Noha kosztümös musicalnél (Moulin Rouge), történelmi drámánál (Elizabeth: Az aranykor), akciófilmnél (A sárkány csókja), sőt még képregény-adaptációnál (A hihetetlen Hulk) is kiválóan helytállt, Craig Armstrong legtesthezállóbb terepe valószínűleg a romantikus filmek világa. Furcsa, hogy egyik legnépszerűbb műve, melyet az Igazából szerelemhez írt, máig nem jelent meg, mindössze egyetlen kompozíciója kerülhetett fel a válogatásalbumra. A Mielőtt megismertelek zenei anyaga esetében szerencsére nem ez történt, mert a kilenc betétdalt egy külön CD-n adták ki. A score-ban nem találkozunk semmi korszakalkotóval, azonban a műfaj keretei nem is tágak annyira, hogy lehetne vagy egyáltalán érdemes volna zeneileg kísérletezni. Egy efféle melankolikus szerzeményeket igénylő film egy Armstrong-beállítottságú szerzőnek álomprojekt lehet, ő pedig élt is a lehetőséggel. A vonósokon túl, a szimfonikus zenekarból kiemelt szerephez a zongora és az akusztikus gitár jut. Lágyan hullámzó hangzás jellemzi az albumot, hömpölygünk az érzelmek tengerén, és biztos vagyok benne, hogy a történet és a zene együttes hatására a zsebkendők is hamar előkerülnek a nézőtéren. Armstrong pályáján ez az aláfestés nem jelent ugyan kiugró pontot, de a jelenetek alatt biztosan hibátlanul betölti szerepét. Ráadásul külön értéket ad hozzá az, hogy érzékeny harmonikussága okán önmagában is élmény hallgatni. Az alkotás egészen sikeresnek mondható világszerte, aminek azért örülök, mert a komponista megérdemli, hogy minél többen hallhassák filmzenéit. Ami a továbbiakat illeti: a Bridget Jones babát vár esetében valószínűleg betétdalok szorítják majd a háttérbe a művész munkáját, de Oliver Stone Snowden-fájlokja egy filmzenei különlegesség ígéretét hordozza.