Mama (2015)
Ma Ma
- zene: Alberto Iglesias
- kiadás éve: 2015
- kiadó: Quartet Records
- játékidő: 42:52
Noha Pedro Almodóvar házi zeneszerzője, a spanyol Alberto Iglesias eddig mintegy hatvan mozgóképhez írt score-t, ez idáig mindössze a biográfiája, illetve két film, Az elszánt diplomata és a Papírsárkányok kapcsán írtunk művészetéről – itt az ideje hát szépíteni a statisztikát. A Mama aláfestésével az Exodus: Istenek és királyoké után jelentkezett, mely utóbbinál egy kisebb meglepetést okozott számomra, hiszen korábban ugyan meglehetősen egyhangúnak, sőt kifejezetten szürkének tartottam munkáit, egy számára szokatlan közegben mégis egészen jól helytállt. A Mama esetében visszatért hazai pályára, ahol még biztosabb kézzel alkotta meg az aláfestést. A direktor, Julio Medem (A szex és Lucia) pályájával legalább annyira összeforrt az övé, mint Almodóvaréval, hiszen vele is tucatnyi kooperálást tudhat maga mögött.
A 2015-ös, nálunk 2016-ban bemutatott Mama főhőse egy állását vesztő tanárnő, Magda, aki megtudja, hogy mellrákja van, a mozi pedig harcának állomásait követi végig. Mivel a címszereplő Penélope Cruzhoz eddig elsősorban vehemens karaktereket kötöttem, váratlanul ért, hogy ezúttal mennyire kedvelhető és dicséretesen visszafogott lett a játéka. Neki köszönhető, hogy a más esetben (lásd: Precious – A boldogság ára) visszatetsző, leginkább Oscar-díjra aspirálást sejtető tragédiahalmozás ellenére e filmre nem hatásvadász műként, hanem egy intim, felemelően záruló drámaként gondolhatunk. Az ezúttal a billentyűk mögé is beülő Iglesias egy vonósnégyesre épülő kamarazenekarral dolgozott együtt. Olyan elégikus, dallamos zongoraszóban dúskáló, néhol a nagybőgő révén leheletnyi jazzes irányba kanyarodó, pár perces etűdöket hallhatunk, melyek kétségkívül szomorúak, néhol egyenesen ridegek, ugyanakkor mégis kellemes élményt adnak. A helyes szó a muzsikára az, hogy tapintatos, mert nem a gátlástalan könnyfacsarásra törekszik nagyszabású dallamokkal, hanem diszkréten festi alá a történéseket. A több spanyol díjra is jelölt score jól elképzelhető koncertdarabként, mert teljes mértékben megáll a lábán a képek nélkül is, esetemben viszont eleve vitathatatlan értékességének igazi felismerését a film jelenetei segítették elő.
A 2015-ös, nálunk 2016-ban bemutatott Mama főhőse egy állását vesztő tanárnő, Magda, aki megtudja, hogy mellrákja van, a mozi pedig harcának állomásait követi végig. Mivel a címszereplő Penélope Cruzhoz eddig elsősorban vehemens karaktereket kötöttem, váratlanul ért, hogy ezúttal mennyire kedvelhető és dicséretesen visszafogott lett a játéka. Neki köszönhető, hogy a más esetben (lásd: Precious – A boldogság ára) visszatetsző, leginkább Oscar-díjra aspirálást sejtető tragédiahalmozás ellenére e filmre nem hatásvadász műként, hanem egy intim, felemelően záruló drámaként gondolhatunk. Az ezúttal a billentyűk mögé is beülő Iglesias egy vonósnégyesre épülő kamarazenekarral dolgozott együtt. Olyan elégikus, dallamos zongoraszóban dúskáló, néhol a nagybőgő révén leheletnyi jazzes irányba kanyarodó, pár perces etűdöket hallhatunk, melyek kétségkívül szomorúak, néhol egyenesen ridegek, ugyanakkor mégis kellemes élményt adnak. A helyes szó a muzsikára az, hogy tapintatos, mert nem a gátlástalan könnyfacsarásra törekszik nagyszabású dallamokkal, hanem diszkréten festi alá a történéseket. A több spanyol díjra is jelölt score jól elképzelhető koncertdarabként, mert teljes mértékben megáll a lábán a képek nélkül is, esetemben viszont eleve vitathatatlan értékességének igazi felismerését a film jelenetei segítették elő.
Kiemelkedő trackek: Que vaya todo bien, Siberia, El balón, Si te llevo yo, Tú de qué jugabas, Por la puerta grande, Magda, Ma Ma
Bíró Zsolt
2016. 12. 08.
2016. 12. 08.
Tracklista:
- Que vaya todo bien (2:22)
- Siberia (2:20)
- El balón (3:02)
- No duerme (2:30)
- Si te llevo yo (2:20)
- Se parece al mío (3:42)
- Tú de qué jugabas (2:14)
- Por la puerta grande (2:41)
- 6 meses (3:56)
- El 70% (2:46)
- Es una nina (1:10)
- Natasha en la orilla (2:23)
- Magda (2:22)
- Ma ma (4:02)
Az album a Spotify-on:
