A 88 éves Zev Guttman (Christopher Plummer) felesége halála után megszökik a nyugdíjasotthonból, hogy mielőtt követné az asszonyt a sírba, egy sok évtizede rendezetlen számlát még törlesszen. Az idős férfi azonban demenciában szenved, ezért amint elszenderedik, felébredve már nem emlékszik arra sem, miért indult útnak. Egyetlen támasza az a levél, melyet még az otthonban írt neki szintén ott élő jó barátja, ám kihagyó memóriája veszélybe sodorja küldetését...

Atom Egoyan alkotására abszolút igaz az, hogy minél kevesebbet tud róla az ember, annál emlékezetesebb élménnyel gyarapodik, a fentinél bővebb tartalomleírásra épp ezért nincs is szükség. Nagy teher került az abszolút főszereplőként tündöklő Plummer vállára, ő azonban tökéletesen átlényegült az ereje és élete vége felé járó, még a pár órával korábban történt eseményekre is visszaemlékezni képtelen, totyogó aggastyánná. Ugyan az alkotás thrilleres momentumokat is felvonultat, a hangsúly mégis a drámán van. Egyfelől Zev személyes, a múltjából táplálkozó drámáján, ugyanakkor Egoyan nagyszerűen érzékelteti az elme időskori leépülésével járó megpróbáltatásokat, valamint azt a bizonytalanságot is, ahogy Zev kétségbeesetten próbálja ébredéseit követően felgombolyítani a közelmúlt fonalát. Mindezek mellett az Emlékezz! tartalmazza 2016 talán legfeszültebb jelenetét is, amikor a férfi látogatást tesz egy rendőr otthonában, beszélgetésük pedig egy ponton váratlan fordulatot vesz.

Az Oscar-díjas, kanadai Mychael Danna (Pi élete) és az egyiptomi születésű Egoyan együttműködése az 1980-as évekig nyúlik vissza, és mára több mint egy tucat közös munkát tudhatnak maguk mögött. Egoyan talán már bele sem kezdene egy forgatásba, ha nem látná biztosítottnak az állandó alkotótárs jelenlétét, hiszen legalább annyira stabil zeneszerző-rendező együttműködés alakult ki közöttük, mint például John Williams és Steven Spielberg közt. Az eleve nem könnyen beskatulyázható – és talán ebből kifolyólag nehezebben beazonosítható stílussal is rendelkező – Danna Egoyan filmjeihez többnyire művészibb, nem kifejezetten populáris szerzeményeket komponál. Az Emlékezz!-t egy meglehetősen furcsa, már-már zavarba ejtő aláfestéssel látta el, amelyen kizárólag soundtrackként, a film ismerete nélkül hallgatva könnyen átsiklanánk azzal, hogy érdekes zene, de nem igazán erős. Mihelyst azonban már ismerjük azt, amihez született, jóval egyértelműbbé válik, miért pont ezen megközelítés lett a nyertes a szóba jöhetők közül.


E kortárs komolyzenei hatásokat felvonultató, fülbemászó dallamokban nem kifejezetten dúskáló, sűrű, film noiros kompozíciók rendkívül nyugtalanítóak, ami annak is köszönhető, hogy sokszor az adott jelenetből szinte kiugrik a score. Mindazonáltal gyorsan hozzá lehet szokni ehhez a némileg formabontó elképzeléshez, s aztán ráébredhetünk, hogy ami kezdetben még elég zavarónak tűnhet, milyen jól kifejezi Zev vesszőfutását. Ki kell emelni a fent említett rendőrös jelenetsor alatt szóló "Awaiting Kurlander" – "Haus" – "The Collection" triót is, hiszen a film ezen pontjára rátelepedő feszültség nagy mértékben azon minimalista kompozícióknak köszönhetően jön létre, melyekhez foghatónak Howard Shore vagy Jóhann Jóhannsson a mestere, de akinek Bernard Herrmann jut eszébe Danna ezen kompozícióiról, még az sem téved túl messzire. A vonósok közül kiemelkedő szólóhegedű, a fel-felbukkanó zongora (melyen a direktor lánytestvére játszik), a vészjóslóan zümmögő csellók és a fafúvósok együttesen egy manapság ritkábban hallható filmzenei stílus közreműködőivé váltak. Kizárólag albumként ismerve sokan bizonyára nem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a finoman horrorisztikus, jéghideg szerzeményekkel, mert egyáltalán nem lehet szeretni őket, de itt ilyen cél nem is volt, az pedig biztos, hogy a muzsika a film nem egy pontján nagyon jól teljesít.


Kiemelkedő trackek: Zev's Journey, The Face of the Man, Awaiting Kurlander, Haus, The Collection, Wagner Interlude, Difficult Things You Can't Forget, Tell Them Who You Are