A kilencvenes évek elejétől egyre-másra jelentek meg a hazai kábeltévék és mozicsatornák, így az addigi, döntően német és csehszlovák gyártású sorozatok mellett megannyi tengerentúli széria is eljutott hozzánk szinkronizálva, a Sat1, az ORF, az RTL és a Pro7 pedig záros határidőn belül elveszítették addigi varázsukat. E változás hajnalán hódított a vezető csatornák által sugárzott MacGyver – T.J. Hooker – A simlis és a szende – Magnum – Columbo – Knight Rider – A szupercsapat – Mission: Impossible vonal, valamint a kisebb adók által műsorra tűzöttek, mely utóbbiak közül az első magántelevíziók egyikének számító Szív TV-n futott Power kapitány és a jövő katonái égett be leginkább az agyamba. Gyerekként nemcsak a karakterek és a zord jövőkép fogott meg, hanem a főcímzene is, amelyre azóta is tisztán emlékszem, s amikor nosztalgikus pillanataim egyikében ez a produkció is felsejlett, elhatároztam, hogy immáron filmzenerajongói szemmel elevenítem fel Power kapitány kalandjait, nagy örömömre pedig jelen írásom háttérmunkája során Gary Guttman is készséggel állt rendelkezésemre.


A folyam 1987-ben indult útjára, és bár az alkotók hosszú távon gondolkodtak, az első évadot nem követték újabbak. A széria atyja Gary Goddard és Anthony Christopher volt, a legtöbb epizód forgatókönyvét pedig J. Michael Straczynski jegyzi, aki később olyan sorozatoknál működött közre, mint a Babylon 5, az Alkonyzóna vagy Az igazi szellemirtók, de hozzá köthető a Clint Eastwood rendezte Elcserélt életek is. A történet 2147-ben, a fémháború utáni időkben játszódik, ahol a gépek igyekeznek a túlélő embereket megtalálni és digitalizálni. Egy maréknyi tagból álló csapat meri csak felvenni velük a harcot, melynek tagjai a Tim Dunigan alakította Power kapitány, Sólyom (Peter MacNeill), Tank (a karakterszínészként ismert Sven-Ole Thorsen), Cserkész (Maurice Dean Wint) és Pilóta (Jessica Steen). Az alapsztorit éppúgy nem bonyolították túl, ahogyan a látványvilágot sem, és bár trükkjei révén ma már igencsak megmosolyogtató, annak idején mérföldkőnek számított: ez volt az első olyan tévésorozat, ahol egyetlen epizódból sem hiányoztak a digitális effektek – hazai viszonylatból az Űrgammákat tudnám egy lapon említeni vele.

2011 decemberében a Power kapitány és a jövő katonái felújított képpel és hanggal, temérdek extrával, illetve egy soha be nem mutatott, egész estés epizóddal (Captain Power: The Beginning) jelent meg DVD-n, alig egy évvel később pedig a filmzenealbuma is napvilágot látott. A score-t jegyző Gary Guttman eleinte nem zeneszerzőként, hanem produkciós menedzserként dolgozott Goddard cégénél. "Néhány év elteltével tudta csak meg, hogy klasszikus zeneszerzői képzettséggel rendelkezem, és elsőnek egy Mattel-játékhoz kapcsolódó reklámkampány zenéjének elkészítésével bízott meg. Ezen lehetőséget a Savannahban található kalandpark zenéje követte, ami világviszonylatban adott lendületet pályafutásom vidámparkokkal kapcsolatos szegmensének. Néhány évnyi ilyen és ehhez hasonló tapasztalattal a hátam mögött csatlakozhattam a Power kapitány és a jövő katonái stábjához" – mesélte a szerző.


Mielőtt Guttman munkához látott, egyeztetett Goddarddal arról, hogy milyen jellegű score-t képzel el a produkció számára. Mindketten nagyzenekari muzsikában gondolkodtak, és ezen belül is olyan megközelítésben, melynek irányvonalát Bartók Béla, Igor Stravinsky, Szergej Prokofjev, Claude Debussy és Maurice Ravel munkásságával jelölték ki. A komponálás folyamata azonban nem a szokványos, epizódról epizódra történő zeneírással zajlott: "Az egyes részek adásba kerüléséig olyan szoros volt az ütemterv, hogy nem jutott volna idő a zenei felvételekre. Ezért úgy döntöttünk, hogy zenei könyvtárat készítünk a szkriptben feltüntetett karakterek, cselekmények, valamint helyszínek alapján. A zenék rögzítése előtt egyetlen epizódhoz sem volt szerencsém. Csak a forgatókönyvekre és a hozzájuk kapcsolódó illusztrációkra tudtam hagyatkozni, így kérdés volt, mennyire fog működni az aláfestés a jelenetek alatt. Szerencsére minden jól alakult" – foglalta össze a komponista, akinek művét az Abbey Road Studiosban rögzítették a London Symphony Orchestra és az akkor még filmzeneszerzői pályafutásának hajnalán járó John Debney közreműködésével, aki annak idején számos egyéb Guttman-muzsika felvételéből vette ki a részét.

A huszonkét részhez összesen közel negyvenpercnyi zenekari és húszpercnyi elektronikus anyag készült, melyből közel háromnegyed óra került fel a Goddard Film Group égisze alatt megjelent albumra. "Minden zenekari felvételt meghallgattam, és a legjobbakat választottam ki közülük. Egy vagy két tétel maradt le, mert majd huszonöt év elteltével a mesterszalagok fakulni kezdtek, s nem minden szólt volna jól CD-n. Szerencsére a legjobb tételek még mindig nagyszerű állapotban voltak" – emlékezett vissza Guttman.

A lemez azonban nemcsak egy sima filmzenealbum, hanem egy olyan munkafolyamat lenyomata is, amikor a komponistának előre, majdhogynem teljesen vakon kell dolgoznia. Ennek eredményeként a trackek több mint fele igencsak kurta: számtalan egy percnél rövidebb játékidővel rendelkező szerzemény született meg, melyek a vágószobában igény szerint fonódhattak össze egymással. Túlnyomó többségük a főbb témák rövidre szabott alternatívái ("Jumpship 1", "Eerie Mood 2", "Captain Power Beware", "Captain Power Vamp", "Beware of Dread", "Power On - Alternate"), de az epizódszünetek elé szánt zenei betétre ("End of Act"), valamint rövid ideig tartó akciójelenetek kíséreteire ("Action Filler 1", "Action Filler 2", "Quiet Buildup Alternate", "Action Filler 3") egyaránt találni példát.


Az eddig felsoroltak inkább technikájuk és a céljuknak megfelelő tracknevük révén számítanak érdekesnek, az őket tápláló, hosszabb lélegzetvételű tételek viszont már más szempontból érdemelnek figyelmet. Amellett, hogy a Power kapitány és a jövő katonái független rétegsorozatnak mondható, kíséretét igencsak komolyan vették. A narrációval tarkított főtéma ("Captain Power Opening") nemcsak a fontosabb motívumokat foglalja magában, hanem azt is előrevetíti, milyen színvonalú kíséret várható. Az első benyomást olyanok erősítik tovább, mint például a "Get Ready", a "Love Theme", a "Big Battle", a "Pursued", az "Air Battle", a "Bursting Through", a "Quiet Buildup" vagy a "Triumphant Battle". A vonósok, rezesek, fafúvósok és ütősök mellett zongorára és hárfára is támaszkodó darabokon érezni ugyan, hogy mérsékelt létszámú zenekarral lettek rögzítve, technikájuk, hangulatuk révén azonban bármely akkori A listás szerző hasonló stílusú műveivel felvették volna könnyűszerrel a harcot – arról nem is beszélve, hogy több mint három évtized elteltével is igényesnek hatnak. Bizonyos megoldások James Hornert (jó példa erre az "Air Battle"-ben hallható pergődobalap), Alan Silvestrit ("Bursting Through"), Jerry Goldsmitht (az "Abonded Streets" atmoszférájáról A majmok bolygója ugorhat be) és John Williamst is eszembe juttatták, utóbbi ikon előtt ráadásul Guttman szándékosan hajtott fejet. "A 'Big Battle'-t illetően az album borítószövegében sem titkoltam, hogy ez egyfajta tisztelgés John Williams muzsikái előtt – különös tekintettel a Star Wars V. rész: A Birodalom visszavágra. Ennek elkészítése volt a legnehezebb. Sok bonyolult harmónia, összetett hangszerelés, gyors tempó, melyek egyszerre tartanak lépést a látottakkal és mutatnak fejlődést a tételen belül. Ez számomra a széria legkedvesebb tétele" – nyilatkozta.

A dinamikusabb trackek mellett szerényebb mértékben ugyan, de drámaibb, érzelemgazdagabb tételek is helyet kaptak a sorozatban, melyek közül a "Sad Heroic", a sejtelmességgel átitatott "Eerie Mood 2" – "Eden 2" páros, a "Light Moment" és a mindezek gyökerének számító, csodálatos ívvel rendelkező "Love Theme" kerülhetett fel a korongra. "A 'Love Theme' relatív gyorsan született meg, és nagyon közel érzem magamhoz. Rajongok a francia zenei impresszionizmusért, és örülök, hogy ezzel egy kis időre felhagyhattam a kaotikus harci zenék írásával, és a lelkemre hallgathattam" – kommentálta a szerző, aki emellett egy másik érzelmes témát is készített, ám az végül nem került rögzítésre, mert a széria akció-sci-fi jellege nem sok teret biztosított az ilyen zenéknek.

A Goddard Film Group albuma a zenekarra hagyatkozó trackekkel indít, a "Captain Power End Title"-t követően azonban a tisztán elektronikus megoldásokba is betekintést enged – leszámítva a főtéma újragondolt, "Captain Power Opening 2012 Version"-re keresztelt változatát. A háborút megnyerő fémlényekhez, illetve azok vezetőjéhez, Lord Dreadhez (David Hemblen) kapcsolódó kompozíciók hűen tükrözik a korszak szintetizátorzenei világát, legyen szó effektekkel és hangok nyújtásával kapcsolatos megközelítésről ("Volcania 2", "Dark Mist"), akcióthrilleres hangulat megteremtéséről ("Serious - Somber") vagy éppen szintipopos jellegről ("Flame Street").


Gary Guttman Power kapitány és a jövő katonáihoz kapcsolódó filmzenealbuma a score születésének huszonötödik évfordulója alkalmából látott napvilágot, és bár tele van tűzdelve rövid trackekkel, összességében véve remek zenei élményt biztosít. A korszak sci-fi és robotőrületét kiaknázni igyekvő folyam mai szemmel már csak a bája miatt tűnik csalogatónak – nosztalgia szempontjából mindenképpen javasolt belenézni egy-egy epizódjába –, zenéje azonban kiállta az idő próbáját.