Az HBO évről évre számos saját készítésű produkciót mutat be, melyekkel elsősorban a tévénézőket célozzák meg, s csupán néhány a mozifilm. Ám míg sikersorozataik (mint amilyen például a Maffiózók vagy a Szex és New York) hazánkban éppúgy ismertek, mint külföldön, tévéfilmjeikről lényegesen kevesebbet lehet hallani. Ennek egyik példája a 2004-ben forgatott, s nálunk először még A "Kék baba" műtétek címen futó, majd DVN-n már Egy csoda teremtéseként megjelenő alkotás, amely a gyermekgyógyászat fejlődésének egyik jelentős erőfeszítését tárja elénk.


Joseph Sargent (Warm Springs) filmje Dr. Alfred Blalockról (Alan Rickman), a Johns Hopkins kórház neves sebészéről, valamint asszisztenséről, Vivien Thomasról (Mos Def) szól, akik a negyvenes évek során dolgoztak együtt a kék baba-szindrómában szenvedők szívátültetésének megoldásán. Ez a betegség olyan csecsemőknél fordul elő, akiket mesterségesen táplálnak, és a tejet, tápszert, amit kapnak, olyan vízzel hígítják, aminek jelentős a nitráttartalma. A picik életéért való küzdelem mellett a párosnak egy másik problémával is szembe kellett néznie, ez pedig nem más volt, mint az akkoriban még igen kiélezetten és nyíltan jelentkező faji ellentét, melynek okán Blalock került rivaldafénybe, ami feszültséget eredményezett az orvostudományi áttörés előtt álló duó között.

Sargent drámájának zenéjét Christopher Young készítette el, aki A listás komponista létére sem utasít vissza ilyen, kevésbé rivaldafénybe kerülő alkotásokat. A karrierje elején még főleg horrorjairól ismert komponista az elmúlt évtized során számtalanszor bizonyított már úgy az akció, mint a jazz vonalán, jelen művével pedig a Kikötői hírek, az Édes november, Az őrület fészke, a Hurrikán valamint a Befejezetlen élet végül elvetett aláfestésével kitaposott dráma ösvényén haladt tovább, a kaotikus hangok helyett tehát ismét fülbemászó dallamokkal operál.


Az ezúttal alig ötvenfős Hollywood Studio Symphony közreműködésével életre kelő hangjegyek elsősorban zongorára, vonósokra és hárfára íródtak, amit egyszer-egyszer halkan felpörgő üstdobok (például a "Building A Bypass" végén), klarinét- és oboaszólamok színesítenek. Az első két tétel (a "Something the Lord Made" és a borítón rossz játékidővel feltüntetett "Dr. Vivien Thomas") szinte teljes képet adnak arról, hogy milyen zene is lapul a korongon. A zenekar szívbemarkoló muzsikát játszik, ami szerzője zsenialitását mutatja meg. Ezen jelzőt annak ellenére használom, hogy közben tökéletesen tisztában vagyok azon ténnyel, miszerint az Egy csoda teremtése score-ja nem számít olyan mérföldkőnek Young pályafutásában, mint például a már említett Az őrület fészke, ám annak ellenére, hogy már hallhattunk ilyen kompozíciót tőle, bőven az átlagos muzsika felett áll.

A negyvenes éveket jelen esetben két jazzes track, a "Class Three", valamint a "Me Oh My" hivatottak tükrözni a seprűzött dobbal, a klarinéttal, és a bőgő húrjának pattogtatásával. Amellett, hogy elismerem e műfaj fontosságát és jelentőségét a zene világában, ezeket, a szerző Pókerarcokat és A nagy trükköt idéző jazzes megmozdulásait a továbbléptetés áldozatai között tartom számon.


Az album összességében nézve végig nyugodt, kimért, s még az úgymond csúcspontjai (mint az "Only God Can Fix Hearts", az "An Innocent Heart", a már említett "Building A Bypass", amely az egyetlen feszültségteli darab a lemezen, illetve a "What Exactly is God's Plan?") sem lógnak ki túlzottan a sorból. Young biztos kézzel nyúlt ezen műve elkészítéséhez, amely az újdonságok és kísérletezgetések helyett a bevált receptek alapján vetődött papírra, mégis éppúgy sikerült megfognia, mint az idén készült, és hasonlóképpen jellemezhető Gyilkosság online aláfestésével.

Jelen kiadvány is egy újabb bizonyítéka annak, hogy elmúltak már azok az idők, amikor Christopher Young nevének említésére csak a horrorok jutottak a rajongók eszébe. Jómagam is azokon keresztül ismerkedtem meg vele, ám azóta számtalanszor bebizonyította már, hogy más stílusokban is képes helytállni. Az Egy csoda teremtése által ismét egy olyan művel örvendeztetett meg, amely már az első végighallgatás után magával ragadott és megérintett: szívbemarkoló, szomorú, ám egyúttal csodálatos dallamokkal újabb pluszt tudott nyújtani nekem.


A Buysoundtrax által ezer példányban kiadott korong nemcsak tartalmilag, hanem külsőre is impozáns képet ad annak ellenére is, hogy borítója dizájnja egyszerű. A füzetecske belsejében néhány gondolat található a szerzőtől is, aki elmeséli, hogy azért tartja ezt élete egyik legmeghatározóbb szerzeményének, mert készítése során édesanyja haldoklott, és ez volt az első olyan alkotása, melyet neki már nem tudott megmutatni. Ebből adódóan Az őrület fészke zenéje mellett ez lett a másik olyan kompozíció, amely a legközelebb áll szívéhez.