A tévésorozatok az elmúlt másfél évtized során igen jelentős változásokon mentek keresztül, aminek eredményeként a minőségi szórakoztatás a mozivásznak mellett a tévéképernyőkön is állandósult. Az utóbbi időkben a stúdiók egyre komolyabb vetélkedésre kényszerítették egymást, s e folyamat a nagy költségeket felemésztő vállalkozások tekintetében a Fox égisze alatt készült Terra Nova – Az új világban csúcsosodott ki, mely sajnálatos módon a nagy hírverés és a biztos kezűnek számító producerek ellenére is a legdrágább bukás címszó alatt került végül bele a televíziózás nagykönyvébe, noha ezen fejezetbe csak részben illene bele...


A széria története

A sorozat ötlete a brit származású Kelly Marceltől származik, aki eleinte egy tizenöt oldalas írással igyekezett meggyőzni a különféle tévétársaságokat ötletének életképességéről, majd Craig Silversteinnel együtt kidolgozták a pilot epizódot, amivel sikerült megnyerniük maguknak Steven Spielberget, a Fox pedig ezen hátszél láttán megrendelte tőlük az első évadot, melyet tizenhárom epizódban határoztak meg. Marcelék fikciója szerint a távoli jövőben, 2149-ben bolygónk a pusztulás szélén áll, az életkörülmények pedig olyannyira rosszak, hogy az emberek maszkokban sétálnak, a túlnépesedés elkerülése érdekében pedig a családon belüli létszámot hatóságilag négy főre maximalizálták. Az emberiség menedékét egy véletlenül felfedezett időkapu jelenti, amely utat nyit a 85 millió évvel ezelőtti, alternatív Földre, ahová telepes csapatokat küldenek, az új világba, a Terra Novába történő berendezkedéshez szükséges alapok megteremtése céljából. A következő otthon reményének lehetőségét jelentő helybe a kilencedik telepes csoporttal érkező Shannon család szemszögéből nyerhetünk betekintést, s követhetjük figyelemmel a dinoszauruszok által uralt világba történő beilleszkedést az idegen környezetből eredő nehézségek mellett a különféle érdekcsoportok ellentéteiből eredő feszültségeknek sincs híján.

Az akció- és a kalandfilm, a sci-fi, illetve a dráma műfajába egyaránt besorolható alkotás iszonyatos méretű vállalkozás volt: "Ez egy hatalmas dolog, mely hihetetlen mérvű produkciós kötelezettségvállalást von magával" - foglalta össze a Fox Entertainment elnöke, Kevin Reilly. "Mivel egy tévészériára nem fordítható akkora összeg, mint egy filmre, jobban oda kell figyelni arra, mire mennyit költünk" – nyilatkozta a produkció legnagyobb húzóerejének számító Spielberg. A kérdésre, hogy sikeres mozifilmrendezőként miért vág bele időnként sorozatokba is, eképpen felelt: "A tévés alkotásoknak van egy nagy előnyük: több időt biztosítanak a karakterek bemutatására, így a nézők hétről hétre egyre jobban azonosulhatnak velük. Ez a legvonzóbb indok számomra ahhoz, hogy ilyen produkciókból is kivegyem a részem". A pilot epizód önmagában tizennégymillió dolláros gyártási költséget emésztett fel, és bár a további részek már jóval kevesebbe kerültek, a megaprodukció címet továbbra sem lehetett elbitorolni a szériától, az ilyen téren megszokottal ellentétben ugyanis itt az egyes részek nyolc-kilenc forgatási napot, s átlagosan két-háromhetes utómunkálatokat igényeltek. Ezáltal persze az alkotók egy olyan minőségi kivitelezést és látványvilágot adtak ki a kezük közül, amihez foghatóra a tévésorozatok világában még nem igazán láthattunk példát. 

Bár ezen költségvetési és munkaidőadatok riasztóan hatnak a televíziózás berkein belül, a részt vevő producerek elegendő biztosítékot jelentettek a Fox számára, mindemellett pedig e tények hangsúlyozása a beharangozáskor alkalmazott marketingtevékenység folytán sem jött rosszul. A közönséget azonban mégsem tudták megnyerni: az eleinte igen csekély nézőszám ugyan lassan növekedésnek indult, s a vége felé beállt egy bizonyos szintre, nem sikerült olyan mutatókat produkálni, amelyek meggyőzték volna a Fox illetékeseit arról, hogy érdemes lenne folytatni a Terra Nován játszódó történetet. A 2011 decemberében bemutatott évadzárót követően eleinte még hezitáltak a döntéshozók, a következő év márciusában azonban már amellett, hogy bejelentették, nem kívánnak több epizódot megrendelni, eladásra hirdették meg a jogokat, s bár eleinte úgy volt, hogy ezeket a Netfix vásárolja majd meg, ám ők végül visszaléptek, így az esetleges folytatás éppúgy függ a levegőben, mint a záró epizód cselekményszálainak egy részre. 


Az aláfestő muzsika

Az aláfestéssel kapcsolatban az alkotók kezdetektől fogva egy olyan szimfonikus műben gondolkodtak, amely egyaránt képes a jövő és a múlt árnyas, illetve pozitív oldalainak ábrázolására. Ezen feladat megvalósítására Brannon Braga az első perctől kezdve Brian Tylert vélte a legalkalmasabbnak. A producer annak idején a Star Trek – Enterprise széria kapcsán ismerte meg a szerzőt, s bár azóta más alkotáson nem dolgoztak együtt, az akkor még feltörekvő komponista karrierjét mindvégig igyekezett figyelemmel kísérni. Bragán kívül a producerek köréből egyedül Spielbergnek volt már korábban is munkakapcsolata Tylerrel, aki a 2008-as Sasszem című akciófilmhez szállított zenei aláfestést neki, illetve egy korábbi munkáját alkalmazták annak idején az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága traileréhez is. Braga 2010 vége felé vázolta fel először elképzelésüket, valamint projektjük lényegét a szerzőnek, aki rögtön igent mondott a felkínált lehetőségre: "Két dolog volt, ami gyermekkoromban elbűvölt: a dinoszauruszok és az űrhajók" – meséli. "A Terra Nova – Az új világ kapcsán lehetőségem nyílt arra, hogy egy olyan sci-fi-fantasyhoz készítsek muzsikát, amelynél e két dolog együttesen van jelen".

A tél derekán megejtett egyeztetések ellenére az érdemi munkálatok Tyler részéről csak a következő év áprilisától vehették kezdetüket, s ekkor születtek meg az első komolyabb, zongorára íródott témavázlatai is (első ötleteinek lejegyzetelésére azonban már ennél korábban, a decemberi megbeszélést követően sor került). A sorozat pilot epizódját eredetileg májusban tűzték volna műsorra, ám – részint a stúdió döntése, részint pedig a gyártási munkálatok csúszása okán – erre végül csak szeptember 26-án került sor, így bár kellő idő állt a szerző rendelkezésére, a nagyzenekari felvételek, valamint az ezzel párhuzamosan futó egyéb projektjei okán ezen időszak meglehetősen feszített munkatempóban telt számára. Bár az alkotók végig szabad kezet biztosítottak neki, eleinte volt egy olyan megkötésük, ami tovább nehezítette a racionális időbeosztás felállításának lehetőségét: a zenekari felvételeket minden alkalommal a tételek mock upjainak bemutatása kellett, hogy megelőzze, s csak azután vehette kezdetét a kottázás és a scoring session, hogy ezen számítógépes programmal kreált vázlatokat jóváhagyták. "Nem adtam sok információt Briannek" – emlékezett vissza Braga. "Azért választottam őt, mert tudtam, hogy valami nagyszerűvel fog majd előállni. Minden résznél le akartam ülni, hogy meghallgassam a cue-it, majd felhívjam, és elmondjam neki a véleményem. Az én elvem az az olyan kreatív személyekkel szemben, mint a produkciós rendező, a kosztümös, a sminkes, a vágó vagy a zeneszerző, hogy hagyom őket a történet révén ihletet kapni". Egy kis idő elteltével az alkotók látták, hogy Tyler jó nyomon halad zenéjével, így lassan lemondtak az ilyen fajta szemléltetésről. 

A komponista felé irányuló bizalmat támasztotta alá az is, hogy a vágások során az ő korábbi szerzeményeit alkalmazták temp zeneként, ami bár imponált Tylernek, művészként csak karrierje elején volt ezzel a fajta kommunikációs csatornával kibékülve, manapság már inkább szükséges rosszként tartja őket számon, s ezúttal is törekedett arra, hogy az ilyen kópia messze elkerülje őt: "Amikor Brannonnal és a szintén producer René Echevarriával spottoltam az egyes részeket, mindig tempmentes változatot használtunk" – meséli. A spottingolás (hivatalos nevén a spotting session) az a munkafázis, amikor a már késznek vélt filmet közösen tekinti meg a rendező, a producer, a zenei rendező és a komponista (a Terra Nova – Az új világ esetében ekkor mindig a producerek és Tyler, valamint zenei vágója, Micha Liberman voltak jelen), s leegyeztetik, hogy hová kerüljenek zenék, azok milyen stílusúak legyenek, s hogy mennyi idő áll majd mindehhez a komponista rendelkezésére. Jellemzően a spotting sessionnel megegyező napra esett az előző epizódhoz felvett zenék kikeverése is, ezáltal Tyler és stábja hónapokon keresztül egy ilyen körkörös folyamat részeseivé vált. 

A szerző közel egy hét alatt írta meg a háromnegyed órás epizódokhoz szükséges muzsikákat (amiből időnként munkatársa, Robert Lydecker is kivette a részét kiegészítő zeneszerzőként), amelyeket aztán öt hangszerelő és számos kottamásoló dolgozott fel rendkívül záros határidőn belül azért, hogy a zenekar minél előbb feljátszhassa azokat. "Ezen időszak alatt kihajtottuk magunkat, s ez alól a zenészek sem voltak kivételek - meséli Tyler. - Előfordult olyan eset, amikor csupán tizenkilenc percnyi anyag szükségeltetett az egyik részhez, ám azt órák hosszat gyakoroltuk, és folyamatosan változtatgattuk annak érdekében, hogy mindenki tetszését elnyerje". "Brian az egyik jelenethez egy roppant bonyolult, hegedűre írt részlettel állt elő" – mesélte a számtalan score-nál közreműködő magyar származású zenész, Endre Granat. – "Először egyénileg gyakoroltuk, s csak ezt követően játszottuk el közösen, de az első néhány alkalommal még akkor is csak lassítva. E rész visszahallgatása során hihetetlennek tűnik számomra az, hogy egyszerre több ember működött közre benne". Az áprilistól decemberig tartó időszakot a szerző egyfajta kalandként, kihívásként élte meg, s bár egy teljes szimfonikus zenekar állt készenlétben számára (amire tévésorozatok esetében a magas járulékos költségek okán nem sok példát találunk, ezért Tylerék is sakkoztak a rendelkezésükre álló pénzzel), még időnyerés céljából sem mondott le arról az egyfajta védjegyének is számító szokásáról, miszerint az ütősökre, zongorára, gitárra, illetve az egzotikus afrikai és thaiföldi hangszerekre írt részeket ő maga játssza fel. A szólók rögzítésére a komponista Los Angeles-i stúdiójában került sor, a nagyzenekari részek pedig a Fox Newman Scoring Stage-én keltek életre az évadzáró epizód kivételével, annak aláfestését ugyanis a Warner Bros. stúdió területén található Eastwood Scoring Stage-en vették fel.

Ha az iménti részidőket (a komponálás, a jóváhagyatás, a kottázás, a szólórészek előadása, a nagyzenekari felvételek, valamint a keverés idejét) összeadjuk, rögtön kitűnik, hogy a sorozatoknál epizódonként megszokott négy-öt napos munkaidőt Tylerék jócskán túllépték, ám erre a filmhez szükséges számítógépes effektek és látványképek megkreálásának időigényessége okán bőven megvolt a lehetőségük: "Az utómunkálatok kétszer olyan hosszúak voltak, mint az átlagos sorozatok esetében" – mesélte.

Minthogy ezúttal Tyler egy közel tizenhárom órás játékidőben gondolkodhatott, számtalan főtémát és vezérmotívumot készített a széria számára – utóbbiból a fontosabb karakterek mindegyikének jutott hosszabb-rövidebb változat, annak tükrében, hogy az adott szereplő milyen személyiségjegyekkel bír. Munkájának stílusa elsősorban olyan korábbi szerzeményeivel rokonítható, mint a Frank Herbert: A Dűne gyermekei vagy a Kasmír szívek aláfestése, néhány tétel esetében azonban még a Vágott verzió, valamint A Lazarus-terv score-jaival is mutat némi párhuzamot.


A score önálló élete

Bár Tyler azon szerencsések táborába tartozik, kiknek zenéit többnyire az adott produkció premierjével párhuzamosan szokás megjelentetni – igaz, az utóbbi időben egyre több példát találni arra, hogy az aktualitások limitált példányszámban válnak elérhetővé –, egy ideig úgy tűnt, hogy ezen szerzeménye, A Dűne gyermekei miniszéria, valamint a Transformers: Prime aláfestésével ellentétben, nem látja majd meg a napvilágot. Így arról, hogy milyen aláfestést készített ehhez az időutazós kalandsorozathoz, közel egy évig csak az epizódok, valamint néhány Youtube-anyag árulkodtak - utóbbiból kettő a főtémát mutatta be, a "Cycles of Time", valamint a "Magical Journey" című tételeket azonban már recording session videóként ismerhettük meg a szerző jóvoltából. 

2012 szeptemberének elején aztán a La-La Land Records tulajdonosai, Michael V. Gerhard és Matt Verboys bejelentették, hogy Tylerrel karöltve a széria aláfestésének októberre történő megjelentetésén ügyködnek. "A Fox kínálta fel nekünk ezt a lehetőséget. Ők eredetileg csak digitális formátumban tervezték kiadni a score-t, de aztán felkerestek minket, és megkérdezték, hogy érdekelne-e bennünket a zene CD-n történő kiadása" – mesélte Gerhard, aki a komponistával és annak stábjával együttesen választotta ki az albumon található tételeket. Munkájuk végeredménye egy duplalemezes, háromezer darabra limitált kiadvány lett, melyet az első száz megrendelőhöz a Tyler által dedikált borítóval juttatott el a cég. A több mint kétórányi játékidővel bíró gyűjtemény remek összképet ad a komponista munkájáról.


"A széria egy nyitva maradt kérdéssel zárult. Szeretném, ha tovább folytathatnánk" – nyilatkozta a szerző, aki gyakorlatilag majdhogynem egyedül maradt azzal a ténnyel, hogy sikerként könyvelhette el a projektet, 2012-ben ugyanis többek között ezen munkája okán ítélték oda neki a BMI-díjat. Amíg azonban a Fox illetékesei nem találnak vevőt e produkció jogaira – vagy netán egy sikeresebb folytatás lehetőségét nem látják meg benne saját maguk –, addig ő is parkolópályán marad, munkalehetőségben azonban nem szenved hiányt, hiszen számos mozifilmes megbízatása mellett olyan egyéb sorozatoknál is közreműködik, mint a Transformers: Prime vagy a hatvanas-hetvenes évekből napjainkra sikeresen átültetett Hawaii Five-O.

 

Kulics László
2013.03.10.