A csatornák közötti harc a sorozatok terén mindig is kiélezett volt, s ezt a társaságok vagy hasonszőrű szériákkal próbálják megvívni, vagy olyanokkal, melyek némi plusz mellékszál, illetve eredetiség belecsempészésének köszönhetően képesek kitűnni a sorból. Míg a kilencvenes évek folyamán főként a kórház-, illetve a misztikus szériák élték reneszánszukat, addig az elmúlt évtizedben a bűnügyi nyomozók és a különféle helyszínelők nyertek hihetetlen mérvű teret. Bizonyos mértékben utóbbiak körébe sorolható a Showtime égisze alatt 2006. október 1-től útjára indult Dexter, amelyet műfajilag thrillerként éppúgy lehetne aposztrofálni, mint drámaként vagy éppen fekete komédiaként. 


A széria története

Hollywood részéről a tévésorozatok ma már közel olyan figyelemben részesülnek, mint a mozi- vagy tévéfilmek, ami hatalmas méretű színvonal-növekedést eredményezett, s e fejlődés egyik példájaként említhetjük a nyolc évadon át futott Dextert is, mely a nézők és a kritikusok véleményének visszhangjait tekintve magasztalásokat éppúgy megélt, mint negatív értékeléseket. E folyam James Manos Jr.-nak köszönhetően kelt életre, aki az első szezont Jeff Lindsay Dexter dühödt démonai (eredetiben: Darkly Dreaming Dexter) című kötetére alapozta, a további évadok azonban már nem adaptációra építkeztek, hanem önálló történeteket vonultattak fel. Lindsay egy dedikálás alkalmával elmesélte, hogy a Dexter név azért tűnt kézenfekvőnek karaktere keresztnevének megválasztásakor, mert ez latinul jobb kezet jelent, ami így remekül szimbolizálja a szereplő palástként alkalmazott jó oldalát, s ellentettje a sötétségre is alkalmazni szokott balnak, vagyis a sinisternek. 

A címszereplő Dexter Morgan (akit a Sírhant művekből ismert Michael C. Hall formált meg) polgári foglalkozását tekintve a miami rendőrség vérnyomelemzője, ám esténként azon énje kerül előtérbe, amelyik saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, miközben gondosan ügyel arra, hogy minden magára utaló nyomot eltüntessen. Gyilkos hajlama anyja elvesztésére eredeztethető vissza, kinek megölésénél Dexter is jelen volt. A lelki traumával párosuló tragédiát követően nevelőapához került, aki nem mellesleg a rendőrség kötelékébe tartozott, és többek között arról is megtanított neki mindent, hogy hogyan váljon láthatatlanná, hogyan figyeljen meg embereket, és miként tüntesse el maga után az árulkodó nyomokat. Miután Dexter felnőtt, a miami testületnél helyezkedett el, s közben egyfajta igazságosztóvá is vált...

A cselekmény döntően Miamiban játszódik, s a külső jeleneteket nagyrészt itt is forgatták, ezen kívül a méltán híres kaliforniai Long Beachen is készültek felvételek, az épületen belüli történések helyszínéül pedig a Sunset-Gower Studios tizenhatos épülete szolgált. A széria beindításában fontos szerepet játszott Daniel Cerone, Clyde Phillips, valamint Melissa Rosenberg, akik e projektből producerként vették ki részüket, az évek múlásával azonban ez a trió lassan lemorzsolódott: először Cerone szállt ki belőle a második évadot követően, két évre rá pedig Phillips intett búcsút a kettős életmódot folytató hős kalandjainak.


Az aláfestő muzsika

A zenei kíséretet az alkotók Daniel Lichtre bízták, kinek nevét ezt megelőzően főként olyan produkciók révén jegyezhettük meg, mint például A kukorica gyermekei 2. vagy Stephen King Sorvadj el! című kötetének filmváltozata. "Gary Calamar zenei rendező ajánlott be engem ebbe a projektbe, aki ismerte pár muzsikámat. A fő szempont szerintem az volt, hogy csináltam már vígjátékot meg thrillereket is, s talán én voltam az egyetlen olyan ember a környezetükben, aki a latin zenét és a horrort össze tudta kombinálni. Volt néhány latin muzsika A nyerő, illetve néhány salsa a Szünidős Télapó című filmekhez készült zenéimben, melyek jó ajánlólevélnek bizonyultak" – nyilatkozta a komponista, akivel szemben azért volt lényeges követelmény a sokszínűségre való képesség, mert a készítők azt szerették volna, ha a score nemcsak a bűncselekményekkel kapcsolatos szálakat nyomatékosítaná, hanem bizonyos mértékben a helyszín, Miami hangulatát is - utóbbihoz azonban számtalanszor alkalmaztak betétdalokat is. Licht a nyolc évad során leforgatott kilencvenhat epizód mindegyikében közreműködött, s csupán a főtéma nem tulajdonítható az ő érdemének, azt ugyanis Rolfe Kent készítette el. "Eredetileg Ry Coodert szerették volna felkérni, de erről nem sokat tudok, lévén hogy akkor még nem volt közöm a produkcióhoz. Azt hiszem, hallották Rolfe valamelyik zenéjét, és abban bíztak, hogy sikerül olyasmit csinálni, mint a Sírhant műveknél. Ott Thomas Newman főcímzenéje teljesen függetlenül készült a sorozat többi zenéjétől – szerintem itt is efféle, score-tól elkülönülő muzsikát akartak" – mesélte Licht, aki maga is írt egy nyitótételt, ám az csupán részleteiben köszönt vissza egyes tételekből, teljes valójában nem került a főcím alá. Kent 2006 augusztusában írta meg, illetve vette fel a nyitányt, melynek elkészítése érdekes kihívásnak számított, a producerek ugyanis egy olyan, a felvezetésben látottakat pontosan lekövető muzsikát rendeltek tőle, melyből a főszereplő ravaszsága és sötét oldala éppúgy kitűnik, mint Miami. Ennek érdekében a szerző többek között latin ütőhangszereket, guirót, valamint török sazt szólaltatott meg a felvételeknél, ritmikailag pedig enyhén reggae-sre vette a figurát. 

Licht évadról évadra igyekezett valami újjal, mással előrukkolni annak érdekében, hogy folyamatosan fenntartsa a nézők figyelmét. Ennek érdekében igyekezett szó szerint mindent bevetni, melynek eredménye az lett, hogy e score nemcsak a főbb témáiról ismert, hanem arról is, hogy készítője a felvételek során olyan eszközöket is alkalmazott, melyek a legkisebb mértékben sem minősülnek hangszernek: a legismertebbek ezek közül a különféle kések és borospoharak, a fűrész, az olló, a kiszuperált zongora (melynek nem a billentyűit nyomták le, hanem a belsején, szaknéven rezonáló szekrényén doboltak), valamint a "Voodo Jailtime" című tételben alkalmazott emberi csont. Utóbbi bevonásával kapcsolatban Licht így nyilatkozott: "A második szezonnál jártunk, amikor hallottam egy asszonyról, Elizabeth Waldóról, aki szakértője az etnozenéknek, mellesleg zeneszerző is. Volt néhány lemezem tőle, nagyon egzotikus zenekari hangzást teremt ősi és közép-amerikai hangszerek felhasználásával. Hallottam, hogy néha emberi csontokból készít hangszert, az egyik egy csontreszelő. A Dexter egy könnyedebb, vidám jelenetében latin dobokat használtam, amikor arra gondoltam, hogy azok helyett kipróbálhatnám ezt a reszelőt. Úgy véltem, hogy remek és egyben félelmetes ötlet lenne, ha az emberek megtudnák, hogy a zene bizonyos részében emberi csontokat használtam".

Ez a fajta alapkoncepció, vagyis a maréknyi, hétköznapi hangszereken játszó zenész és a szokatlan hangzáselemek sokaságának kombinációja nemcsak színes, hanem izgalmas aláfestést is eredményezett. Az első évad során megismert vezérmotívumokat minden szezonnál megtartotta a szerző – persze döntően nem ugyanazon formában, hanem valamilyen variációjában úgy, hogy közben igyekezett hű maradni az eredeti verzió stílusához –, ugyanakkor számtalan, hosszabb-rövidebb ideig jelen lévő altéma is született, melyeket az aktuálisan színre lépő új karakterek, illetve szituációk ihlettek. "Mindig van lehetőség a témák kidolgozására, bővítésére, van egy afféle eszköztárad tele motívumokkal, amelyekből válogathatsz. Sokkal egyszerűbb, ha úgy kezdesz egy jelenethez, hogy már vannak témáid, mert olyankor már csak azzal kell foglalkozni, hogy hogyan hangszereld meg és illeszd tökéletesen a képhez. Néha csak kétütemnyi muzsikára van szükség, kell egy bevezetés elé, meg valami kiegészítés középrésznél, ennyi" – emlékezett vissza a szerző. A nyitány mellett a másik kulcsfontosságú motívum a "Blood Theme"-ként ismertté vált szerzemény lett, mely eredetileg egy soron következő, átlagos jelenet alá készült, ám annyira elnyerte az alkotók tetszését, hogy végül záró muzsikaként kezdték alkalmazni, ezáltal pedig más jellegű funkcionalitást és kiemelt figyelmet kapott e darab. A téma további érdekessége, hogy nem új keletű, alapjai ugyanis az 1993-as Nekronomikon – A holtak könyve című horror "Because the Dawn" tételéig vezethetőek vissza, mely szintén Lichthez fűződik.

A komponista, bevallása szerint, a legnehezebb feladattal mindig akkor találta szembe magát, amikor olyan jelenetre került sor, melynél nem a drámaiságot kellett nyomatékosítani, ő ugyanis sokkal jobban szerette az olyan feladatokat, amikor a nézőt rémisztgetni, megborzongatni vagy folyamatos feszültségben kell tartani, de szerencséjére – ahogyan ő fogalmazott – "utóbbiból volt a több, a könnyedebb hangvételt igénylőből pedig a kevesebb". Az első részek készítésekor szinte folyamatosan telefonos kapcsolatban állt az alkotókkal, idővel azonban teljes bizalmat kapott tőlük, ám még ekkor is voltak olyan megközelítései, amelyeket aztán a producerek vagy a direktor megvétóztak. A munkarend összességében véve évadról évadra ugyanaz volt: előre megkapta a forgatókönyvet, hogy legyen min elindulnia, ám ezzel nem mindig foglalkozott: "Időben megkaptam a szkripteket, de sosem szerettem elolvasni azokat. Azt élveztem, hogy leülök az adott epizód elé, megnézem, és a látottakra kezdek el reagálni zenémmel. Jóllehet a tempó lényegesen gyorsabb, mint a mozik esetében. Ha egy filmen dolgozol, van egy vagy két hónapod. Egy televíziós produkció jóval kiszámíthatatlanabb, lehet egy hét éppolyan feszült, mint nyugodt, attól függően, hogy milyen gyorsan jön az anyag". Lichtnek abból a szempontból könnyített volt a feladata, hogy a sorozatok többsége évadonként 22-24 epizódot ölel fel, jelen esetben azonban mindössze a felét.

A széria életében fontos szerepet játszottak a dalok is, melyek jellemzően a könnyedebb hangulatú jelenetsorok alatt hangoztak el, így a zenei rendezők bizonyos mértékben levették Licht válláról az ilyen jellegű feladatvégzéseket. Az alkalmazott számok, műfajukat tekintve, jellemzően latinos, illetve kubai stílusúak, s napjaink előadói mellett a hatvanas-hetvenes évek zenészeitől, illetve formációitól is kerültek be slágerek a produkcióba, melyek vagy aláfestésként vagy source musicként járultak hozzá az adott cselekményhez. A nyolc évad során többek között Iggy Poptól, Andy Williamstől, David Bowie-tól, a Culture Clubtól, a The Cuban All Star Bandtől, a Patatótól, valamint Beny Morétól is elhangoztak zenék.


A score önálló élete

A komponista jelen munkája révén azon ritka, ugyanakkor rendkívül szerencsés pályatársainak egyikévé vált, akinek művéhez a rengeteg filmzenealbumon kívül egy koncert is köthető – hozzá hasonló cipőben jár még napjaink aktív szerzői közül Bear McCreary, aki a Battlestar Galactica – Csillagközi rombolóhoz íródott szerzeményeivel ért el ilyen mérvű sikert. 

A filmzenealbumok megjelentetését minden esetben a Milan Records vállalta magára, mégpedig úgy, hogy a korongokra nemcsak az adott évad instrumentális muzsikáiból kerültek fel szemelvények, hanem a jellegzetesebb betétdalokból is, mely utóbbiak rendre az album első felén kaptak helyet. Minden szezonhoz külön album tartozik, s e koncepció csupán egyetlen esetben került felrúgásra: a második és a harmadik szezonból beválogatott trackek egy, kizárólag CD-R formátumú gyűjtemény keretén belül, betétdalok nélkül láttak napvilágot. Ha végighallgatjuk ezen albumokat, akkor remekül kitűnik Licht koncepciója, vagyis hogy a főbb témák miként variálódtak az idő előrehaladtával, s mellettük milyen újdonságokkal sikerült még előrukkolni. 

A Milan Records producere, J.C. Chamboredon, látván a széria és a muzsika népszerűségét, javaslatot tett arra, hogy állítsanak össze az aláfestésből egy koncertre való csokrot, így is kedveskedve a rajongóknak. Az elképzelés Licht és Kent tetszését egyaránt elnyerte, s a kezdeti felvetés 2012. június 10-én valóra is válhatott a Los Angelesben található Largo at the Coronet falai között. Az est házigazdája a Dextert megformáló Hall volt, aki így összegezte a score-ral kapcsolatos véleményét: "Úgy vélem, ez éppoly alapvető része a filmnek, mint a karakterek. Rolfe főcímzenéje és a Dan által megteremtett hangzásvilág kiváló hangulatot biztosít a produkció számára". A műsorrend úgy lett összeállítva, hogy az addigi hat szezon legemlékezetesebb kompozícióin kívül a duó egyéb művei is teret kaphassanak. 


A Showtime 2013 áprilisában jelentette be hivatalosan, hogy a nyolcadik évaddal lezártnak tekintik szériájukat, amely 2006-os premiere óta számtalan díjat és jelölést zsebelhetett be olyan rangos eseményeken, mint például a Golden Globe-, a Primetime Emmy- vagy a Saturn-gála, az Empire magazin pedig 2008-ban beválasztotta ezt a "Minden idők ötven legjobb tévésorozata" listájára is. A csatorna ez idő tájt legnézettebb sorozatához Daniel Licht mindvégig hű maradt, munkája pedig főként a "Blood Theme"-mel vált emlékezetessé, amivel örökre beírta magát a filmzenevilág történelmébe. "Mindig azt igyekeztem szem előtt tartani, hogy zenémmel megérintsem a nézőt, s mély érzelmeket váltsak ki belőle. Az évek során ez volt az egyik legfontosabb cél számomra" – összegezte a szerző. 

 

Kulics László
2013.11.10.