M. Night Shyamalan tündöklését és bukását talán nem is kell részletezni, hiszen a filmek terén járatos emberek számára közismert, hogy lett az új Hitchcocknak tartott indiai rendezőből az elmúlt évtized körberöhögött, partvonalra szorult direktora. Noha nemzetközi szinten mindig is jól teljesítettek alkotásai, így anyagi bukás egyik sem lett, de az USA-ban már a Lány a vízben langyos fogadtatása után kezdett megkopni hírneve, hogy aztán A Föld utánnal abszolút kiszoruljon az élvonalból. A nagy stúdiók és a pénzes producerek kihátrálása után kisebb volumenű munkákba fogott, ami kifejezetten jót is tett neki, hiszen a Wayward Pines című sorozattal, majd A látogatással megmutatta, hogy van még tehetség, kurázsi és ötlet benne a rejtélyek világában. A látogatás különösen fontos állomás, hiszen egy olyan fordítópont volt, mely a 2017-ben bemutatott Széttörve sikerében is szerepet játszik. Ez pedig nem más, mint az alacsony költségvetés. Csupán hétmillió dollár szükségeltetett Shyamalannak, hogy az elmúlt évek egyik legütősebb thrillerjét összehozza, ami – tekintve a totálisan elszálló hollywoodi költségvetéseket – egy kisebb fajta csoda. Maga a sztori nem nevezhető újszerűnek, hiszen hasadt személyiségű pszichopatákkal azért már jó pár mozi foglalkozott, ráadásul lányokat elrabló őrültek is szép számmal feltűntek már a vásznon. Az indiai rendező azonban valahogy mégis képes volt úgy keverni a történet menetén, hogy az érdeklődést mindvégig fenntartsa. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a főszerepben lubickol James McAvoy, aki hihetetlen aránnyal találja el az egyes személyiségeket, alakítása sem ripacs, sem túlgondolt nem lett, pedig lássuk be, az efféle szerepeknek pont ez a hátulütője. A Széttörve így nem véletlenül lett az év első nagy dobása.