Hollywoodot sokszor éri az a vád, hogy ötlettelen és nem vevő az újításokra, az egyedi gondolatokra, ám ha megnézzük az elmúlt évek filmes felhozatalát, bizony sok szép reményű, előzmények nélküli, egyedi elképzelésen alapuló mozi vérzett már el, így érthető az ezekkel kapcsolatos óvatosság. Ebből kifolyólag logikus lépésnek tűnik, hogy sok stúdió a régi sikereit újracsomagolt formában dobja piacra. Ezek jelentős része nem is remake, sokkal inkább a címükben rejlő erős marketinghatás miatt kapnak lehetőséget. Ilyesféle háttérrel rendelkezik a
Ben Hur is, mely nem a nagy sikerű, 1959-es, tizenegy Oscar-díjas előd feldolgozása, hanem az annak is alapjául szolgáló 1880-as, Lew Wallace jegyezte regény huszonegyedik századi mozis verziója. Arra a kérdésre, hogy erre volt-e bármiféle igény vagy szükség, a közönség végül megadta a tömör választ, azaz: nem. A sztori 3D-s, számítógépgrafikás, a jelen kor nézőinek igényeit kiszolgálónak vélt adaptációjára igen szerény kereslet mutatkozott, hiszen a regény egy máig etalonnak mondható epikus feldolgozással rendelkezik, melyről jó eséllyel a mozgóképek iránt nem nyitottak is hallottak, sőt valószínűleg látták is.
Timur Bekmambetov filmjét rengeteg kritika érte, a feleslegesség mellett a minőséggel is komoly problémák mutatkoznak, s ebben sajnos a zeneszerzőnek választott Marco Beltrami teljesítménye, ha nem is vastagon, de benne van. Az album indítása tulajdonképpen lehengerlő, a komponista egyik legszebb szerzeménye ez. Ben Hur témája gyakori visszatérője a CD-nek, de első felbukkanásához már egyik sem mérhető. Ebben az Ennio Morricone westernmuzsikáira jellemző stílust, és szintén a maestro sajátosságát, a téma lassú felépítést hallhatjuk. Messala témájára az "izgalmas" jelző már nem süthető el, és ami még inkább sajnálatos, hogy az akciórészeket aláfestő zenékre sem. Beltrami egyik erőssége az egyedi ritmusvilág, ami pont a pörgős muzsikákban tud jól megmutatkozni, ám itt teljesen átlagos, követi korunk trendjét, így tucatzenénél nem is lesz több. Beltrami muzsikáját Rózsa Miklós mesterművével összevetni felesleges, mivel két teljesen eltérő feldolgozásról van szó. Egy-két tétel minden bizonnyal a filmzenekedvelők kedvencévé is válik majd, de a többség bántóan jellegtelen, s ezek miatt ezt a score-t jobb lesz gyorsan elfelejteni.
Kiemelkedő trackek: Ben-Hur Theme, Jerusalem 33 A.D. / Sibling Rivalry, Galley Slaves, Ben and Esther, Training, Forgiveness