„Mindig is érdekelt a színpadi zene, ezért tanulmányaim fő részét is az opera képezte. Szereztem egy operát, de rájöttem, hogy az egyetlen terület, ahol színpadi zenére van szükség, és fizetnek is érte, az a filmes világ.”


Conti neve elsősorban a Rocky-filmek, illetve azok egyik közismert betétdalának, a „Gonna Fly Now”-nak köszönhetően vált ismertté, holott a komponista olyan egyéb, igen remek és értékes filmzenéket szállított, mint az Észak és Dél, a Karate kölyök-tetralógia, A Thomas Crown-ügy, a Menekülés a győzelembe, a He-Man – A világ ura, valamint Az igazak – méltán Oscar-díjjal jutalmazott – score-ja. A hetvenes-nyolcvanas évek során szerzett kivételes érdemeit zenei rendezőként és karmesterként a mai napig őrzi, s közben olyan zenekarokkal járja a világot, mint a London Symphony Orchestra, a Boston Pops, a római RAI Orchestra vagy a müncheni Graunke Orchestra.
 
A komponista tizenöt éves korától volt tagja a szülővárosában működő jazzegyüttesek egyikének, tanulmányéveit pedig a North Miami High Schoolban, a Louisiana State Universityn, valamint a Juilliard School of Musicban töltötte. A diplomaszerzést követően néhány évre Olaszországba költözött, ahol híres zeneszerzőktől tanult, karmesterkedett, majd miután visszatért, lassan bedolgozta magát a filmszakmába. Első nagyobb munkáját az 1973-as A szerelmes Blume című vígjátéknak köszönhette, melyet A macskás öregúr követett, ahol remekül kamatoztatta jazz-zenei múltját. Pályájának hirtelen felívelésében egy 1975-ös találkozó játszott fontos szerepet: New Yorkban összefutott Robert Chartoff producerrel, aki komponistát keresett a Sylvester Stallone forgatókönyvéből készülő Rockyhoz. Megegyezésüket követően Conti megírta élete legfontosabb filmzenéjét, melynek Carol Connors és Ayn Robbins dalszövegírókkal együtt készített „Gonna Fly Now” című dala Oscar-jelöléshez vezetett. A sport témájú filmek vonatkozásában a méltán népszerű Rocky – valamint a Rocky IV. és a Creed-mozik kivételével annak összes folytatása – mellett a Karate kölyök-filmek, A nagy kékség Egyesült Államokra átdolgozott verziója, a 8 másodperc és a fogolytáborban játszódó Menekülés a győzelembe révén bizonyíthatott. Utóbbi rendezőjével kapcsolatban később így nyilatkozott: „John Huston ekkor már idős volt. A spotting session során megkértem, hogy mondja el, hová képzelt el zenei betéteket, amire ő ezt felelte: »Tegyél oda, ahová akarsz.« Ez nagyon jó dolog, ugyanakkor meglehetősen ritka is. Egyáltalán nem voltak elképzelései a zenével kapcsolatosan”.
 
Conti volt az első zeneszerző, aki a James Bond-mozik berobbanását követően Bond-zenét szerezhetett, amire a Szigorúan bizalmas révén kerülhetett sor. Ennek főcímzenéjével, a „For Your Eyes Only”-val újabb Oscar-jelölést érdemelt ki, az ezt követő, Philip Kaufman rendezte Az igazak score-jáért kapott nominációját pedig már díjra is válthatta. A komponistát azonban nemcsak ezek kötik a legrangosabb filmes eseményhez, hanem az is, hogy tizenkilenc alkalommal lehetett a ceremónia zenei igazgatója. Az igen termékeny hetvenes és nyolcvanas évek mellett – Basil Poledourishoz, Trevor Joneshoz és Bruce Broughtonhoz hasonlóan – neki is szembesülnie kellett azzal a jelenséggel, hogy rendre elkerülték a nagyobb produkciók. Ezek helyett a VHS-korszak olyan meghatározó alkotásaihoz kérték fel, mint a Benjamin közlegény, az Ö.K.Ö.L., a Trükkös halál, A bosszú börtönében, a He-Man – A világ ura, melyeket a kilencvenes évek során olyan kisebb vígjátékok sokasága váltott, mint a Rögbi bunda, a Mintamókus, a Drágám, add az életed! vagy a Sziki-szökevény.
 
A mintegy százötven produkciót jegyző Conti pályafutása során olyan direktorokkal dolgozhatott, mint John Frankenheimer (Az erőszak éve), James L. Brooks (A híradó sztárjai), a színészként is tevékenykedő John Cassavetes (Glória), Mike Hodges (Ima egy haldoklóért) vagy Stephen Sommers. Az utóbbi által készített Huckleberry Finn kalandjai kíséretéről elmondható, hogy Conti egyik utolsó nagy munkája volt: erős, nagyzenekari, romantikus hangvételű muzsikát írt, témagazdag, karakteres dallamokkal díszített score-ja pedig a koncerttermi művekkel is könnyedén versenyre kelhetne. A kilencvenes évek folyamán Sommers mellett egy másik ismert rendező, John McTiernan is megtalálta, aminek eredményeként A Thomas Crown-ügy – a jazzrajongók legnagyobb örömére – olyan kíséretben részesült, melynek dallamai a szerző fiatalkori szerzeményeit idézik.
 
Munkái a kétezres éveket követően már jobbára a kis költségvetésű tévé- (Júdás, Parttól partig) és mozifilmekre (A tökéletes csapat, Késő bosszú) korlátozódtak, így ezen rivaldafénymentes időszakából csak a 2006-os Rocky Balboa emelhető ki. A filmiparban nyújtott teljesítménye eredményeként amellett, hogy egy időben sokszor merült fel a neve az Oscar-, a Golden Globe-, az Emmy- és az ASCAP-díjkiosztókon, 1989 novemberében csillagot kapott a Hírességek Sétányán, és a Louisiana Music Hall of Fame tagjai közé is beválasztották. 
 

Kulics László
2007.07.21.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak

Stephen Sommers filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak