„Nem gondolom úgy, hogy elvesztettem volna a közel-keleti gyökereimet. A libanoni zene ritmusa mindig velem marad, a szívemben, a lelkemben.”


Yared több mint száz, elsősorban francia és amerikai alkotáshoz készített zenét, s ezek mellett – a Raven Girl című darab kapcsán – a londoni Királyi Balett-tel is alkalma nyílt az együttműködésre. Neve elsősorban az olyan, Anthony Minghella rendezte mozik révén ismert, mint Az angol beteg, a Hideghegy vagy A tehetséges Mr. Ripley, melyekhez csodálatos dallamokat szállított, érdemei mellett viszont azon affér is hozzájárult ismertségéhez, ami Wolfgang Petersen Trójája kapcsán esett meg vele. 

A bejrúti születésű Yared apja közbenjárására harmonikatanárhoz kezdett járni, kilencévesen azonban e hangszert zongorára cserélte, és a zeneelméletben is kezdett elmerülni. Bár nem számított tehetséges előadónak, a muzsika világa nagyon is érdekelte őt, ezért többek között Bach- és Schumann-darabokat kezdett tanulmányozni, melyek hatására megszületett első önálló műve, egy zongorára írt keringő. Mindezek mellett jogi diplomát szerzett, s bár eleinte úgy tűnt, inkább ügyvédként érvényesül majd, 1969-ben Párizsba utazott, ahol részt vett az École Normale de Musique de Paris zeneszerzői kurzusán. Első szakmai elismerését akkor érte el, amikor nagybátyját meglátogatta Brazíliában, ahol a World Federation of Light Music Festivals elnökének kérésére, a libanoniak képviselőjeként írt dalt a Rio de Janeiro Song Festivalra, melyet meg is nyert. 

A hetvenes évek derekától többek között Johnny Halliday és a sanzonkirály Charles Aznavour mellett dolgozott zeneszerzőként Párizsban, emellett pedig számos tévéműsorhoz írt szignálokat, zenei betéteket. A filmművészet kedvelőinek körében nagy kultusznak örvendő Jean-Luc Godard 1980-ban bemutatott Mentse, aki tudja (az életét) című rendezésével kapott először komolyabb lehetőséget, s ettől kezdve rendszeresen foglalkoztatja őt a filmvilág. Olyan ismert alkotásokhoz komponált score-t, mint Az emberi szív térképe, A szerető, az erotikával túlfűtött Betty Blue, a Robert Altman rendezte Tökéletes kezelés, a Gérard Depardieu főszereplésével készült Holdfény a csatorna felett és még sorolhatnánk. A szerző az epikus és/vagy romantikus filmek specialistájának számít, tudását azonban nemcsak a hagyományos alkotásoknál bizonyította, hanem a korábban említett Raven Girl darab, Roland Petit Clavigio című balettje, és a Wings of Courage-ra keresztelt IMAX 3D-s produkció esetében is.

Filmográfiáját főleg az amerikai felkérései teszik színessé: felejthetetlen volt például a Berlin felett az ég remake-jéhez, az Angyalok városához készített zenéje, ahol remekül egészítette ki a Nicolas Cage és Meg Ryan reménytelen, egyben tragikus szerelméről szóló történetet a maga eszközeivel. A legnagyobb elismerést a valóságtól meglehetősen távol álló Az angol beteg hozta meg számára: a szakma Golden Globe-, Grammy-, BAFTA- és Oscar-díjjal köszönte meg neki azt, amit ehhez a halottnak vélt stílust feltámasztó filmhez hozzátett. Az általa biztosított élményben azonban nemcsak a zenekar játszott fontos szerepet, hanem Sebestyén Márta előadása is, akit e score ismertetett meg a világgal. A komponista ezt követően sem dőlt hátra, hanem inkább két szép kíséretet rakott le az asztalra, az egyiket Kevin Costner romantikus mozijához, az Üzenetet a palackbanhoz, a másikat pedig a Richard Gere-Winona Ryder duó Ősz New Yorkbanjához, melyek esetében elmondható, hogy a minőségi muzsika hiányában sokkal kevesebbek lennének. Minghella Az angol beteget követően A tehetséges Mr. Ripley, a Hideghegy és a Bűnös viszonyok esetében is Yaredet szerződtette komponistaként, a díjeső azonban ezeknél már elmaradt – igaz, a Bűnös viszonyok kivételével mindegyik aláfestése eljutott a jelölésig.

Hölgyválasz, A mások élete, Stephen King 1408-ának adaptációja, Ízek palotája, Amelia – Kalandok szárnyán, Költői szerelem, Sylvia – csak néhány példa még a komponista gazdag munkásságából, mely a zökkenőktől sem mentes. A 2013-as A végzet ereklyéi: Csontváros esetében például úgy volt, hogy ő szállíthatja a score-t, ám a lehetőséget végül Atli Örvarsson kapta meg. A legnagyobb kudarcnak azonban a Trója számított, mely nagyszabású zenében részesült, ám az alkotók a tesztvetítést követően kihátráltak mögüle: „A filmet megtekintő csoport a vetítésen úgy ítélte meg, hogy a zeném túlságosan erőteljes a filmhez viszonyítva. Régimódi és elavult. Az ezt követő 24 órában mind a rendező, mind a stúdió visszautasították a munkámat, és ezzel lezárult egy közel egy évig tartó együttműködés, függetlenül attól, hogy egy félkész anyagot hallottak, s bár a ritmikája és hangszerelése jó, még nem volt tökéletes. Ami a legjobban megdöbbentett, az volt, hogy esélyt sem kaptam a zene csiszolására vagy változtatására, s még választ sem adhattam a munkámmal kapcsolatban felvetődött problémákra” – állt a szerző hivatalos közleményében. 
 

Bíró Zsolt
2014.12.27.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a második Soncinemad filmzenei fesztiválról
Beszámolók

Stephen King-adaptációk zenéi
Kollaborációk, életutak

Wolfgang Petersen filmjeinek zenéje
Kollaborációk, életutak