Harald Kloser

  • születési név: Harald Kloser
  • született: 1956. július 09. Hard, Ausztria
Megosztás:

Harald Kloser

„Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikájának van egy jelenete, amelyben De Niro lánytestvére az éjszakai kimaradást követően hazaér. Az ekkor felcsendülő nyolc hangjegyes motívum megváltoztatta az életem. Ettől kezdve olyan ismert szerzővé szerettem volna válni Hollywoodban, mint Ennio Morricone.”


Az Ausztria nyugati csücskében fekvő Hard városkából származó komponista, Harald Kloser neve elsősorban Roland Emmerich házi zeneszerzőjeként ismert, illetve onnan, hogy manapság egyre több szerepkörben igyekszik kipróbálni magát az adott alkotásokon belül. A komponista határozott célja volt a hollywoodi forgatagba történő bekerülés, ami a kétezres évekre sikerült is neki, s bár ezt követően a rábízott projektek költségvetése ugrásszerűen megnőtt, a felkérések száma redukálódott...

A szerző filmográfiáját tekintve elmondható, hogy ameddig nem fordult teljes mértékben az álomgyári világ felé, viszonylag sok projektből vette ki a részét. Igaz, ezek elenyésző része volt csupán a tengerentúli felkérés (s azok is jobbára tévéfilmekre terjedtek ki), ellenben rendszeres foglalkoztatottjának számított az osztrák, illetve a német filmiparnak: a sorozatok világába ugyan mindössze néhány alkalommal kóstolt bele (e projektjei közül hazai szinten Az öreg csenghet ismerősen, melyből egyetlen epizódot jegyez), más jellegű alkotások körül azonban meglehetősen sűrűn megfordult, így Kloser feltörekvő pályatársaihoz viszonyítva termékenynek számított. Karrierjének első fontosabb állomáspontja A 13. emelet című sci-fi-kalandfilm, melynek producere egykori iskolatársa és jó barátja, Emmerich volt. A film zenéjét rengeteg pozitív kritikával illették (hovatovább egyes tételeit számtalan alkotáshoz használták temp zeneként is), e sikert pedig két évvel később megismételte Az alagúttal, amely filmként is számos európai díjkiosztóról hozott el szobrokat. Ezek révén sikerült elérnie, hogy neve ismerősen csengjen a nemzetközi porondon, magánélete azonban ezzel párhuzamosan zátonyra futott, majd' tízévnyi házasságot követően ugyanis 2002-ben elvált feleségétől, Désirée Noshbusch színésznőtől, akitől két gyermeke született – párjával egyébként az Ice Cream Sundae című rövidfilm, valamint a Feindliche Übernahme – althan.com erejéig közös projektje is volt.

Az ismertség révén Kloser egyre több tengerentúli megbízást kapott, így székhelyét Los Angelesbe tette át, s egy lépéssel közelebb kerülhetett álmához, vagyis ahhoz, hogy olyan filmhez komponálhasson zenét, melyet Emmerich rendez. A direktornak nem volt ellenére e gondolat, ám a stúdióknak első próbálkozásaikor, a Godzilla és A hazafi alkalmával még igen, ők ugyanis – a komponista saját megfogalmazása szerint – mindig visszakérdeztek a rendezőnél, hogy „ki ez a fickó, és milyen ismert filmekhez készített zenét?”, s mivel ekkor még egyet sem tudott említeni, így elzárkóztak tőle. Míg azonban a Holnapután révén ezen kívánsága végre megvalósulhatott, olyan kisebb költségvetésű alkotásokhoz írt score-okat, mint például a Tom Sizemore és Richard Jenkins főszereplésével készült Apám bűnei című dráma. A gondtalan hétköznapokban Mozartot és Nirvanát egyaránt előszeretettel hallgató Klosert a Holnaputánon kívül ugyanabban az évben egy másik blockbusterhez, A Halál a Ragadozó ellen - Alien vs. Predatorhoz is leszerződtették, s e két művéért BMI-díjjal is jutalmazták. Ezt követően azonban mégsem várták tárt karokkal a producerek és a rendezők, így gyakorlatilag nagyobb volumenű projekt közelébe csak akkor került, amikor Emmerich forgatott. Ezen esetekben viszont már nemcsak a zeneszerzői poszt betöltését vállalta magára (melyet rendre megosztott komponista barátjával, Thomas Wanderrel), hanem a produceri és írói szerepkörökbe is belekóstolt – így jegyzi az I.e. 10 000-et, a 2012-t, míg Az elnök végveszélybent a zene mellett csak producerként. 

Harald Kloser tehát komponistaként kívánta meghódítani az Álomgyárat, ez azonban – felkéréseit figyelembe véve – csak részlegesen sikerült neki, ugyanakkor mindezt igyekszik más területekkel egyensúlyozni. És bár a különféle filmzenei rendezvényeken ritkán megjelenő, valamint az interjúkkal is szűkmarkúan bánó szerző mindig hangot adott azon véleményének, miszerint a score-ok világában nem azt látja, hogy a művészi szabadság dominálna, hanem azt, hogy – kis túlzással – egy kaptafásodni látszanak a dolgok, munkásságát tekintve elmondható róla, hogy bizonyos mértékig ő is inkább a trendekkel és az elvárásokkal tart lépést, mintsem szembefordul velük. 
 

Kulics László
2013.09.08.

 

 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Az Alien-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok


A Predator-filmek zenéje
Moziszériák, tévésorozatok

Roland Emmerich és Harald Kloser
Kollaborációk, életutak
 
A Filmzene.neten szereplő anyagok idézése a forrás feltüntetésével lehetséges.

Süti tájékoztató