Hollywood forgatókönyvírói elsősorban az olyan hétköznapi hősökre szeretnek alapozni, mint az orvosok vagy a rendőrök, időnként azonban a tűzoltók is porondra kerülnek. Ők azok, akikről azt szokás mondani: ahonnan az emberek menekülnek, ők oda sietnek. E hivatásra épít az egyik legismertebb ilyen témájú mozifilm, a Ron Howard által 1991-ben forgatott Lánglovagok, ugyanakkor gyakran szokás emlegetni még a több mint tíz évvel később készült A tűzből nincs kiútat is, de ide sorolhatjuk a Frequencyt, valamint a Trespasst is. A tévészériák világát 1972-ben foglalták el először a lánglovagok az Emergency!-folyam révén, jó pár évtizeddel később pedig a Ments meg! című, hat évadot megélt sorozatban köszöntek vissza fő cselekményszálként a tűzoltók viszontagságai. Napjaink aktualitása ebben a témában a Börtönvonat Yumába és a Wanted mozikért felelős Michael Brandt-Derek Haas páros 2012 októberében útjára indított Lángoló Chicagoja, amely immáron harmadik esztendeje fut a külföldi és a hazai csatornákon. "Dick Wolf és Danielle Gelber producerek kerestek meg minket ezzel a projekttel" – mesélte a kezdetekről Haas. Majd így folytatta: "Az NBC jelezte nekik, hogy egy tűzoltókról szóló új sorozatot szeretnének műsorra tűzni. Dickék ezt követően felhívtak minket, és azt kérdezték, érdekel-e bennünket a dolog? Mi kaptunk a lehetőségen, és hamar kigondoltuk, hogy ennek Chicagóban kellene játszódnia, mivel a Ments meg! helyszínéül a másik, a tűzoltók szempontjából tradicionálisnak számító nagyváros, New York szolgált. Azt kértük, tegyenek fel bennünket egy repülőgépre, hadd utazzunk el Chicagóba egy kis kutatómunkára. Három hetet töltöttünk el az ottani állomásokon, majd hozzáláttunk a műsor elkészítéséhez".

A Lángoló Chicagóhoz először a pilot epizódot, valamint néhány további részt forgattak le, s a kedvező fogadtatást követően kapott csak teljes mértékben zöld utat a széria, melyre eddig átlagosan nyolc-kilenc millióan voltak kíváncsiak évadonként, 2014-től pedig spin-off is köthető hozzá Bűnös Chicago címmel. A többek között Jesse Spencer (Doktor House), Taylor Kinney (Vámpírnaplók), Monica Raymund (Hazudj, ha tudsz!), Yuri Sardarov (Az Argo-akció), valamint Christian Stolte (A szökés) főszereplésével készült folyam a chicagói tűzoltóállomások egyikének életébe enged betekintést, ahhoz hasonló szerkezeti struktúrával, mint például a méltán népszerű Vészhelyzet, vagyis minden részben vannak bevetések, a fő szálat azonban a karakterek élete képezi. A megannyi tűzeset, baleset és egyéb, a lánglovagok apparátusát, valamint szakértelmét igénylő esemény mellett a csapat tagjainak magánélete éppoly fontos eleme a sorozatnak, mint az újoncok érkezése és beilleszkedése, a függelemsértésből eredő eljárások vagy éppen az egészségi állapotból eredő leszázalékolás.


A széria score-ja

Az aláfestő muzsikáról Atli Örvarsson gondoskodott, kinek neve elsősorban a Nicolas Cage főszereplésével készült Boszorkányvadászat, a Babylon A.D. című sci-fi, a Boszorkányvadászok, valamint A végzet ereklyéi – Csontvárosra keresztelt kalandfilm révén csenghet ismerősen. A Hans Zimmer által vezetett Remote Control Productions kötelékébe tartozó komponista a pilot epizód készítésekor, 2012 tavaszán került be a Lángoló Chicago stábjába Wolf közreműködésével, akivel abból az időből ismerik egymást, amikor a szerző még Mike Post asszisztenseként dolgozott többek között a Dragnet: Gyilkossági aktákon. "Az első dolog, ami eszembe jut a tűzoltókról, az az, hogy nagyon-nagyon veszélyes és ijesztő foglalkozásuk van, amihez mindenképpen szükségeltetik egyfajta beállítottság, elhivatottság. Önmaguk életét kockáztatják azért, hogy másokét megmentsék, ami rendkívül nemes dolog, és én ezt mindenképpen szerettem volna érzékeltetni a zenémmel" – nyilatkozta Örvarsson. Átlagosan huszonöt-harminc percnyi muzsika tartozik egy-egy epizódhoz, s bár az első néhány rész esetében még viszonylag sok idő állt a szerző rendelkezésére ahhoz, hogy elkészítse művét, a gyártás a teljes szezon jóváhagyását követően felgyorsult, a határidők pedig szűkültek: "Egy részhez nagyjából három-öt nap áll rendelkezésre, de van, hogy még ennél is kevesebb. De persze az első évad elején elkészültek a különböző témák és ötletek, így nagyjából meghatároztuk már azt a zenei közeget, melyből építkezünk" – mesélte a komponista, aki a score nagy részét maga írta, időnként azonban kiegészítő komponistaként David Fleminget is bevonta, akivel a 2009-es The Fourth Kind című horror óta dolgozik ilyen felosztásban. A vonósokra, zongorára, akusztikus, valamint elektromos gitárra (utóbbiak megszólaltatásából Fleming is kivette a részét Bryce Jacobs és Claudio Olachea mellett), illetve hangmintákra épülő muzsika egyik érdekes színezete a nyitányban is felcsendülő ír duda, mely instrumentumot azért választotta a komponista, mert Boston és New York mellett Chicagóban található a legrégebbi tűzoltóállomások egyike, ahol egykoron többnyire ír bevándorlók dolgoztak, s ez mai napig nagy hatással van a helyi tűzoltók kultúrájára: "Van egy nagyon erős ír hagyomány, amit így kívántam szimbolizálni" – kommentálta a szerző. Ahogyan a folyam, úgy a muzsika is döntően a személyes drámákra, illetve a tűzoltók magánéleti konfliktusainak szimbolizálására koncentrál, ezért az akciódúsabb zenék kevesebb teret kapnak az érzelmesebb darabok mellett. Utóbbiaknál a lassúbb vonósszólamok, a zongora-, illetve gitárjátékok jelentik a muzsikák gerincét.

Örvarsson csak részben kapott szabad kezet az alkotóktól, ők ugyanis az első epizódok során a korábbi munkáiból származó tételek tempként történő alkalmazásával demonstrálták elképzeléseiket. Ugyanakkor voltak olyan esetek is, amikor a komponista másként kívánta megközelíteni az adott jelenetet, mint ahogyan azt a producerek elképzelték, amit nemegyszer hagytak is neki. "Kis időbe telt, mire megtaláltuk a megfelelő hangulatot, összességében véve azonban kiegyensúlyozott együttműködés volt köztem és az alkotók között" – mesélte Örvarsson, aki mindig csak az aktuális anyaggal és a megbízókkal találkozott, egyszer sem ment el a forgatásokra. A producerek egy idő után már úgy kommunikáltak vele az elképzeléseikről, hogy az epizódok alá a korábbi részek aláfestéseiből válogattak temp zenéket, ami gördülékenyebbé tette közöttük az ilyen témájú párbeszédeket. A folyam számtalan filmes díjra lett jelölve, melyek közül egyet Örvarsson is átvehetett munkájáért a 2013-as ASCAP-fesztiválon. 


A score önálló élete

Már a harmadik szezonnál járt a széria, amikor a Lakeshore Records közreműködésével elérhetővé vált az első két évadból összeállított anyag, melyek önálló albumként Chicago Fire – Seasone 1 és Chicago Fire – Season 2 címen láttak napvilágot 2015 elején. A mintegy százpercnyi muzsika megjelenése döntően a nézői visszajelzéseknek, valamint a komponista közbenjárásának köszönhető: "Számtalan e-mailben és Facebook-üzenetben kérdezték tőlem, miként lehetne hozzájutni a zenéhez, ezért egy idő után megkértem az ügynökömet, nézzen körbe, érdekli-e a kiadókat ez a darab" – mesélte Örvarsson, majd hozzátette: "Kiderült, hogy igen nagy érdeklődés övezi, ezért elkezdtem összegyűjteni a szezonok legjobbnak tartott tételeit, amiben a csapatom is segítségemre volt". Az albumok CD-n éppúgy elérhetőek, mint digitális változatban, mely utóbbival kapcsolatban a szerző azon a véleményen van, hogy napjaink elengedhetetlen részévé kezd válni az iTuneson keresztüli forgalmazás, ugyanakkor szíve szerint ő még mindig a bakelitet alkalmazná hanghordozóként. Míg az első korong anyaga inkább a drámaibb, érzelemgazdagabb megoldásokon alapul, addig a Season 2 alcímet viselő kiadvány több dinamikus tételt tár a hallgató elé.


A Lángoló Chicago kapcsán – mely nemcsak a Bűnös Chicago című folyammal kereszteződött, hanem egy epizód erejéig az immáron tizenhat éve futó Különleges ügyosztállyal is – az NBC illetékesei még nem vélik úgy, hogy kifulladt volna, ezért 2015 februárjának elején hivatalosan is bejelentették: megrendelték a negyedik évadot. Így Atli Örvarsson a mozis alkotások, valamint a Bűnös Chicago mellett továbbra is szállíthat majd muzsikát a lánglovagok számára. E két világ, a tévé és a mozi egyre több komponistát köt le párhuzamosan: "A filmeknél jóval több időd van, ami kell is, hiszen ott a zenével sokkal több mindent kell elmondanod, mint a tévés produkciók esetében. Először is, az egy nagyszerű érzés, amikor egy filmhez megteremtik számodra a luxust különböző zenék kipróbálására, felfedezésére, ugyanakkor abban is van valami izgalmas, amikor nagyon rövid idő alatt rengeteg zenével kell előállnod, és tényleg csak a saját ösztöneidben bízhatsz" – foglalta össze a két műfaj előnyeit Örvarsson.

 

Kulics László
2015.04.12.