Eddig két kiadott filmzene mutatja be a sok-sok zenészből álló Asche & Spencer csoport munkásságát. Ám a Szörnyek keringőjéhez, és a Magyarországon is hamarosan bemutatásra kerülő Maradj!-hoz komponáltakból is egyértelmű az, hogy ennek a stílusnak a létjogosultsága mindig is adott lesz, amíg a rendezők és producerek készek zöld utat adni olyan csendesebb, kísérletezőbb, nem szokványos műveknek, melyek a hagyományos filmzenék közül leginkább eredetiségükkel emelkednek ki. Kérdéseinkre Thad Spencer válaszolt.




Miként tekinthetünk Önökre, reklámszakemberként vagy zenészként?

Nem reklámszakemberek vagyunk, hanem komponisták egy kis csoportja. Nagyszerű dolog reklámokhoz zenét írni, de megpróbálunk az üzleti résztől jó távol maradni.


Mennyire kihívás a reklámokhoz kísérőzenét alkotni?

Igen érdekesnek találjuk. Az, hogy minden hónapban számtalan különböző projektben vehetünk részt, nagyon izgalmas dolog. Akad olyan is, hogy egy héten belül egyszerre kell megírnunk egy nyolcvanfős zenekart megkövetelő epikus művet, mellette pedig valami gyorsabb tempójú, elektronikus alapú zenét. Számos különféle zenei stílust kitapasztalhatunk így, és mindezért még jól meg is fizetnek bennünket. Egyszerre tanulunk és fejlődünk, ahogy ezen a területen dolgozunk.


Nem okoz -e gondot Önöknek, hogy ezekre a zenékre nem nagyon emlékeznek később a nézők?

Ha a reklámzenék rövid életére gondol, az minket egyáltalán nem érdekel. A csekély élettartam sok szempontból is érdekessé válhat. A médiában állandóan szükség van új muzsikára, épp ezért nyújt számunkra lehetőséget, hogy fejlődjünk, és mindig újabb zenei irányzatokon belül alkothassunk.


Hogy történik Önöknél a zeneszerző kiválogatása egy reklámfilmhez? Vannak külön zenei kategóriák, melyekre megvan annak a stílusnak a képviselője, vagy mindenki egyenrangú minden szempontból, és éppen aki ráér?

Egy projekten mindannyian egyszerre munkálkodunk. Csapatként beszéljük meg, hogyan szeretnénk megközelíteni a feladatot, majd felkészülünk a munkára. A zeneszerzés, valamint a felvételek során folyamatosan együtt dolgozunk, a végeredmény így egy olyan alapot képez, melyre a változatosság jellemző, és nem egyetlen ember önálló elképzeléseit tükrözi. Ez a módszer teszi lehetővé a megrendelő számára azt a luxust, hogy többféle zenei alternatíva közül választhasson.


Miként kerültek Önök a filmek világába?

Abszolút természetes váltásnak tűnt abból a munkából, amit a reklámoknál csinálunk. Van egy stúdiónk Kaliforniában, Venice-ben, így a filmszakma mindig is közel volt hozzánk. Filmhez zenét írni hosszabb ideig tarthat, de a munkafolyamatunk ugyanaz.


A közreműködő zenészeket nem zavarja, hogy ők nincsenek jól láthatóan megemlítve az Asche & Spencer-produkciókban?

Egyikünk sem foglalkozik azzal, miként van feltüntetve a neve egy produkció stáblistáján. Az a módszer, amellyel dolgozunk, és amelyre a megtisztelő elismeréseket kapjuk, egy újszerű megközelítése annak, ahogy Hollywood tekint a zeneszerzőkre.


Abban, hogy Önöknél sok alkotó működik közre "láthatatlanul" egy név alatt, nem érez hasonlóságot Hans Zimmer egykori, Media Ventures nevű cégével?

Pont az ellentéte vagyunk Hans Zimmer társaságának. Nem láthatatlan szellemírók vagyunk egyetlen ember neve mögé rejtőzve, hanem mindannyiunk egyenrangú tagja annak a zeneszerzőcsapatnak, amely együtt dolgozik a filmkészítőkkel egy új zene létrehozásán.


Az évi kétszáz darabon is túli reklámzene (melyek időtartama vélhetőleg fél perc körüli) után milyen érzés hosszabb szerzeményekkel előállni?

Az alapvető különbség az, hogy lehetőség van a megkomponált témák kibővítésére, az ötletek továbbfejlesztésére. A reklámoknál általában egy zenei elképzelést lehet csak kialakítani, míg a filmek esetében sokkal gazdagabb, részletesebb végeredmény születhet, számtalan hangulatot kifejezhetünk ugyanazon a fő szerkezeten belül.


A nyilvánvaló dolgokon (például időtartamon) túl milyen egyéb különbségek vannak a reklám-, és a mozifilmek zenéi közt?

Hollywood alapvetően nagyzenekari filmzenékben gondolkodik, ami jócskán korlátoz minket. Egy nagyzenekar hangzása lenyűgöző ugyan, de egész biztosan nem csak ezek a hangok állnak rendelkezésére egy zeneszerzőnek, aki ebben a században komponál. Nagyon élvezzük, hogy minden olyan hangot fel tudunk használni, ami a kezünk ügyébe kerül. Szeretnénk állandó versenyben állni Hollywood fő irányelvével, és megpróbálunk a filmzenéink hangzásvilágával egy jóval modernebb és eklektikusabb megközelítést bemutatni.


Hogy érzik, sikerült eleget tenni a filmvilág sajátos követelményeinek ahhoz, hogy a továbbiakban a filmzenékkel komolyabban is foglalkozzanak?

Hogy a jövőben is elvállaljunk filmes projekteket, az kizárólag Hollywoodon múlik, nem rajtunk. Nincs ügynökünk, aki közvetítsen a filmszakmába. Számunkra egy ügynök csupán egyszerű árnyember, kinek a saját érdeklődési körein kívül semmi egyebe nincs. Ahhoz, hogy mi is részt vehessünk egy film alkotófolyamatában, olyan rendezőre vagy producerre van szükség, aki szán elég időt arra, hogy minket megtaláljon. Ha az ötlet érdekes, a filmkészítők pedig remek szakemberek, akkor elvállaljuk a munkát. Nem szeretnénk szupersztárok lenni Hollywood zeneszerzői között. Maga a gondolat, hogy Doomhoz, vagy Doktor Szöszi 2.-höz hasonló filmekhez komponáljunk zenét, elég visszataszító. (Thad Spencer itt egyértelműen a filmek színvonalára utal, és nem pedig Clint Mansell, illetve Rolfe Kent score-jára – a szerk)


Szörnyek keringője, Maradj!. Elkötelezték magukat e meditatív stílus mellett, vagy várható pergősebb Asche & Spencer-szerzemény is?

Ahhoz írunk zenét, amit látunk. Ha egy projekt különböző stílusokat igényel tőlünk, arra is készen állunk.


Hogyan alakult meg az a csapat, mely a Szörnyek keringője muzsikájáért is felelt? Ön válogatta ki, hogy éppen ki vegyen részt ebben a munkában?

A filmen egyszerre kezdtünk dolgozni. Ahogy haladtunk előre, és ahogy létrejött a zene stílusa, úgy tisztult le a végleges zeneszerzők személye. A végére úgy alakult, hogy három zeneszerző hozta létre a Szörnyek keringője végleges zenéjét: Chris Beaty, Richard Werbowenko és én.


A Szörnyek keringője aláfestése egy remek ambient muzsika. A műfaj megalkotóját, Brian Enót mennyire kedvelik?

Brian Eno zseniális zenész, zeneszerző, és producer. Nagyon szeretjük a munkáit.


E lemez borítóján köszönetnyilvánítás szerepel Basil Poledouris felé (aki egyben az egyetlen ismert név a felsoroltak között). Természetesen megérdemli, de mi az oka a kitüntetett figyelemnek? Esetleg példakép?

Basil jó pár éve közeli barátunk, több mint tíz éven át szomszédok voltunk Venice-ben. Tehetségéhez párosul csodás lelke és meleg szíve. 


Eltérő ötletek, vitás részek esetén az Öné a végső döntés joga a csapatban?

Már több éve együtt dolgozunk, s a különféle ötletek nagyon ritkán okoznak problémát. Ha mindenképpen kreatív letisztázásra van szükség, az enyém az utolsó szó. De ne feledjük, hogy a kreatív különbözőség nagyon hasznos dolog, és az igazán átütő erejű zenei megoldás csak szenvedélyes gondolkodásmód eredménye lehet.


A felkérésektől függ, hogy milyen jellegű lesz a zene, vagy Önöket olyanok keresik meg elsősorban, akik ezt a fajta intim hangzást kedvelik?

Olyan stílusban komponálunk, amilyet a film megkövetel. Ha az ügyfelünknek vannak elképzelései, csupa fül vagyunk. Végeredményét tekintve azonban elsősorban az ösztöneink árulják el, mi a jó megoldás, és mi nem.


A Maradj! már a második közös munka Marc Forster rendezővel. Bár más műfaj, de szóba került annak idején, hogy az Én, Pán Péter című filmjéhez is Önök komponálják a zenét, még mielőtt az ezért Oscar-díjat nyert Jan A.P. Kaczmarek lett volna felkérve?

Marc Forster megkeresett minket, hogy írjunk zenét a filmjéhez, ugyanakkor némi politikai közbenjárás, illetve a Miramax producereinek döntése alapján a projekt végül máshoz került. Nagyon rossz tapasztalatok voltak ezek számunkra.


Milyen rendezői instrukciók birtokában kezdték el a Maradj!-jal kapcsolatos munkát?

A Maradj!-nak nagyon különleges hangulata van, mivel a film 90 %-a egy haldokló ember elméjében játszódik, és a filmkészítők nagyszerűen alakították, változtatták a környezetet. Számtalan sötét vizuális trükk segíti azt az érzetet kelteni az emberben, hogy valami nem stimmel. Ahhoz, hogy ezt a hangulatot megőrizzük, egészen egyedi zenei megközelítésre volt szükség. Marc Forster nagyon segítőkész volt a stílus kialakításakor. Átrepült hozzánk New Yorkba a film előkészületei idején, és sok időt eltöltött velünk, hogy elképzeléseit megmutassa nekünk. Néhányszor találkoztunk a színészekkel is, beszéltünk a díszlettervezővel, az operatőrrel, és a vizuális effektekért felelős szakemberrel. A találkozások végére teljesen tisztában voltunk azzal, amit majd a filmen látni fogunk. Egyetlen dolgot kért tőlünk Marc, hogy olyan zenét komponáljunk a Maradj!-hoz, ami nem csupán szép, hanem valami olyasmi, melyet még sosem hallott azelőtt. Egy zeneszerző számára az ilyen kérés számít egy álom beteljesülésének.

Zenei megközelítésként több különféle stílust szerettünk volna egybeolvasztani. Először olyan hangszereket kerestünk, amelyekkel egyedi hangzást érhetünk el. Hetekig programoztuk az analóg szintetizátorokat, hangmintákat vettünk számos érdekes hangszerről, majd ezeket a mintákat számítógépen finomítottuk, átváltoztattuk. Végeredményül olyan hangszerek egyvelegét kaptuk, melyeket élő felvételnél is tudunk használni. 

A Maradj! score-jának nagyrésze élőben lett felvéve. Mindannyian külön dolgoztunk a score előkészületi fázisában, olyan témákat komponáltunk, melyeket majd együtt előadhatunk. Ebben az időszakban pontosan úgy dolgoztunk, akár egy hagyományos banda. Csapatként dolgoztuk ki a különböző témákat, addig finomítottunk rajtuk, míg végül a teljes zene egy általános hangzást nem kapott. Nagyjából három hétnyi felvétel végén több, mint négyórányi zenénk volt, melyeket elküldhettünk a gyártóknak.

Az volt a célunk, hogy míg Marc forgat, lehetőleg minél több zenei anyagot készítsünk el. Azt akartuk, hogy a vágó, Matt Chesse már akkor a birtokában legyen a zenének, amikor megkapja a leforgatott képanyagot. Nem akartuk semmilyen ideiglenes produkcióval lazítani a kreatív alkotófolyamatot, sokkal fontosabb volt számunkra, hogy a vágás és a zene szerves egységet képezzen. A legjobb ilyenkor, amit tehetünk, hogy a zenei elképzelésünket minél korábban eljuttatjuk a vágónak, ő pedig a zenei benyomásai alapján tud majd dolgozni.

A score véglegesen a vágást követően készült el. Különböző tételeket komponáltunk, melyek kimaradtak az alapkompozícióból, valamint visszanyúltunk olyan tételekhez is, amelyeknél még némi finomításra volt szükség. Legvégül pedig megszerveztük, és felvettük a vonósszekciót, ami megkoronázta az élő felvételeinket.


A film műfaja a reklámanyag szerint thriller, drámai elemekkel. Miben volt más a Szörnyek keringőjéhez képest a zenei feladat?

Ez egy teljesen más film. A zenei megközelítésünk és a hangzás is teljesen más ahhoz képest, ahogy a Szörnyek keringője zenéjét megírtuk.


Mennyi időt kaptak a Maradj! score-jának megalkotására? Nem volt -e túl szoros ez a határidő?

Mivel még azelőtt elkezdtük a komponálást, hogy Marc belevágott volna a forgatásba, több, mint hat hónapunk volt dolgozni a zenén. Természetesen ezalatt más projektekkel is foglalkoztunk, de ez a módszer teljes mértékig megadta számunkra azt a luxust, hogy zenéinket részletesebben kibontsuk és bővítsük, amit a hagyományos időbeosztásunk amúgy nem tenne lehetővé. 


Egy szűk határidő egyébként ösztönzőleg hat Önökre vagy túlságosan is zavaró?

Nagyon gyakran dolgozunk elképesztően rövid határidőkön belül, bár ez lehet motiváló is. Ugyanakkor, ha valaki bölcsen gazdálkodik az idejével, és biztos abban, hogy a munka jól halad, a szűk határidőn belüli kényszer teljesen megszűnhet.


Nehéz volt útjára bocsátani az elkészült zenét, vagy mindig akad javítanivaló a már késznek tekinthető szerzeményeken?

Megvolt rá a kellő időnk, hogy mindaddig dolgozzunk a zene különböző részein, amíg úgy nem érezzük, hogy nyugodtan kiadhatjuk a kezünkből.


Milyen visszajelzéseket kaptak a Maradj!-hoz kapcsolódóan?

A Maradj! amerikai bemutatója borzasztó rossz kezekben volt a stúdió részéről. Horror/thrillerként aposztrofálták, pedig a film minden, csak nem horror, vagy thriller. Sokkal inkább egy igen érdekes pszichológiai témájú, csodaszép művészfilm. Sajnos azok az emberek, akiket talán érdekelt volna, az elhibázott marketing révén egyáltalán nem voltak kíváncsiak rá.


Van -e arról valamilyen információ, hogy milyen érdeklődés van az eddig kiadott két filmzenéjük iránt?

Az villanyoz fel bennünket leginkább, ha szeretik a zenénket!


Asche & Spencer munkáiról bővebben a társulat honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők.

A képet rendelkezésünkre bocsátotta: Thad Spencer, Tom Kidd
Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.
2005. december 06.