Kincsem (2017)
- zene: Hrutka Róbert
- kiadás éve: 2017
- kiadó: Kincsem Produkció Kft.
- játékidő: 41:41
A hatalmas siker, valamint a tömérdek pozitív visszhang ellenére a bemutató után közel egy évvel jutottam el odáig, hogy megnézzem a Kincsemet. E halogatásban nagyrészt a szkepticizmusom is közrejátszott,a téma alapján ugyanis nem éreztem azt, hogy engem kellő mértékben képes lesz lekötni, az első percek után azonban minden előítéletem szertefoszlott, a történet pedig egy csapásra magába szippantott. A kétórás játékidő rendkívül gyorsan eltelt, amit hazai gyártású filmek esetében meglehetősen ritkán tapasztalok, ráadásul a 2017-es, magyar vonatkozású felhozatalból nemcsak a Kincsem szolgált nagy meglepetéssel, hanem A mi kis falunk című sorozat, ráadásul – igaz, szigorúan a maguk keretein belül – még a Tékasztorik és a Brazilok is lekötöttek.
Hazánk filmesei többször igyekeztek úgy moziba csábítani a közönséget, hogy a forgatókönyvet egy-egy olyan fontosabb momentumra alapozták, amelyekkel egyfelől mód nyílt a múlt előtt tisztelgésre, másrészt némi hazaszeretetet lehetett csempészni a nézők szívébe. Ezek azonban – műfajtól függetlenül – vagy kudarcba fulladtak, vagy erősen megosztó alkotásra sikerültek, amire a Honfoglalást éppúgy felhozhatnám példaként, mint A Hídembert, a Sorstalanságot, a Szabadság, szerelem című mozit, a 6:3 avagy, játszd újra Tuttit vagy a Magyar vándort. Legtöbbjük esetében ráadásul igen magas költségvetésről beszélhetünk, amire eleinte a Kincsem kapcsán is előszeretettel tért ki a sajtó, ám a rendező, Herendi Gábor és csapata olyan ügyesen vette az akadályt, hogy ez a tény a premiert követően háttérbe szorult. A legendás ló köré felépített cselekmény 450 ezernél is több embert csábított a mozikba, amire a Valami Amerika 2. óta nem volt példa, s amellett, hogy a nézőszámot tekintve olyan hollywoodi szuperprodukciókat utasított maga mögé, mint A szépség és a szörnyeteg, a Halálos iramban 8. vagy A galaxis őrzői vol. 2., a legtöbbet hozó hazai film címét is magához ragadta.
A mozi kiindulópontjának Kincsem sikerei számítanak, melyek a mai napig kiemelkedőek: ötvennégy rajtjából ugyanennyi győzelmet hozott ki, ami azért is figyelemreméltó, mert kancaként utasította ennyiszer maga mögé a mezőnyt. E dicsőség azonban kevés lett volna egy ilyen mérvű kasszarobbantáshoz, amit Hegedűs Bálint forgatókönyvíró (Liza, a rókatündér) és a rendezés mellett a történetvezetésbe is besegítő Herendi pontosan tudott, ezért olyan hozzávalókkal toldották meg mozijukat, mint az ellenségeskedő családok tagjai között kibontakozó szerelmi szál, az ármány, az árulás és a kapzsiság. Ennek eredményeként a szabadságharcot követő megtorlás éppúgy kellékké vált, mint az osztrák-magyar viszály, a nemesi családok, a kastélyok vagy a lóversenypályák, a középpontba pedig Kincsem, Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és Klara von Oettingen (Petrik Andrea) kapcsolata került némi valóságalappal és történelmi hűséggel, humoros beszólásokkal, illetve a jelenkorba tett kikacsintgatásokkal tarkítva. Ezek jól eltalált aránya révén volt képes ilyen szinten lendületbe jönni a Kincsem.
A score-t Hrutka Róbert jegyzi, akivel Herendi a Magyar vándort, a Lorát, a Tea című sorozatot, valamint az évek múlásával trilógiává dagadó Valami Amerikát is készítette, kettejük összedolgozása tehát olajozottan szokott működni. Ám annak ellenére, hogy ez kellően erős ajánlólevélnek számított, illetőleg már akkor is a komponista neve merült fel a projektnél, amikor még a Bereményi Géza forgatókönyvén alapuló Kincsem-filmterv is a levegőben lógott, mégsem számított magától értetődőnek, hogy a direktor magával hozza állandó zeneszerzőjét. Hrutka – három pályatársával egyetemben – egy meghívásos pályázaton vett részt, melynek tétje a poszt betöltése volt. Mindegyikőjük ugyanazon filmrészleteket kapta kézhez, a jeligésen visszaküldött műveket pedig egy szakmai zsűri bírálta el. A beérkezettek között egyetlen olyan munka volt, amely mindenkinek tetszett, az azonban csak az eredményhirdetést követően derült ki, hogy a hallottak Hrutka Róberthez köthetőek.
A nyitó képsorok egy rövid történelmi áttekintést követően a fiatal Blaskovich Ernőt (ekkor még Monori Dominik alakításában) mutatják be, aki a kiegyezés okán nemcsak édesapját (Rátóti Zoltán rövid, ámde annál hatásosabb szerepe) veszíti el, hanem a birtokát is. Ez ihlette "A múlt" című tételt, melyben a zord idők éppúgy hibátlanul fordítódtak le a zene nyelvére, mint a sztori fontos elemei, a Blaskovich család lovak iránti elkötelezettsége, illetőleg Ernő érzelmes oldala. Az itt megismert zongorajáték később olyan trackekben tér vissza, mint a "Remény", valamint a lemez legbensőségesebb perceit tartogató "Kincsem és a macska". S amíg az angol telivér, valamint a valóságban is tőle elválaszthatatlanként számon tartott tarka házi kedvenc kapcsolatának érzékeltetése szívmelengető dallamsorral kerül alátámasztásra, Kincsem életének másik jelentős pillére, a versenyzéskíséretei is remekül illenek a képsorokhoz. Ugyan az utóbbihoz tartozó megoldás a filmben sokszor köszön vissza, az album azonban csak a "Kincsem vágta" révén idézi fel a szerző ide vonatkozó vízióját. E kompozícióban a ló elszántsága éppúgy benne foglaltatik, mint a hihetetlen teljesítménye és győzni akarása, de ha már a versenyekhez kapcsolódó zenéknél tartunk, a kiadvány egyetlen fájó pontjára is ki kell térni. Sajnálatos módon ugyanis az első rajthoz állást megelőző időmérők alatt hallható muzsika – mely szintén emblematikus – csak a film megtekintésekor élvezhető, az albumról lemaradt.
A lazább, könnyedebb hangulatról a "Lóvásár"-ra, az "Üldözés"-re, a "Berlin konflis"-ra és a "Kincsem mulatós"-ra keresztelt tételek gondoskodnak. Míg az első kettőnél olyan instrumentumokra hárul jelentős szerep, mint a gitár, a doromb és a hegedű (a "Lóvásár"-t mindezeken túl még tapsütem is színesíti), addig a berlini derbi kezdetén zajló eseményeket kísérő tételt németes atmoszféra járja át, a felsorolás utolsó darabja pedig harmonikaszólóval kelt vérbeli mulatós hangulatot. A "Kincsem mulatós" azonban nemcsak a féktelen jókedv és a magyar virtus közvetítése révén emlékezetes, hanem azért is, mert – a "Tánc a bálban"-hoz és a "Vesztesek"-hez hasonlóan – source musicként került bele az alkotásba, vagyis nemcsak a nézők, hanem a szereplők is hallják. De nemcsak a stílusok terén nevezhető változatosnak a Kincsem kísérete, hanem az előadók vonatkozásában is: a több fázisban, összesen négy hónap alatt megszületett score életre keltésében a Hungarian Studio Orchestra éppúgy közreműködött, mint népzenészek, mindezen felül pedig hangmintákra épülő megoldások is hallhatóak ("A múlt"-ban éppúgy, mint például a "Kincsem vágtá"-ban vagy "A tűz" -ben).
A kiegyezés korszakához idomulva részesült klasszikus bécsi keringős alapban a "Tánc a bálban", a "Kaland a kastélyban", a "Kincsem keringő", a "Tópart és szerelem", valamint "Az első csók", melyek nemcsak a nemesi vonalakat jelenítik meg, hanem a valóságban is a lovak és a nők szerelmeseként ismert Ernő és Klara fokozatosan kibontakozódó szerelmét is. S bár ezen darabok tradicionális ritmuson alapulnak, a többi szólammal kiegészítve fiatalos, modern hangzással rendelkeznek, ami leginkábba remek lezárással bíró "Kincsem keringő" – "Tánc a bálban" kettősnél mutatkozik meg. E vonal felbukkanásának oka, hogy már a forgatókönyv is számtalan utalást tartalmazott napjainkra (például amikor Klara énekelni kezdi a "Mizu"-t, vagy amikor szelfi készül, sőt, még a "lájkolom" kifejezés is elhangzik), s ezt a lazaságot Herendi a zene által is szerette volna éreztetni, ezért azt kérte a szerzőtől, hogy ahol a mozi engedi, kacsintgasson a jelenbe.
Összesen százpercnyi muzsika született a Kincsemhez, amelyből egy közel háromnegyedórás album került összeállításra. A kiadványt – a filmhez hasonlóan– a Rúzsa Magdi által előadott, a komponista és Harmat Gábor dalszövegíró által jegyzett "Felveszem a szárnyakat" című dal zárja, melyhez egy a mozi jeleneteit is tartalmazó klipet forgattak, és a premiert megelőző hetekben hatalmas sikerrel vetették be a reklámhadjárat részeként. A Kincsem megannyi lehetőséget biztosított Hrutka Róbert számára, aki remekül élt vele, és ezt nemcsak az album tartalma mondatja velem, hanem az is, hogy több jelenet azért válik igazán hatásossá, mert ilyen score kíséri.
Hazánk filmesei többször igyekeztek úgy moziba csábítani a közönséget, hogy a forgatókönyvet egy-egy olyan fontosabb momentumra alapozták, amelyekkel egyfelől mód nyílt a múlt előtt tisztelgésre, másrészt némi hazaszeretetet lehetett csempészni a nézők szívébe. Ezek azonban – műfajtól függetlenül – vagy kudarcba fulladtak, vagy erősen megosztó alkotásra sikerültek, amire a Honfoglalást éppúgy felhozhatnám példaként, mint A Hídembert, a Sorstalanságot, a Szabadság, szerelem című mozit, a 6:3 avagy, játszd újra Tuttit vagy a Magyar vándort. Legtöbbjük esetében ráadásul igen magas költségvetésről beszélhetünk, amire eleinte a Kincsem kapcsán is előszeretettel tért ki a sajtó, ám a rendező, Herendi Gábor és csapata olyan ügyesen vette az akadályt, hogy ez a tény a premiert követően háttérbe szorult. A legendás ló köré felépített cselekmény 450 ezernél is több embert csábított a mozikba, amire a Valami Amerika 2. óta nem volt példa, s amellett, hogy a nézőszámot tekintve olyan hollywoodi szuperprodukciókat utasított maga mögé, mint A szépség és a szörnyeteg, a Halálos iramban 8. vagy A galaxis őrzői vol. 2., a legtöbbet hozó hazai film címét is magához ragadta.
A mozi kiindulópontjának Kincsem sikerei számítanak, melyek a mai napig kiemelkedőek: ötvennégy rajtjából ugyanennyi győzelmet hozott ki, ami azért is figyelemreméltó, mert kancaként utasította ennyiszer maga mögé a mezőnyt. E dicsőség azonban kevés lett volna egy ilyen mérvű kasszarobbantáshoz, amit Hegedűs Bálint forgatókönyvíró (Liza, a rókatündér) és a rendezés mellett a történetvezetésbe is besegítő Herendi pontosan tudott, ezért olyan hozzávalókkal toldották meg mozijukat, mint az ellenségeskedő családok tagjai között kibontakozó szerelmi szál, az ármány, az árulás és a kapzsiság. Ennek eredményeként a szabadságharcot követő megtorlás éppúgy kellékké vált, mint az osztrák-magyar viszály, a nemesi családok, a kastélyok vagy a lóversenypályák, a középpontba pedig Kincsem, Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és Klara von Oettingen (Petrik Andrea) kapcsolata került némi valóságalappal és történelmi hűséggel, humoros beszólásokkal, illetve a jelenkorba tett kikacsintgatásokkal tarkítva. Ezek jól eltalált aránya révén volt képes ilyen szinten lendületbe jönni a Kincsem.
A score-t Hrutka Róbert jegyzi, akivel Herendi a Magyar vándort, a Lorát, a Tea című sorozatot, valamint az évek múlásával trilógiává dagadó Valami Amerikát is készítette, kettejük összedolgozása tehát olajozottan szokott működni. Ám annak ellenére, hogy ez kellően erős ajánlólevélnek számított, illetőleg már akkor is a komponista neve merült fel a projektnél, amikor még a Bereményi Géza forgatókönyvén alapuló Kincsem-filmterv is a levegőben lógott, mégsem számított magától értetődőnek, hogy a direktor magával hozza állandó zeneszerzőjét. Hrutka – három pályatársával egyetemben – egy meghívásos pályázaton vett részt, melynek tétje a poszt betöltése volt. Mindegyikőjük ugyanazon filmrészleteket kapta kézhez, a jeligésen visszaküldött műveket pedig egy szakmai zsűri bírálta el. A beérkezettek között egyetlen olyan munka volt, amely mindenkinek tetszett, az azonban csak az eredményhirdetést követően derült ki, hogy a hallottak Hrutka Róberthez köthetőek.
A nyitó képsorok egy rövid történelmi áttekintést követően a fiatal Blaskovich Ernőt (ekkor még Monori Dominik alakításában) mutatják be, aki a kiegyezés okán nemcsak édesapját (Rátóti Zoltán rövid, ámde annál hatásosabb szerepe) veszíti el, hanem a birtokát is. Ez ihlette "A múlt" című tételt, melyben a zord idők éppúgy hibátlanul fordítódtak le a zene nyelvére, mint a sztori fontos elemei, a Blaskovich család lovak iránti elkötelezettsége, illetőleg Ernő érzelmes oldala. Az itt megismert zongorajáték később olyan trackekben tér vissza, mint a "Remény", valamint a lemez legbensőségesebb perceit tartogató "Kincsem és a macska". S amíg az angol telivér, valamint a valóságban is tőle elválaszthatatlanként számon tartott tarka házi kedvenc kapcsolatának érzékeltetése szívmelengető dallamsorral kerül alátámasztásra, Kincsem életének másik jelentős pillére, a versenyzéskíséretei is remekül illenek a képsorokhoz. Ugyan az utóbbihoz tartozó megoldás a filmben sokszor köszön vissza, az album azonban csak a "Kincsem vágta" révén idézi fel a szerző ide vonatkozó vízióját. E kompozícióban a ló elszántsága éppúgy benne foglaltatik, mint a hihetetlen teljesítménye és győzni akarása, de ha már a versenyekhez kapcsolódó zenéknél tartunk, a kiadvány egyetlen fájó pontjára is ki kell térni. Sajnálatos módon ugyanis az első rajthoz állást megelőző időmérők alatt hallható muzsika – mely szintén emblematikus – csak a film megtekintésekor élvezhető, az albumról lemaradt.
A lazább, könnyedebb hangulatról a "Lóvásár"-ra, az "Üldözés"-re, a "Berlin konflis"-ra és a "Kincsem mulatós"-ra keresztelt tételek gondoskodnak. Míg az első kettőnél olyan instrumentumokra hárul jelentős szerep, mint a gitár, a doromb és a hegedű (a "Lóvásár"-t mindezeken túl még tapsütem is színesíti), addig a berlini derbi kezdetén zajló eseményeket kísérő tételt németes atmoszféra járja át, a felsorolás utolsó darabja pedig harmonikaszólóval kelt vérbeli mulatós hangulatot. A "Kincsem mulatós" azonban nemcsak a féktelen jókedv és a magyar virtus közvetítése révén emlékezetes, hanem azért is, mert – a "Tánc a bálban"-hoz és a "Vesztesek"-hez hasonlóan – source musicként került bele az alkotásba, vagyis nemcsak a nézők, hanem a szereplők is hallják. De nemcsak a stílusok terén nevezhető változatosnak a Kincsem kísérete, hanem az előadók vonatkozásában is: a több fázisban, összesen négy hónap alatt megszületett score életre keltésében a Hungarian Studio Orchestra éppúgy közreműködött, mint népzenészek, mindezen felül pedig hangmintákra épülő megoldások is hallhatóak ("A múlt"-ban éppúgy, mint például a "Kincsem vágtá"-ban vagy "A tűz" -ben).
A kiegyezés korszakához idomulva részesült klasszikus bécsi keringős alapban a "Tánc a bálban", a "Kaland a kastélyban", a "Kincsem keringő", a "Tópart és szerelem", valamint "Az első csók", melyek nemcsak a nemesi vonalakat jelenítik meg, hanem a valóságban is a lovak és a nők szerelmeseként ismert Ernő és Klara fokozatosan kibontakozódó szerelmét is. S bár ezen darabok tradicionális ritmuson alapulnak, a többi szólammal kiegészítve fiatalos, modern hangzással rendelkeznek, ami leginkábba remek lezárással bíró "Kincsem keringő" – "Tánc a bálban" kettősnél mutatkozik meg. E vonal felbukkanásának oka, hogy már a forgatókönyv is számtalan utalást tartalmazott napjainkra (például amikor Klara énekelni kezdi a "Mizu"-t, vagy amikor szelfi készül, sőt, még a "lájkolom" kifejezés is elhangzik), s ezt a lazaságot Herendi a zene által is szerette volna éreztetni, ezért azt kérte a szerzőtől, hogy ahol a mozi engedi, kacsintgasson a jelenbe.
Összesen százpercnyi muzsika született a Kincsemhez, amelyből egy közel háromnegyedórás album került összeállításra. A kiadványt – a filmhez hasonlóan– a Rúzsa Magdi által előadott, a komponista és Harmat Gábor dalszövegíró által jegyzett "Felveszem a szárnyakat" című dal zárja, melyhez egy a mozi jeleneteit is tartalmazó klipet forgattak, és a premiert megelőző hetekben hatalmas sikerrel vetették be a reklámhadjárat részeként. A Kincsem megannyi lehetőséget biztosított Hrutka Róbert számára, aki remekül élt vele, és ezt nemcsak az album tartalma mondatja velem, hanem az is, hogy több jelenet azért válik igazán hatásossá, mert ilyen score kíséri.
Kulics László
2018. 03. 30.
2018. 03. 30.
Tracklista:
- A múlt (4:10)
- Lóvásár (1:20)
- Kincsem elszabadul (1:15)
- Üldözés (1:55)
- Remény (1:12)
- Kincsem é́s a macska (2:20)
- Tánc a bálban (1:00)
- Kaland a kastélyban (1:22)
- Kincsem keringő (2:13)
- Berlin konflis (1:25)
- Vesztesek (1:52)
- Kincsem mulatós (1:49)
- Tópart é́s szerelem (1:18)
- Az első csók (1:14)
- Kincsem vágta (5:03)
- Legyőzve (1:52)
- A tűz (5:04)
- Feláldozva (1:39)
- Felveszem a szárnyakat - Rúzsa Magdi (3:36)
Az album a Spotify-on:
Kapcsolódó írások
