A pár éve elhunyt legendás rendező, Sydney Pollack egyik legelismertebb filmje a Távol Afrikától. A két színészlegenda, Meryl Streep és Robert Redford főszereplésével forgatott mozi óriási siker volt, kevés romantikus film dicsekedhet akkora bevétellel, mint amekkorát ennek az alkotásnak sikerült elérnie. A kedvező boxoffice-mutató mellett a szakmai elismerés sem maradt el, hiszen a Távol Afrikától hét Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb filmét is. A mozi Karen Blixen dán írónő életének egy fontos részét dolgozza fel. Természetesen a forgatókönyv is Blixen saját történeteiből készült, leginkább a híres Volt egy farmom Afrikában című regényéből.

A kényszerházassága miatt Kenyába települő fiatal Karen (Streep) szüleitől jelentős összeget kap, hogy férjével egy hatalmas szarvasmarhatelepet indítsanak be, azonban a férfi (Klaus Maria Brandauer) önhatalmúlag a bizonytalan kimenetelű kávétermesztésre fordítja a pénzt. A világtól elzárt távoli országban Karennek nehezen megy a beilleszkedés, az óriási távolság miatt a frissen szerzett barátok is elérhetetlen messzeségben élnek a szomszédos farmjukon, ráadásul férje is rendszeresen magára hagyja a nőt, főként más hölgyek társasága miatt, illetve messzi vadászatok okán. Karen ugyan kifejezetten jó viszonyban áll a helyi lakossággal, gyógyítja őket és iskolát alapít nekik, de mégsem boldog. Afrikai létének egyetlen örömforrása így Denys (Redford), a kalandor életet élő férfi lesz. A sors azonban az első világháború képében tovább bonyolítja a dolgokat, hiszen a távoli ország sem marad ki a harcokból.


Az alkotás tulajdonképpen a tipikusan hollywoodi szerelmi történeteket idézi: nehéz sorsú szerelmes hősnő, csalfa férj, kalandor szerető, egzotikus távoli ország, háború és szenvedés. A filmtörténelem romantikus mozijainak tucatjai bontogatták már történetüket ezen szálak mentén. A Casablanca vagy az Elfújta a szél is tökéletesen beleillik ebbe a vonalba, de napjainkra se felejtődött el ez a filmtípus, hiszen a pár éve készült Színes fátyol vagy az Ausztrália gyakorlatilag a Távol Afrikától ikertestvérei is lehetnének. Ezen zsáner kedveltsége érthető is, hiszen nagy sztárok vonultathatók fel benne, a történet általában lebilincselő tud lenni, a tájképek szépségében pedig mindig gyönyörködhet a néző, és az érzelmi töltet talán ezen moziknál nyomható a legmagasabb szintre. A Távol Afrikától e szempontokból egy jó film, mivel minden megvan benne ahhoz, hogy a hamisítatlan hollywoodi, minőségi romantikus filmek egyik legremekebb képviselőjének nevezzük.

Az ilyen mozik egyik fontos összetevője a kiváló zene is, mely a Távol Afrikától esetében különösen emlékezetes. John Barry pályája csúcsán volt a nyolcvanas évek közepén. A James Bond-mozik és több nagyszabású kasszasiker zenéje után, ekkortájt már három Oscar-díjjal a birtokában az amerikai filmművészet egyik jelentős alakjaként ünnepelték. Noha Pollack korábbi filmjeinél Dave Grusin volt a komponista, azonban valamiért a Távol Afrikától esetében nem ő lett a rendező választottja. Barry először komoly nehézségekbe ütközött, mivel Pollack tradicionális afrikai muzsikát szeretett volna, de legalábbis olyat, amely erősen a fekete kontinens zenei világát tükrözi. Erről Barry egy idő után lebeszélte, hiszen a filmnek nem feltétlenül Afrika a mozgatóereje, sokkal inkább a karakterek egymáshoz való viszonya a meghatározó, így a zenei témáknak is inkább ezt a megközelítést kellett tükrözniük – ráadásul a csodás tájképekhez is jobban illettek a szimfonikusok, mint az autentikus hangszerek hangjai.

A mozi főtémája az egyik legkedveltebb és leggyakrabban játszott filmzene lett, mind a mai napig rendre megtalálhatjuk a filmzenei koncertek repertoárjában. Az album is ezzel nyit, a "Main Title (I Had a Farm in Africa)" című track formájában. A téma a végtelenség zenei leképezése, folyamatos szárnyalás, lebegés. Gyönyörű romantikus muzsika ez, mely egyaránt jól jelzi a főhősnő elhagyatottságát és Afrika páratlan szépségét, soha véget nem érő elképesztő területeit. De nemcsak ez lett klasszikus, hanem a szerelmi témák is. Ezek közül az első, Karen témája három variációban is hallható, először az "I'm Better at Hello"-ban fedezhetjük fel ezt a fuvolára írt csodás, romantikus dallamot, az "I Had a Compass from Denys"-ben pedig fuvola helyett vonósokkal mutatja be a szerző.

A második szerelmi témát a "Have You Got a Story For Me?" rejti. Ez egy megható, csendes zongorajáték, mely minden bizonnyal még a legmorcosabb, klasszikus zenét egyáltalán nem kedvelő ember szívét is megfogja. Autentikus népzenei vonalat csupán egy tétel képvisel, a "Siyawe", mely az albumról kissé kilógó, leginkább Barry Bond-munkáival rokonítható "Karen's Journey"-val alkot egy tételt. A score talán legszebb tétele a "Flying Over Africa", mely egy Barry elegáns stílusából építkező finom zenei szárnyalás Afrika egén. Szintén ehhez fogható az "Alone on the Farm" is, mely hasonló módon értelmezi a főtémát, így szintén megható muzsika. A stáblista alá a témák pátoszos vegyítését szánta a szerző, ezt az "End Title (You Are Karen)" című trackben hallhatjuk.


Akad olyan téma is, mely az MCA Records kiadványára nem került rá. Mivel maga a score elég rövid, így felettébb dicsérendő és elismerésre méltó, hogy a szerző mennyi jelentős és nagy témát felhasznált. Más komponista egész életművében nem találunk ennyi és ilyen komoly témát, Barry pedig egy zenében felhasznált négyet. Az albumon szerepel még két olyan tétel is, melyet nem Barry jegyez. A filmben különös hangsúlyt kap több Mozart-darab is, ezek közül az A-dúr klarinétverseny rövidke részlete is felkerült az albumra, mint ahogyan a "Let the Rest of the World Go By" című dal instrumentális feldolgozása. Barry írt ugyan dalt a filmhez ("The Music of Goodbye"), ebbe az aláfestés témáit is beleépítette, azonban ez a score albumra nem került fel, mivel kislemez formájában vált elérhetővé.

Sajnos elég hányatott sorsú muzsikáról van szó, mert a Barry által felvezényelt mű csak egy eléggé megkérdőjelezhető kiadás formájában vált elérhetővé, igaz, megszámlálhatatlan variációban. Sokáig csak az MCA Records-féle változatot lehetett beszerezni, de ennek hangminősége elég gyatra, a zene tompa és rendkívül zörejes. E csodás, Oscar- és Golden Globe-díjjal kitüntetett score rossz minőségű kiadványát végül Joel McNeely és a Skót Királyi Nemzeti Zenekar felvétele váltotta fel 1997-ben, mely a Varése Sarabande kiadó gondozásában jelent meg. A CD-n a tökéletes hangminőség mellett az egyes tételek is új sorrendet kaptak, Mozart klarinétversenye pedig kibővített formában szerepel rajta. Továbbá a "Let the Rest of the World Go By" című dal és a "Siyawe" helyett, a korábbi CD-n nem szereplő, Barry jegyezte score-részletek is hallhatók. Azonban a Melissa Manchester és Al Jarreau által előadott "The Music of Goodbye", mely Barry Bond-dalaira is emlékeztet, sajnos a McNeely-verzióra sem került fel, így a napjainkban megvásárolható CD-verziók egyikén sem találhatjuk meg.