A hercegnő (2008)
The Duchess
- zene: Rachel Portman
- vezényel: David Snell
- kiadás éve: 2008
- kiadó: Lakeshore Records
- játékidő: 42:00
Egy film sikerén sokat lendíthet, ha egy jó és olvasott könyv képezi az alapját. Amanda Foreman A hercegnő című regénye pedig elég szép számban fogyott, és a dicsérő szavakból is bőven kijárt neki. A belőle készült mozi ugyan nem robbantott kasszát, de fogadtatása szintén pozitív volt. Georgina Spencer története leginkább azért válthatott ki ekkora érdeklődést, mert élete erős párhuzamba állítható Lady Dianáéval. Mindkét hölgy a saját idejének meghatározó ikonja volt, a közéletben, a politikában és a jótékonykodásban is kivették a részüket. A magánéletükben is hasonló módon boldogtalanok voltak, mivel idősebb férjük túl sok gyengédséggel nem ajándékozta meg őket, így más férfi karjában kerestek megnyugvást. Mindkét előkelőség korának divatdiktátora volt, a társasági élet egyik meghatározó alakja, és emellett ráadásul még távoli rokonok is, így joggal harangozták be úgy a mozit, hogy az a tizennyolcadik századi Dianáról szól. Georginát szülei Devonshire hercegének szánták feleségül. A meglehetősen magának való, sőt kifejezetten érzéketlen főnemes egyetlenegy ok miatt akart megnősülni, ugyanis fiú utódot szeretett volna. Georgina azonban eleinte kizárólag lány gyermekekkel tudta megajándékozni hitvesét, aki emiatt teljesen elfordult tőle. Majd több vetélés után világra hozta harmadik gyermekét Williamet, Devonshire új grófját, de férje ridegségét ez sem oldotta. A nő boldog családi életbe vetett hite szertefoszlott, így a társasági életbe menekült. Korának egyik központi figurájává nőtte ki magát, ellenben magánélete egyre kilátástalanabb lett, főleg miután férje a legjobb barátnőjét, Lady Bess Fostert szemelte ki szeretőnek. Azonban érzelmeinek Georgina sem tudott parancsolni, mivel beleszeretett Grey grófjába, akit bár szenvedélyes, de eleve kudarcra ítélt viszonyuk során egy lánygyermekkel is megajándékozott.
Már korábbi alakításai révén is tény volt, hogy a címszerepben látható Keira Knightley korosztályának egyik legjobb színésznője, mely állítást ez a film is igazolja. Hitelesen, erős átéléssel formálja meg Georgina összetett személyiségét, de mégse ő nyújtja a legkiemelkedőbbet, mivel ez a férjét alakító Ralph Fienneshoz köthető. Fiennes igazán brillírozik a szerepben, és egy zseniálisan új oldalát vázolja fel az emberi gonoszságnak. Egy érzéketlen, mással semennyire sem törődő, önelégült főnemesként mutatja be Devonshire hercegét, egy olyan embert, akinek minden negatív jellemvonása abból fakad, hogy önző módon csak magára gondol, így végtelen ridegsége garantált utálatot és ellenszenvet vált ki a nézőből.
Ugyan nem tökéletes film A hercegnő, mivel semmivel sem nyújt többet, mint a kosztümös romantikus filmek döntő hányada, viszont nem is marad el a műfaj jobbnak tartott alkotásaitól. Kifogástalan korrajz, gördülékeny történet, emlékezetes alakítások és csodálatos látványvilág jellemzi. Ez utóbbiért a munkájáért rengeteg díjat (köztük az Oscart is) bezsebelő Michael O'Connor jelmeztervező, és a csodálatos képeket produkáló Pados Gyula operatőr dicsérhető.
Rachel Portman az volt a kilencvenes években, ami a nyolcvanasban John Barry, vagy a hetvenesben Georges Delerue. A komponista az említett két mesterhez hasonlóan sajátos, igen bensőséges hangvételű és érzelemgazdag romantikus zenéket ír. Munkái többségére a "szenvedélyes" jelző süthető leginkább, de mindemellett elég változatos is a legtöbb alkotása. A hercegnő alá némileg korhű zenét képzelt el, így a kis létszámú barokk zenekarok hangulatát idézi meg a score legtöbb eleme. A mű legnagyobb részében a vonós szekcióé a főszerep, de emellett cimbalom, zongora vagy éppen hárfa is hallható.
Portman hitvallása szerint egy jó filmzene elengedhetetlen eleme a jó téma. A hercegnő esetében is igazodott ehhez az alapkoncepciójához, és a filmmel összeforró, az ember fülébe gyorsan beleivódó vezérdallamot komponált. Ezt rögtön az első tétel ("The Duchess") be is mutatja. Georgina lelkivilágához igazodva egyszerre bohókás, és egyszerre mély fájdalommal teli ez a téma, olyan, amely a vágyódást az elérhetetlen felé, és a megtalált szerelmet egyaránt kifejezi. Azonban a kelleténél egy kicsivel többet bukkan fel a score-ban, így egy kissé egyhangúvá teszi a zenét, azonban kétségtelen, hogy nagyon impozáns variációi is elhangzanak. Ilyen a "Gee and Grey Together in Bath", mely fájdalmasan szóló csellón tárja elénk a főtémát (bár igazából mindig vonósok játsszák, főként a csellószólista Pavel Belousek), vagy ilyen a csendes csordogálás után a fődallamot visszafogott katarzisban bemutató "Gee Gives Up Baby". Noha csak egy jellegzetes témát tartalmaz a zene, de ennek felvezető részét is gyakran ismétli Portman, illetve néha egy elég komor változatban ("Mistake of Your Life") tárja elénk. Emiatt úgy tűnhet, hogy a dallamok terén nagyon gazdag a score, és bár tényleg az is, de inkább a variációk viszonyában az. Ügyes húzás volt ez, hiszen úgy sokszínű az aláfestés, hogy mégsem az.
A vezérmotívumot nem tartalmazó tételek talán erősebbek is, mint azok, amik a jól kitalált főtémát ismétlik. Ezek főként Portmantől szokatlan sötét és túl borús trackek. Ilyen az "Awakening", amiben alig van pár hang, és a felhasznált hangszerek száma se sok, mégis nagyon eltalált, egyedi tétel, vagy a szintén komor "Never See Your Children Again" is említhető, továbbá a "Rape", mely pedig már abszolút kilóg a kedélyes, merengős, dallamos zenék köréből.
A lemez két klasszikus szerző, Beethoven és Haydn művét is tartalmazza, melyeket a The Isobel Griffiths Ensemble előadásában hallhatunk. Ezek egyike sem lóg ki a sorból, jól illenek Portman szerzeményei közé. A művésznő ezzel az alkotásával visszatért gyökereihez, az Emma és az azt megelőző romantikus filmek zenéihez. Azonban mégse önismétlés ez a score, mivel valami megfoghatatlan kis plusz miatt nagyon szívderítő és bensőséges alkotás lett.
Már korábbi alakításai révén is tény volt, hogy a címszerepben látható Keira Knightley korosztályának egyik legjobb színésznője, mely állítást ez a film is igazolja. Hitelesen, erős átéléssel formálja meg Georgina összetett személyiségét, de mégse ő nyújtja a legkiemelkedőbbet, mivel ez a férjét alakító Ralph Fienneshoz köthető. Fiennes igazán brillírozik a szerepben, és egy zseniálisan új oldalát vázolja fel az emberi gonoszságnak. Egy érzéketlen, mással semennyire sem törődő, önelégült főnemesként mutatja be Devonshire hercegét, egy olyan embert, akinek minden negatív jellemvonása abból fakad, hogy önző módon csak magára gondol, így végtelen ridegsége garantált utálatot és ellenszenvet vált ki a nézőből.
Ugyan nem tökéletes film A hercegnő, mivel semmivel sem nyújt többet, mint a kosztümös romantikus filmek döntő hányada, viszont nem is marad el a műfaj jobbnak tartott alkotásaitól. Kifogástalan korrajz, gördülékeny történet, emlékezetes alakítások és csodálatos látványvilág jellemzi. Ez utóbbiért a munkájáért rengeteg díjat (köztük az Oscart is) bezsebelő Michael O'Connor jelmeztervező, és a csodálatos képeket produkáló Pados Gyula operatőr dicsérhető.
Rachel Portman az volt a kilencvenes években, ami a nyolcvanasban John Barry, vagy a hetvenesben Georges Delerue. A komponista az említett két mesterhez hasonlóan sajátos, igen bensőséges hangvételű és érzelemgazdag romantikus zenéket ír. Munkái többségére a "szenvedélyes" jelző süthető leginkább, de mindemellett elég változatos is a legtöbb alkotása. A hercegnő alá némileg korhű zenét képzelt el, így a kis létszámú barokk zenekarok hangulatát idézi meg a score legtöbb eleme. A mű legnagyobb részében a vonós szekcióé a főszerep, de emellett cimbalom, zongora vagy éppen hárfa is hallható.
Portman hitvallása szerint egy jó filmzene elengedhetetlen eleme a jó téma. A hercegnő esetében is igazodott ehhez az alapkoncepciójához, és a filmmel összeforró, az ember fülébe gyorsan beleivódó vezérdallamot komponált. Ezt rögtön az első tétel ("The Duchess") be is mutatja. Georgina lelkivilágához igazodva egyszerre bohókás, és egyszerre mély fájdalommal teli ez a téma, olyan, amely a vágyódást az elérhetetlen felé, és a megtalált szerelmet egyaránt kifejezi. Azonban a kelleténél egy kicsivel többet bukkan fel a score-ban, így egy kissé egyhangúvá teszi a zenét, azonban kétségtelen, hogy nagyon impozáns variációi is elhangzanak. Ilyen a "Gee and Grey Together in Bath", mely fájdalmasan szóló csellón tárja elénk a főtémát (bár igazából mindig vonósok játsszák, főként a csellószólista Pavel Belousek), vagy ilyen a csendes csordogálás után a fődallamot visszafogott katarzisban bemutató "Gee Gives Up Baby". Noha csak egy jellegzetes témát tartalmaz a zene, de ennek felvezető részét is gyakran ismétli Portman, illetve néha egy elég komor változatban ("Mistake of Your Life") tárja elénk. Emiatt úgy tűnhet, hogy a dallamok terén nagyon gazdag a score, és bár tényleg az is, de inkább a variációk viszonyában az. Ügyes húzás volt ez, hiszen úgy sokszínű az aláfestés, hogy mégsem az.
A vezérmotívumot nem tartalmazó tételek talán erősebbek is, mint azok, amik a jól kitalált főtémát ismétlik. Ezek főként Portmantől szokatlan sötét és túl borús trackek. Ilyen az "Awakening", amiben alig van pár hang, és a felhasznált hangszerek száma se sok, mégis nagyon eltalált, egyedi tétel, vagy a szintén komor "Never See Your Children Again" is említhető, továbbá a "Rape", mely pedig már abszolút kilóg a kedélyes, merengős, dallamos zenék köréből.
A lemez két klasszikus szerző, Beethoven és Haydn művét is tartalmazza, melyeket a The Isobel Griffiths Ensemble előadásában hallhatunk. Ezek egyike sem lóg ki a sorból, jól illenek Portman szerzeményei közé. A művésznő ezzel az alkotásával visszatért gyökereihez, az Emma és az azt megelőző romantikus filmek zenéihez. Azonban mégse önismétlés ez a score, mivel valami megfoghatatlan kis plusz miatt nagyon szívderítő és bensőséges alkotás lett.
Gregus Péter
2009. 12. 30.
2009. 12. 30.
Tracklista:
- The Duchess (1:41)
- Mistake of Your Life (3:27)
- I Think of You All the Time (3:41)
- No Mood for Conversation (0:59)
- Gee and Grey Make Love (1:57)
- Gee and Grey Together In Bath (2:57)
- German Dance No. 10 in D Major (3:16) *
- Awakening (1:25)
- Rape (1:53)
- Bess' Sons (2:03)
- Gee Gives Up Baby (1:33)
- Six Years Later (2:33)
- Some Things Too Late, Others Too Early (1:06)
- Quartet No. 3 (5:49) **
- Never See Your Children Again (2:02)
- Grey Comes Back (1:53)
- Gee Is Taken to the Country (1:37)
- End Titles (2:08)
* írta: Ludwig van Beethoven
** írta: Joseph Haydn
Az album a Spotify-on:
