„A filmzene szerepe, hogy a maga eszközeivel, a zenei aláfestés nyelvén értesse meg a nézővel a film mondanivalóját. Körülveszi az embert, és elmondja azt, amit a film is próbál - csak más szemszögből.”


Newmanék mellett a Danna fivérek számítanak a legismertebb filmzeneszerző-családnak, akik közül Mychael az idősebb testvér. A nyolcvanas évek vége óta pályán lévő művész önállóan éppúgy jegyez score-okat, ahogyan öccsével karöltve, mely felosztással kapcsolatban így vélekedik: „Azt hiszem, mindenképpen létezik egyfajta rivalizálás, de sokkal jelentősebb az öröm, ha néhány projekten együtt dolgozhatunk. Számomra nagy megnyugvást jelent látni a sikereit és rátermettségét”.
 
Mychael Danna Winnipegben látta meg a napvilágot, egy hónappal később azonban szülei úgy döntöttek, egy másik kanadai városba, Burlingtonba költöznek, s így itt nőtt fel. A University of Torontóban töltött iskolaévei alatt érték őt a legnagyobb muzikális hatások: a klasszikus mellett a világzenét is megismerhette, s ez utóbbi nagy hatást gyakorolt stílusának alakulására is. Diákként az iskola színművészcsoportjának előadásaihoz kezdett komponálni, és amellett, hogy egyik munkája révén az intézmény művészeti vezetői 1985-ben neki ítélték a Glenn Gould Composition Awardot, ezen időszak egy másik meghatározó momentummal is bírt, hiszen ekkor ismerkedett meg a későbbi függetlenfilm-rendező Atom Egoyannel. Tanulmányait követően Danna a Torontóban található McLaughlin planetáriumban helyezkedett el zeneszerzőként, ismereteit pedig a közel-keleti, ázsiai zenék világának tanulmányozásával bővítette.
 
Első mozifilmes megbízatása az 1987-es Családi ügy volt, melyet barátja, Egoyan rendezett, gyümölcsöző együttműködésük pedig a mai napig is tart: több mint egy tucat projektjük között olyanokat találni, mint a Szöveges szerepek, a Naptár, a Felícia utazása, A kárbecslő, Az igazság fogságában, az Emlékezz!, a Chloe – A kísértés iskolája, az Exotica, vagy legismertebb darabjuk, az Eljövendő szép napok. Egoyan mellett az olyan rendezőkhöz is visszatért, mint Terry Gilliam (Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, Tideland), Ang Lee (Pi élete, Vörös-tenger Búvárparadicsom, Billy Lynn hosszú, félidei sétája, Jégvihar, A pokol lovasai) és Marc Webb (500 nap nyár, Lone Star-sorozat) – hol egyedül, hol pedig testvére oldalán. Jeff-fel alkotott párosuk remeke a kelta mondavilág történetei alapján íródott A Celtic Romance – The Legend of Liadain and Curithir, valamint az A Celtic Tale – The Legend of Deirdre, mely albumok az e stílusban íródott zenei különlegességek iránt rajongók polcán minden bizonnyal megtalálhatóak. A szerző nem filmek ihlette munkái közé tartoznak még a new age mester Tim Clementtel készített korongok (egyebek mellett a North of Niagara és a Heart of Space), melyekkel elsősorban a természet szerelmeseit, a meditatív zenék kedvelőit kívánták megcélozni, illetőleg a North of Niagara nyomdokait követő Skys és Sirens szólólemezek.
 
Felesége származása révén óriási mértékben érték zenei hatások Indiából is, emiatt nem meglepő, hogy a Káma Szútra stáblistáján is az ő nevével találkozhatunk. Mira Nair alkotása nyomán a rendezők és a producerek előszeretettel kérik fel, ha filmjük valamelyik egzotikus országban játszódik, vagy ha csak a hagyományosnak mondott szimfonikus filmzenét egy kis fűszerrel kívánják megbolondítani – jó példa erre a Joel Schumacher rendezte 8 MM is. Danna olyan zeneszerző, akit figyelemre méltó munkássága ellenére igazán csak azok ismernek, akik a score-ok iránt is érdeklődnek. Népszerűségén Lee Hulkja lendített volna nagyot, ám műve nem nyerte el az illetékesek tetszését, így helyére Danny Elfman került, s az újabb komoly lehetőségre közel tíz évet kellett várnia, de megérte: a Pi életével Oscar-, Golden Globe- és BMI-díjat egyaránt nyert. A művészt a hollywoodi átlagnál jóval fantáziadúsabb, ugyanakkor nemegyszer nyomasztó kísérletezések is jellemzik, melyek révén üde színfoltjává vált a filmzene világának. Műveiben gyakorta van hangsúly a zongorán, de bátran használja azokat az egzotikus hangszereket is, amelyek felismerése olykor még egy edzett zenekritikusnak is feladja a leckét. A minimalizmus éppúgy Danna kézjegyének számít, mint a sokszínűség, ám a klasszikus stílusban is jártas, amire Szabó István Csodálatos Júlia című filmje a legjobb példa.
 

Bíró Zsolt
2020.08.19.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a Varése Sarabande 30. születésnapi rendezvényéről
Beszámolók

Világzenék és zenei világok - Interjú Mychael Dannával
Interjú