A nyolcvanas évek akciósztárjai filmjeik bevételi adatai mellett azzal srófolták egymást, hogy ki mennyi gazfickót tud eltenni láb alól. Mozijaikon generációk nőttek fel, akik titkon mindig arra vágytak, hogy hőseik egyszer közös erővel szálljanak majd szembe az ellenséggel. Erre egészen 2010-ig kellett várni, mikor az ikonok egyike, Sylvester Stallone irányításával el nem készült a The Expendables – A feláldozhatók. A projekt alapötlete azonban nem tőle, hanem a többek között a Doom című számítógépesjáték-adaptációt is jegyző David Callaham forgatókönyvírótól származik, aki egy olyan történettel kopogtatott a Warner Bros. ajtaján, melyben elit zsoldoscsapat segít nemzetközileg kínos ügyek elrendezésében a CIA-nak, ám a stúdió illetékesei, megköszönvén a lehetőséget, hazaküldték Callahamet. Stallone azonban felkarolta a projektet úgy, hogy jó néhány helyen beleírt a forgatókönyvbe, és olyan szereplőgárdával töltötte meg, melyben a nyolcvanas évek akciósztárjait a kilencvenes és a kétezres évekbeliekkel egészítette ki. A film kritikailag ugyan nem, bevétel szempontjából azonban annál nagyobb siker lett, így az első részt folytatások követték. A három filmben olyan színészeket láthatunk Stallone mellett, mint például Dolph Lundgren, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Jean-Claude Van Damme, Wesley Snipes, Mel Gibson, Chuck Norris, Harrison Ford, Antonio Banderas, Jason Statham, Mickey Rourke, Jet Li, Eric Roberts, Randy Couture, Steve Austin és még sorolhatnánk…


A trilógiából egyedül a The Expendables – A feláldozhatók kapcsán vállalta magára Stallone a direktori szerepet – a folytatásokat Simon West és Patrick Hughes jegyzik. A történet egy egyszerű "bemegyünk, majd a tússzal együtt kijövünk, és közben odacsapunk a rosszfiúknak", tehát körülbelül annyi mondanivalója volt, mint bármelyik itt látható színész klasszikus filmjének. De ez pont elég volt ahhoz, hogy két óra erejéig nosztalgiázhassanak azok a filmrajongók, akik rajtuk nőttek fel – hasonlóan tehettünk korábban a negyedik Rambo-mozi kapcsán. A túlpörgetett akciók mellett a forgatókönyvírók igyekeztek ügyelni arra, hogy a színészek egymást is osszák a rájuk jellemző dolgokkal karaktereik révén – a legemlékezetesebb jelenet ezek közül a templomi, ahol Willis, Stallone és Schwarzenegger szólnak be egymásnak. Érdekessége a projektnek, hogy az amúgy is impozáns szereplőgárda mellett olyan nevek is felmerültek még, mint Forest Whitaker, Steven Seagal, Ray Liotta, Al Pacino, Robert De Niro, valamint Ben Kingsley, ám ők sem ekkor, sem később nem vették ki részüket e folyamból.

"Nagyon jó barátokká váltunk [Stallonéval], miközben a John Rambón dolgoztunk. Kifejezetten nehéz volt számomra akkor Jerry Goldsmith nyomdokaiba lépni, ám közben cimborák lettünk, és azóta kitart mellettem" – nyilatkozta a széria komponistája, Brian Tyler, majd hozzátette: "Ő muzikális alkat, és tisztában volt azzal, hogy mit akar. Folyamatosan egyeztettünk elképzeléseinkről, mindemellett azonban hatalmas mozgásteret biztosított számomra. Bízott bennem, ezért az ellentétes elképzeléseken könnyedén túllendültünk. Félelmetesen jó a vele való együttműködés". Tylernek az első rész aláfestése elkészítésére mindössze három és fél hét állt rendelkezésére, mely idő alatt egy olyan, ütőscentrikus muzsika született, amelyben külön témát kapott a Stallone által alakított Barney és csapata, valamint a rosszfiúk oldalán álló Roberts és bandája. "Számos témát készítettem a filmhez. Ott van a hős-motívum, az akciótéma, egy melankolikus, kissé szomorkás dallamsor az érzelmesebb részekre, valamint az ellenfeleket szimbolizáló darabok" – taglalta a komponista, kinek műve nem igazán nevezhető sajátosnak, egyedinek, mivel hangzásvilága olyan, mintha azt egy Media Ventures-ös / Remote Control-os tanítvány rakta volna össze hangmintákból, s ezáltal sokkal jobban tompultak azok az előnyök, zenei megoldások, melyek révén annak idején Tyler kitűnt feltörekvő társai közül.

A filmhez alkalmazott betétdalok tekintetében a Godsmack rockbanda vokalistájának, Sully Ernának szerzeménye járt a legrosszabbul: a "Sinner's Prayer" című darab alkalmazásáról már a forgatások alatt megegyeztek Stallonéval, az utómunkálatok során azonban a hozzá tartozó jelenetet átdolgozták, így a dal kikerült belőle. "Ez egy hosszú történet, de röviden is össze lehet foglalni: elvesztettem a filmet. Stallone úgy döntött, hogy megváltoztatja a jelenetet, amihez tartozott. Mivel a jelenet kikerült, a zenét is magával vitte. Szomorú vagyok emiatt" – mesélte később az énekesnő. Helyére a Shinedown formáció "Diamond Eyes"-a került, végül azonban ez sem maradt benne a filmben, hanem csupán a későbbi, tizenegy perccel hosszabb rendezői változatban bukkan fel. 


Két évvel az első részt követően került mozikba a The Expendables 2 – A feláldozhatók 2., melyben Stallone olyan nevekkel növelte tovább a színészgárdát, mint Jean-Claude Van Damme, valamint Chuck Norris, emellett pedig Schwarzenegger és Willis karaktere számára is nagyobb teret biztosított. Van Damme a rosszfiúk vezérét alakítja, aki rajtaüt Stallone csapatán, és megöli egyik emberüket. Bár Van Damme – a rosszfiúk sorsa okán – a film végén meghal, rajongói folyamatosan abban reménykednek, hogy a jövőben visszatér majd e szérián belül a vászonra: "Nagyszerű volt együtt dolgozni Stallonéval és más nagy akciósztárokkal. Stallone egy kreatív ember. Simán ki tudna találni egy erősebb karaktert is Jean Vilainnél, például az ő ikertestvérét. A rajongók kérdeztek engem, hogy ha lesz egyáltalán másik Vilain, akkor jó vagy rossz karakter lenne. Én ezt ráhagynám Stallonéra, megbízom a képzelőerejében" – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a színész. Az elsődleges tervek szerint úgy volt, hogy Steven Seagal is részt vesz a projektben (ekkor már több konkrétum látott napvilágot ezzel kapcsolatban, mint az előző rész esetében), ám végül nem került be a stábba Avi Lernerrel való (akivel egyébként azelőtt három filmet is készített) konfliktusa révén – elmondása szerint a producer átverte már járandóságával.

"Igyekeztem, hogy amikor kell, akkor fenyegető legyen a zene, de ha úgy hozza a jelenet, akkor azt a bensőségességet is tükröztem, ami mondjuk egy társ elvesztésével jár. Ez a projekt tökéletesen megengedi azt, hogy ilyen skálán mozogjak, s ez egyfajta dinamikát is biztosít a zene számára" – mesélte a komponista, aki néhány új elem mellett – melyek elsősorban Van Damme karakteréhez íródtak – sokkal markánsabbá varázsolta az első részből ismert dallamokat. Ami A feláldozhatók kísérete esetében negatívumnak számított, vagyis hogy a hangzásvilág túlzottan gépies, Remote Contol-szerű, az itt ki lett küszöbölve, aminek következtében egy rendkívül dinamikus, figyelemreméltóbb akciómuzsika kíséri a látottakat, s járul hozzá a filmélmény növekedéséhez. "Ez a projekt lehetőséget adott számomra ahhoz, amit az előző esetében nem tudtam megtenni: önálló karaktertémát rendelhettem az ellenség vezéréhez, Vilainhez" – nyilatkozta Tyler, aki amellett, hogy Van Damme karaktere számára önálló dallamsorral állt elő, az első részből ismert gonosz-témákat sorakoztatta fel. Ezeket később továbbvitte a harmadik kalandhoz is, ezáltal majdnem mindig ugyanazon motívumok hallhatóak az egymással szemben álló felek esetében, ami ad ugyan egyfajta zenei linearitást a folyamnak, ám abból a szempontból zavaró, hogy a rosszfiúk történetről történetre cserélődnek, nincsenek visszatérő karakterek. 

A nem Tyler által szerzett zenék közül a Norris felbukkanását kísérő Ennio Morricone-szerzemény, A Jó, a Rossz és a Csúf főtémája tűnik ki leginkább a sorból, illetőleg a stáblista fürkészésekor Frank Stallone nevével is találkozhatunk, aki a "Don't Want to Fight with Me" című dallal járult hozzá bátyja mozijához – a testvérpár korábban olyan projektekben dolgozott együtt, mint a Túl a csúcson, a Rambo 2., valamint a Rocky-széria.


2014 nyarán egy harmadik kaland (The Expendables – A feláldozhatók 3.) erejéig is összeálltak hőseink, kiknek ellenfelét, az egykoron szintén Feláldozhatók-csapattagot, Stonebankst Mel Gibson formálta meg, aki mellett új színrelépőként köszönthettük Antonio Banderast, Harrison Fordot, valamint Wesley Snipest is, aki már az első rész kapcsán is szóba került, ám akkor még nem hagyhatta el az Államok területét egy bírósági végzés miatt – adócsalásáról egy ironikus párbeszéd erejéig meg is emlékezik. Ford Willis miatt (pontosabban: helyett) került bele a projektbe, a Die Hardok hőse ugyanis a négynapos forgatásért négymilliónyi zöldhasút szeretett volna számláján tudni a felajánlott három helyett, így az alkotók megegyeztek abban, hogy kiteszik őt a filmből, s helyét a forgatókönyvben egy másik CIA-s karakterrel, Drummerrel helyettesítik. "Szerintem meglepődött, hogy sikerült hetvenkét órán belül Harrison Forddal helyettesítenünk, aki jobb színész, kellemesebb személy és sokkal érdekesebb irányba viheti a filmet" – nyilatkozta az üggyel kapcsolatban Stallone, aki arról is gondoskodott, hogy éles megjegyzések közepette két alkalommal is említést tegyenek a Willis-féle Churchről. 

A történet szerint Barney elküldi a már jól ismert csapatot, és fiatalokból toboroz maga köré egységet Stonebanks elfogására (már az előzőek esetében is Stallone-központú forgatókönyvek készültek, ám itt még inkább rá fókuszáltak az írók), ami balul sül el, régi bajtársai azonban segítségére sietnek. Tyler olyan változtatásokhoz folyamodott művében, mint például a vezértéma helyenként elektromos gitárral és dobszólóval történő dúsítása, vagy az új egységgel (melynek tagjait Kellan Lutz, Ronda Rousey, Glen Powell és Victor Ortiz alakítják) véghezvitt, félresiklott akció aláfestésének elektronikus elemekkel tarkítása, amivel remekül szimbolizálja zeneileg azt, hogy ez a csapat már nem a nyers erőszakot részesíti előnyben, hanem a rafináltságot és a modern technika vívmányait. Ám mivel a régi témák (melyek mindössze az adott jeleneteknek megfelelően lettek kombinálva, megvágva, hangzásvilágukat tekintve pedig az addigiakhoz képest nem mutatnak újdonságot) igen nagy szeletet tudnak magukénak a score játékidejéből, így hiába az új szál, a hozzájuk tartozó megoldások nem érvényesülnek annyira, nem vezetnek jelentős zenei fejlődéshez. "Sly azt szerette volna, hogy mindegyik történet esetében legyen egyfajta zenei egység, és ha mindegyik részt megnézzük, akkor ez megfigyelhető legyen. A harmadik film különleges része a sorozatnak, s ez azért volt különösen szórakoztató számomra, mert az első epizód zenéjére egyfajta referenciaként tekinthettem" – foglalta össze röviden koncepciójuk lényegét Tyler. A komponista magyarázatát figyelembe véve jobban megérthető, hogy miért vált a harmadik rész kísérete egyfajta best of albummá, ám az ennek ellenére is zavaró, hogy még annyi fejlődés sem figyelhető meg benne, mint az első két rész score-ja esetében. A The Slovak National Symphony Orchestra által előadott mű szembetűnő tételeinek az új egység bevetésének zenéje (ez a La-La Land Records korongján a "The Drop" címet viselő track), illetőleg a Galgo színre lépéséhez íródott szösszenet nevezhető, mely gitárpengetésre, rezes szordínóra és tapsokra épülő spanyolos dallamaival a karakter mellett az őt megformáló Banderas andalúz származására is utal.


Még a trilógia utolsó felvonását be sem fejezték, már arról szóltak a hírek, hogy lesz negyedik és ötödik rész, melyekkel kapcsolatban olyan nevek röppentek fel, mint Pierce Brosnan, Jackie Chan és Hulk Hogan. Bár konkrétumok még nincsenek, Stallone bevallása szerint már gondolkozik a témán, és azt fontolgatja, hogy Ázsiában forgat majd. "Megvalósulhatna! Ám ezt most még nehéz megmondani, de vicces lenne. Én szerettem ezeken dolgozni, és Sly-jal is jó együttműködni" – vélekedett Tyler, ám minden bizonnyal az alkotók lendülete mellett a bevételi adatok is számítanak majd a Nu Image és a Lionsgate döntéshozói számára, ami a harmadik rész esetében nem igazán erős.

 

Kulics László
2014.09.14.