„Mindig megpróbálok a filmzenéimhez igazi dallamokat írni. Megtanultam, amikor régen nagy filmeket néztem, hogy ezek nagyon függenek egy jelentős dallamtól, ilyen például A Keresztapa. Ha a dallam tényleg működik a filmben, akkor a zene is jóval több lesz, mint egy egyszerű aláfestés.”


Keveseknek adatik meg, hogy pályafutásuk valamely mozzanata filmtörténelmi esemény legyen. Rachel Portman azon szűk körhöz tartozik, akik elmondhatják magukról, hogy nevükhöz olyan történés kötődik, mely megismételhetetlen a filmművészeten belül. Portman volt ugyanis az első női komponista, aki a legjobb eredeti filmzene kategóriában Oscar-díjat tudott nyeri, ez pedig annak idején igen nagy különlegességként lett elkönyvelve. Mivel a filmzeneszerzőknek csak igen elenyésző százaléka nő, így óriási szenzáció volt 1996-ban, hogy a gyengébbik nem egyik képviselője lett jutalmazva ebben a tulajdonképpen férfidominanciájú művészeti ágban.

Rachel Mary Berkeley Portman az angliai Haslemere városában látta meg a napvilágot 1960-ban. Zene iránti érdeklődése nagyon korán megmutatkozott, már igen fiatalon sok hangszeren játszott. Tinédzser korára rendkívül jól zongorázott, de már ekkor kisebb zenekari darabokat is komponált. Zenei tanulmányait a Charterhouse Schoolban kezdte meg, itt csiszolgatta zongora-, orgona- és brácsatudását, de a zeneszerzés rejtelmeibe is betekintést nyerhetett. 1979-ben a University of Oxford hallgatója lett, itt diplomázott zeneszerzésből, hangszerelésből és klasszikus zenéből. Egyetemi évei alatt már komponált, főként az iskola színházának (Oxford Playhouse) írt zenéket, és tulajdonképpen egész filmes pályafutása itt alapozódott meg, amikor is zenét komponált a diáktársai által Oxfordban forgatott filmhez, a Privilegedhez. Érdekesség, hogy ebben szerepelt először Hugh Grant, a rendezője pedig az a Michael Hoffman volt, aki később olyan mozik révén lett híres, mint a Változások kora, a Folytatásos forgatás vagy A császárok klubja. Az egyetem után David Puttnam producer televíziós munkát ajánlott Portmannek, ez volt az Experience Preferred... But Not Essential című romantikus tévéfilm, melynek sikere után egy BBC-szerződés landolt a komponistánál. A nyolcvanas években főként ennek a csatornának dolgozott, sorozatokhoz és televíziós filmekhez írt zenét. Bár termékeny időszaka volt ez a művésznő életének, de nem túlságosan került a rivaldafénybe, ugyanakkor a legnagyobb brit rendezőkkel dolgozhatott, stílusát pedig különböző műfajokban csiszolhatta.

A tévés megbízásokból való kitörést Mike Leigh filmje, Az élet oly édes hozta meg 1991-ben, rá egy évre pedig már Hollywoodban komponált. Első ottani filmje a Lestrapált emberek volt, mely stílusát tekintve egy romantikus komédia, s a későbbiek során is tulajdonképpen ezen stílusban lett Portman leginkább foglalkoztatva. A kilencvenes évek elején olyan filmekhez írt aláfestést, mint a Benny és Joon, a Mennyei örömök klubja vagy a Szirének, mindezzel pedig megalapozta népszerűségét az érzelmes zenéket kedvelők körében. Az évtized közepe igen jelentős időszak volt a művésznő életében, ekkor dolgozott Alan Parkerrel a Promenád a gyönyörbe aláfestésén, ekkor készült a Wong Foo, kösz mindent! - Julie Newmar, melynek különcsége a zeneszerzőt még inkább a figyelem középpontjába állította, de ekkor kötött házasságot is Uberto Pasolini producerrel. 1996-ban pedig zenét írt Douglas McGrath Jane Austen-adaptációjához, az Emmához, melyért megkapta a legjobb eredeti filmzenének járó Oscar-díjat. Az elismerés igazi áttörés volt, mivel ezután sokan szerettek volna az első olyan zeneszerzőnővel dolgozni, akit a filmakadémia az aranyszoborral jutalmazott. Ezen felkérések többsége eleinte könnyed vígjáték volt (Meglesni és megszeretni, Ennivaló a csaj), majd jött két zseniális rendező, akik drámazenét kértek tőle. Jonathan Demme-mel először a Rabszolgalelkeken dolgoztak együtt, majd ezt követte a Charlie kettős élete, illetve A mandzsúriai jelölt. A Lasse Hallströmmel forgatott két filmje (Árvák hercege, Csokoládé) pedig újabb elismeréseket hozott, többek között két Oscar-, két Grammy-jelölést, az utóbbi film zenéje pedig egy Golden Globe-nominációt is ért. Érdekesség, hogy brit komponistaként BAFTA-díjra mozis zenéért eddig még nem volt jelölve, csupán két televíziós alkotását nominálták. 

Az ezredfordulón olyan filmekhez írt score-t, mint a Bagger Vance legendája, a Hart háborúja, a Nicholas Nickleby vagy a Szégyenfolt, melyekben szinte mindig egy-egy újabb oldalát tudta megmutatni. Bár az elmúlt évek már nem voltak túl termékenyek a számára, de még így is becsúsztak olyan híresebb alkotások, mint Roman Polanski Twist Oliverje, Alejandro Agresti Ház a tónál című filmje, vagy az Emma rendezőjének szép zenével rendelkező, de kevésbé ismert alkotása, A Hírhedt. Kevésbé köztudott, hogy Rachel Portman operaszerzőként is bemutatkozott már, A kis hercegből írt operáját Houstonban mutatták be 2003-ban, melyet két évvel később televízióra is adaptált, elérve ezzel egy Emmy-jelölést. 
 

Gregus Péter
2014.12.09.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Romantikus filmzenék
Kollaborációk, életutak

Sportfilmek zenéje - I. rész
Kollaborációk, életutak