelénk, ezért egyértelmű volt, hogy bele kell tenni az első komolyabb alkotásunkba, ráadásul a "Night Life" – azaz a nóta, amit beletettünk a Permutation című albumáról – annyira mesés hangulatot áraszt, hogy elengedhetetlen egy ilyen kaliberű mesébe, mint az Egon és Dönci! 


Mennyire volt nehéz ezt a felvételt megszerezni, akár jogi, akár anyagi értelemben? 

BG: Átadhatjuk a szót Humanis úrnak? Ő az illetékes.

GG: Egyáltalán nem volt egyszerű dolog. Körülbelül nyolc-tíz e-mail ment különböző helyekre, mire egyáltalán választ kaptunk. 


Tobin egyébként látta már a filmet? 

MZS: Nem tudjuk.

GG: Elvileg még nem.


A film kulcspontján egy angol nyelvű dal szól. Ha a jelenethez viszonyítom, ami alatt elhangzik, úgy abszolút telitalálat, mindazonáltal a film szövegnélküliségét és a korábban hallható zenék stílusát figyelembe véve kissé mintha kilógna a képből. Ugyanakkor persze az is nyilvánvaló, hogy e stratégiai ponton egy teljesen más zenei megközelítés volt szükséges. Mi ez a felvétel, és miért pont erre esett a választásotok?

BG: Ez a Ten Years After együttes "I'd Love to Change the World" című száma, régről. Egy rockrajongó barátunk, Lajos hozta közénk, ha jól tudom. Hamarabb tudtuk, hogy be fog kerülni a filmbe, mint ahogy meg lett volna a helye.

SP: És persze a szöveg teljesen klappol, ez lett a film lényegi mondanivalója.

T: Ha valaki látta a filmet, akkor nem is kell magyarázni, hogy a slideshow alá miért is ez a nóta került, elég, ha lefordítjuk a dal címét. Sokan kérdezték, hogy miért tettük bele a full 3D-s filmbe a fotókat. A válasz egyszerű: Egonékat itt szembesítjük azzal, hogy mi is az emberiség! Nehezen lehetett volna más eszközökkel megmutatni, milyen pusztítást végzünk a Földön mi, civilizált, intelligens faj! És ráadásul a nézőt is itt szembesítjük saját tetteivel!


Van-e olyan motívum, amivel ma már nem vagytok elégedettek és más csendülne fel helyette? Mennyire volt nehéz egyáltalán kimondani a legvégén, hogy "kész, vége, ez így tökéletes"?

MZS: Szerintem ez jó így, ahogy van. Egyedül a szimfonikus cuccoktól volt egy kis félelmem / félelmünk, mert korábban egyikünknek sem volt tapasztalata ilyesmiben.

BG: Egészen idáig soha nem voltam arra képes, hogy valamit véglegesnek tekintsek. Itt végre rákényszerített az idő. Nem akaszthattuk meg azzal a munkát, hogy túl sokáig ülünk egy számon. Most, hogy éppen nem vagyunk nyomás alatt, visszatért nálam a tökölődés, az egyik szám masterén már lassan két hónapja nem jutok túl.

SP: Szerintem tudni kell elengedni a gyerkőcöt. Biztosan mindent el lehetne a világ végéig javítgatni, de túlagyalni a dolgokat nem szabad, csak a baj van belőle. Többször fordult elő, hogy ki akartam cserélni szólamokat, hangszereket, de a legtöbb esetben az eredeti maradt.


A különféle cikkekben és internetes hozzászólásokban a zenei aláfestést még azok is méltatják, akiknek esetleg a film kevésbé tetszett. Ti magatok milyen visszajelzést kaptatok eddig, illetve foglalkoztat-e egyáltalán benneteket az elismerés vagy a bírálat?

MZS: Nyilván kíváncsiak vagyunk arra, hogy tetszik az embereknek. Főleg, hogy a sokféle stílusból lehet  válogatni. De azért be  kell vallanom, ha a zenét dicsérik, úgy érzem magam, mintha egy malac hájjal kenegetne... vagy mi... Természetesen a kritikákra is kíváncsiak vagyunk, csak ne fikázás legyen, hanem vélemény, vagy bármi, ami építő jellegű. Elismerés lehet például egy ötliteres demizson is (persze nem üresen). A butykosokat a következő címre kérnénk küldeni... Na jó, ez csak vicc. Bár, ha valaki komolyan gondolná...

SP: Sokkal kevesebben véleményezik a hangot / zenét, mint a képet, ez természetes, de annál is kevesebb a lehúzó kritika, és ez jólesik. Csúnya dolog persze, ha az ember valamibe iszonyú energiákat fektet, és valaki csak egyszerűen annyit mond: "ez szar". Van olyan is, aki oldalakon keresztül agyatlanul fikázza a filmet; na ezt már végképp nem értem, nekem ha valami nem tetszik, nem foglalkozom vele.


Követendő példaként a filmben elhangzó szerzemények meghallgathatóak az Egon és Dönci hivatalos oldalán is. Miért tartottátok fontosnak, hogy a filmtől külön is megismerhessék mindezeket az érdeklődők? 

BG: A filmbe sok szám vágva vagy módosított szerkezettel került be, ahogy a kép, a sztori és a rendelkezésre álló idő kívánta. A teljes verziókat is szerettük volna publikálni valahogy.

T: Ha van az oldalon képgaléria, akkor úgy fair, hogy legyen zene is!


Ha már a külön meghallgatható filmzenéknél tartunk: egyes vélekedések szerint a filmzene a film elválaszthatatlan része. Mi erről a véleményetek?

BG: Egyszer Szlompák T. úrral hallottunk egy rádióműsort, ahol a riportalany a riporter kérdésére, miszerint "Reggeli feles megvolt már?" azt válaszolta csípőből: "Alapvető!". Szeretném visszaadni – úgy, hogy majd írásban is átjöjjön – azt az egyértelműen odaszögező hanglejtést, amit használt: talán ti-ti-szün-ti-tá lehetett... Na mindegy. Alap. Vető.

MZS: Én még nem próbáltam úgy megnézni a filmet, hogy mondjuk Meshuggah szól alatta, de ki tudja... Nekem mindenképpen elválaszthatatlan, hiszen egy évig ezt hallgattam. Bár szerintem egy magyar közönségfilmnek tök mindegy, X szól-e alatta, vagy Y. Ezzel most senkit nem akartam megsérteni, csak valahogy azokat nem érzem filmhez kötöttnek. Gondolom, az úgy megy, hogy megy egy felkérés, kéne egy filmzene mondjuk egy féllábú nyúlról, aki kerti kapagép-szerelőnek akar menni, de nem tud, mert nyulakat nem vesznek fel, és ő ezt sérelmezi, mert ez diszkrimináció, és felmegy a miniszterhez, akivel félrelép... és akkor azt megcsinálják. Nekünk ilyen szempontból nagy mákunk van, mert az egész brigád egy épületben van, ha valami óhaj van, akkor csak lejönnek hozzánk a pincébe, vagy mi felmegyünk, és egy perc alatt meg tudjuk beszélni, ki mit és hogyan képzel el. Azonkívül, hogy egész nap egymás fejét nézzük, együtt szórakozunk és együtt nem járunk be másnap dolgozni. Szóval lehet érezni, mit akar a másik, milyen zenei aláfestést gondol el, stb...


Vállalnátok-e nem saját filmek zenéjének megkomponálását is? Ha igen, tesztek konkrét lépéseket is ezügyben majd, vagy csak egyszerűen várjátok a felkéréseket?

MZS: Természetesen igen. Valószínűleg egy-két helyre biztosan küldünk majd promóciós CD-t, de ha valaki megtalál minket, az sem baj. Azért én mondjuk kíváncsi lennék, mit lehetne kihozni egy filmből úgy, hogy egy stílusban kell (mondjuk a "sztenderd szimfonikus") megírni egy komplett filmzenét...


Hogyan tovább a filmzeneszerzői pályán?

MZS: Természetesen folytatjuk a többi filmünkkel, de ha valami beesik (lásd fent), arra sem mondunk nemet. Nem futamodunk meg semmiféle új kihívás elől sem...

Külön köszönet Gál Gergelynek a közreműködésért.
2008. január 24.