Igazán dühítő, ha egy jó ötletet egy rendező úgy ront el, hogy gyakorlatilag egyetlen értékelhető momentuma sincs a végeredménynek. David Leland neve biztosan nem cseng ismerősen senkinek sem, és ez nem véletlen. A színészként, íróként és rendezőként tevékenykedő angol úriember az 1986-os Mona Lisa, majd az egy évre rá érkező Bárcsak itt lennél BAFTA- és Golden Globe-jelölt forgatókönyvével mutatkozott be a filmvilágban, azonban ott tartósan megkapaszkodnia nem sikerült, azóta gyakorlatilag csak egy Elit alakulat-epizód megrendezése köthető a nevéhez. 2005-ben gondolt egy nagyot, és Boccaccio Dekameronjából írt egy, az eredeti alkotást alaposan átértelmező forgatókönyvet, amit aztán elvitt olasz producereknek. Azok össze is dobtak neki közel negyvenmillió dollárt, bízva a jól hangzó ötlet jelentős jövedelmezőségében. De mi is volt az az ötlet, ami zöld utat adott ennek a végeredményét tekintve badarságnak? Ha csak annyit mondok, hogy Olaszországban Dekameron pite címmel forgalmazták a filmet, akkor azt hiszem, sokat elárulok. Alapjában véve semmi baj nem lenne a híres firenzei humanista író-költő pajzán művének vicces feldolgozásával, csak hát a hetvenes évek NSZK-s erotikus vígjátékainak stílusa, melynek szellemében a Szűzlányok ajándéka készült, nem éppen a legmegfelelőbb követendő példa manapság. Azoknak a filmeknek megvolt a maguk bája, az olyan jeleneteken, mint amikor Hansi az istállóban becserkészte a bögyös Ulrikét, egy generáció nőtt fel, viszont azóta bizony harminc év eltelt, és a nézők orrba-szájba kapják minden médiumból a mellet és a feneket, így önmagukban ezek látványa a mozivásznon gyakorlatilag már csak az ettől még némileg eltiltott fiatal nemzedéket tudja lázba hozni. Viszont pont ők azok, akik ezt a filmet biztosan nem nézhetik meg, a fennmaradó korosztályt pedig, mint említettem, egy tucat női mellel és csupasz férfi fenékkel, valamint az ezeket tálaló semmitmondó történettel már régen nem lehet egy film megnézésére ösztönözni. Illetve vannak olyan alkotások, melyekben csak ez a három összetevő van jelen, és mégis nagy érdeklődéssel tekint rájuk az emberek egy része, csak ezeket a filmeket nem hollywoodi színészekkel szokták forgatni,és a büdzséjük is kisebb – meg lényegesen többet is mutatnak az említett testrészekből. A Szűzlányok ajándékát a főszerepben nagyot égő Hayden Christensen, valamint Tim Roth és Mischa Barton sem tudta sikerre vinni, de ez nem is az ő hibájuk. Egyedül a jelmeztervező munkája dicsérhető, és hát az a film, amelyben mindössze szépek a ruhák, tényleg igen gyengének nevezhető.