Bruce Evans rendező nem sok port kavart eddig hollywoodi körökben, a Mr. Brooks-ot megelőzően összesen egy további film fűződik a nevéhez, az is tizenöt éve történt már (az igazsághoz pedig hozzátartozik, hogy a Bérgyilkosok forgatókönyvéért is ő felel). Ezen moziját elnézve csak reménykedhetünk, hogy kicsit aktívabbá teszi magát a jövőben, hiszen úgy tűnik, Mr. Brooks alaposságához hasonlóan maga is megfelelő odafigyeléssel állította össze stábját, és ez további filmek előnyére válhat majd.

Anélkül, hogy megint mélyen beleásnám magam a Hans Zimmer vezette Remote Control Productions ifjú titánjainak vizsgálatába, muszáj vagyok mégis minden negatív előjel nélkül azt mondani, hogy Ramin Djawadi elektronikus score-ja nem javított igazán a Mr. Brooks összképén. Lehet, hogy elég nehéz elfogulatlannak lenni azon tény ismeretében, hogy hány zseniális zeneszerző hever parlagon mostanság (vagy kerül méltatlan produkció közelébe), de az sem segített a film erősen tévésorozatszagú aláfestésének megítélésében, hogy a Brooks feleségét alakító Marg Helgenberger személyében állandóan a Helyszínelők című népszerű sorozat jutott eszembe. Amit Djawadi a filmhez alkotott, az nem nyújtott többet bármilyen hasonló nyomozós epizód muzsikájánál, és ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ettől még ne lenne jó, csak épp az ötlet és az egyediség hiányzik belőle, ráadásul a film érzésem szerint sokkal többet érdemelt volna ennél a visszafogott, huszonegyedik századi, technikaalapú zenénél. A kettős személyiség, a hidegvérű gyilkosság érdekes zenei megoldásokat kívánna, nem pedig samplerkönyvtárakból viszonylag egyszerűen összeállítható tételeket. Leginkább akkor vált hangsúlyossá a hiány, amikor felcsendült a The Veils által előadott "Vicious Traditions" című dal, az volt ugyanis az egyetlen olyan pont az egész film során, ahol a zene kifejezetten kiemelte a hozzá kapcsolódó jelenetet. Régi korok nagy zeneszerzőitől azt szoktuk meg, hogy olykor elég egyetlen jól megírt téma ahhoz, hogy még egyedibbé varázsolja a produkciót, amihez készült, s olykor nincs is több munka vele, mint a megfelelő helyeken, apró variálásokkal visszaismételgetni azt. A Mr. Brooks hangulatán egy rutinos zeneszerző csuklómozdulata szerintem ezerszer többet ért volna, mint számítógépes panelek hibátlan összeszerkesztése. Nem lenne igazságos, ha bármivel is bántanám a score-t vagy annak létrehozóját, de a filmet követő hiányérzetem túl erős ahhoz, hogy a kiadott albumnak valaha is esélyt adjak.