A buysoundtrax.com internetes portál nemcsak a filmzenék értékesítésével, hanem azok megjelentetésével is foglalkozik, igaz, ők kizárólag a limitált kiadványokra szorítkoznak, melyeket szerzőjük nemegyszer dedikál is. Bár a palettájukon lévő korongok sikere váltakozó (David Spear egy évvel ezelőtt, ezer példányban megjelentetett
The Creature Wasn't Nice-át például már ajándékként osztogatják), a mozis produkciók aláfestéseit éppúgy megtaláljuk rajta, mint a tévésekét. A 2008-as felhozataluk részét képező
Scenes of the Crime / A Child's Game Christopher Young két korábbi, háttértörténetét, valamint megjelenési formáját tekintve egyaránt kuriózumnak számító munkáját foglalja magában.
Az egyik film a Jeff Bridges főszereplésével készült
Maffiák kereszttüzében című thriller/dráma, melynek DVD-változatával idehaza a "990-es polcon" találkozhatunk. A forgatások Dominique Forma vezetésével zajlottak, aki sem ez előtt, sem ezt követően nem készített nagyjátékfilmet, így ő jelen rendezésével karöltve tűnt el az Álomgyár süllyesztőjében. Young a score elkészítését a rendező felkérésére vállalta el, akivel először a
Gyilkosság a Fehér Házban kapcsán dolgozott együtt, ahol Forma zenei felügyelőként volt jelen, és sokat segített neki abban, hogy készülő zenéje milyen irányba haladjon. Komponistánk azonban 2001-ben meglehetősen elfoglalt volt (ezen túl még hat másik filmhez szerzett zenét), ám semmiképpen sem szerette volna visszautasítani barátját, ezért felkérte Gernot Wolfgangot, hogy segítsen neki ötletei feldolgozásában, s a score elkészítésében. Kollaborációjuk eredményét az albumnyitó egyvelegben, a "Suite from Scenes of the Crime"-ban figyelhetjük meg. A mű szvitként való tálalásának ötlete Youngtól származik, aki szerint így sokkal könnyebben kaphat a hallgató összképet az aláfestés egészéről, illetve annak hovatartásáról. A többnyire háttérbe szoruló, kis létszámú zenekar játékát az elektromos gitár, a harmonika, a szintetizátor, és a leheletnyi jazz változtatja át modernkori maffiafilm-aláfestéssé.
A lemezre került másik darab az
A Child's Game-ből származik, melyet egészen odáig nem tudtam hova tenni, mígnem egy, a kiadvánnyal kapcsolatos cikk révén le nem hullott róla a lepel: az itt található cím csupán álca (ezért nem találni többek között az IMDB-n sem), amely mögött a
Bújócska lapul. De akkor mégis miért nem így lett feltüntetve? Az indok állítólag az, hogy amikor Young aláírta a szerződést, akkor a projekt még
A Child's Game címen futott, amit a forgalmazó később
Hide and Seekre (mely itthon
Bújócskaként került mozikba) változtatott, ám ő ekkor már nem volt a stáb tagja. Az ok, amiért félúton kilépett a projektből, az az utómunkálatok elhúzódásából adódott, ugyanis addig tolódtak a dátumok, míg Youngnak már egy másik szerződésnek kellett eleget tennie, s mivel közben nem maradt ideje a
Bújócskához készült szerzeményének befejezésére, jobbnak látta, ha kiszáll belőle, helyére pedig John Ottman került. Az albumon található tételek kuriózuma a felhasználatlanságon túl abból ered, hogy mivel szerzőjük a zenei felvételekig sem jutott el velük, így azok mindössze a stúdió számára benyújtott mock-upokként kerültek fel a lemezre.
A thrillerzenék kellemesebb szegmensébe tartozó "Hide Me" könnyűszerrel magával ragadhatja hallgatóját: a hangmintákból felépülő szerzemény zenedoboz dallamával, valamint Tiff Jimber vokáljával válik sejtelmessé. A zenedoboznak különleges jelentősége van, ugyanis a szerző ezen keresztül szerette volna megjeleníteni a főhős Dakota Fanning karakterét – Young összesen tizenkét dallamvariációt készített erre a hangszerre, melyből hatot mutat meg nekünk. Ahogy haladunk előre a zene hallgatásában, úgy válik egyre fagyosabbá a hangulat, ám igazán kemény, hegedűnyiszatolós zenének nyomát sem leljük – a legdurvábbnak a "Wishing To" mondható, de az is csupán a fenyegetően sötét tónusok miatt tűnik annak. Az ilyen jellegű szerzeményeknek köszönhetően lóg ki Young az átlag horror/thriller komponisták sorából. Bár így sem szólnak rosszul a demók (ha valakinek emiatt lennének kétségei az albummal kapcsolatban, az nyugodtan eloszlathatja őket), kíváncsi lennék, hogyan hangzana mindez egy zenekar előadásában.
Bevallom, nem kimondottan kultiválom azokat a kiadványokat, amelyek két-három film aláfestését foglalják magukba, így ebből a szempontból számomra ezen összeállítás sem túl barátságos. Az összhatást és a tartalmat tekintve azonban nem panaszkodom, ugyanis a kissé eltérő stílusnak köszönhetően remekül kiegészítik egymást a zenék, s örülök, hogy megismerhettem ezeket a műveket, nem tűntek el a süllyesztőben. Ha az album (amely ahhoz képest, hogy limitált meglehetősen fapados körítéssel bír) egészére valaki nem kíváncsi, a "Hide Me" című tételt mindenképpen érdemes meghallgatnia...