"Ha egy képet ezernyi szóval lehet jellemezni, egy zenei kompozíció ezernyi hangulatot képes hozzáadni" – vélekedik a filmzenéről az indiai származású rendező, Vic Sarin (Szívügyek, Gyilkosság receptre), kinek legújabb alkotásához, az Elszakítva (Kasmír szívek) című drámához Brian Tyler készített muzsikát. Miközben tavaly a katonai témájú Annapolis – Ahol a hősök születnekhez, a Bug című thrillerhez, valamint a sportkocsiktól hemzsegő Halálos iramban: Tokiói hajszához készített aláfestéseit ismerhettük meg tőle, részt vett ebben az imént felsoroltaktól merőben eltérő stílusú alkotásban is. Az Elszakítva (Kasmír szívek) 1947 augusztusában játszódik, egy, az indiai – pakisztáni határvidék menti településen, középpontjában pedig a fiatal, szüleitől elszakított muszlim lány, Naseem (Kristin Kreuk) és a harmincnyolc éves indiai katona, Gian (Jimi Mistry) kapcsolata áll. 

Sarin olyan aláfestést képzelt el filmjéhez, amelyben a keleties és a nyugatias zenék motívumai egy tematikus muzsikában ötvöződnek egymással. Ezen elképzelésével kereste fel Tylert, akire szinte teljes mértékben rábízta a születendő score-t, miután látta, hogy mennyire magával ragadta őt a történet – mindemellett természetesen elengedhetetlen volt, hogy észrevételeiket, javaslataikat több alkalommal is egyeztessék egymással. "Egy igazi, a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés volt a miénk. Sarin bízott az ösztöneimben és hitt nekik" – meséli a komponista, majd hozzáteszi: "A film története és India felbecsülhetetlen világa egyaránt magával ragadott. Számomra fontos dolog, hogy a komponálás során a szívem irányítson. Ez többet ér számomra, mint a szavak."
 

A zenének (melynek megírását szerzője a főtéma zongoraváltozatának elkészítésével kezdte) a két szereplő érzelmei mellett a történet földrajzi elhelyezkedését is tükröznie kellett, melynek érdekében Tyler olyan tradicionális hangszereket alkalmazott, mint például a szitár (sajátos hangspektrumú, húros hangszer), a tabla (ami a muzulmánok egyik jellegzetes ütőhangszere), a dhol (két, különböző mélységű hangot biztosító részből álló ütőshangszer), vagy a dumbek (ami szintén egy ütőshangszer) – ezek együttes játékát figyelhetjük meg többek között a "Coming of Age", a "Festival of Holi", vagy a "Free" tételekben is. Tylerre jellemző, hogy a zene megírásán és vezénylésén túl más folyamatokból is szívesen kiveszi a részét (ilyen például a hangszerelés, vagy a zenei producer szerepének betöltése), ami ezúttal sem történt másként: a felsorolt hangszerek megszólaltatása mellett a filmzenében felcsendülő gitár, zongora és csörgők hangjait is az ő játékának köszönhetjük. Miután az ezekre íródott zenei részleteket saját stúdiójában feljátszotta, már csak a nagyzenekari előadás rögzítése maradt hátra. Erre 2006 júniusában került sor a Hollywood Studio Symphony közreműködésével, akik Tyler vezényletével adták elő a főként az epikus, illetve feszültségteli részek alátámasztására szolgáló tételeket. A mintegy negyvenfős vonósszekciót három kürtös és Chris Bleth egészítette ki, aki a hagyományos fafúvós hangszerek mellett olyan, szintén a tájegység szimbolizálására szolgáló hangszeren is játszott, mint a bansun. Míg a hangszerelésben állandó munkatársa, Robert Elhai, továbbá Dana Niu, Brad Warnaar és Andrew Kinney, addig a nagyzenekari részek rögzítésében Stephen Krause, Tom Hardisty, és a zenei rendező, David Krause volt a komponista segítségére. A különféle munkafolyamatok idejét összegezve azt az eredményt kapjuk, hogy az Elszakítva Kasmír szívek)  aláfestésén Tyler hozzávetőlegesen öt hónapot dolgozott (melynek nagyrészét a zenei felvételek tették ki), ami manapság sajnos nem sok pályatársának adatik meg.

"Ami először feltűnt nekem, miközben Brian Tyler zenéjét hallgattam, az az, hogy szerzeménye milyen gyönyörűen ragadja meg és foglalja magába a film egyes érzelmeit" – olvasható a rendező feljegyzésében. Tyler ezen score-jával (amelynek számára legkedvesebb tétele a film végén felcsendülő "Sirsa") a máig legsikeresebbnek tartott aláfestésének, A Dűne gyermekeinek hangulatát idézi fel, ám ezúttal jóval több tradicionális hangszer számára engedett teret, melyeknek köszönhetően ismét egy, a filmzenealbumok többségétől eltérő hangvételű, egzotikus szerzemény került ki a kezei közül. 

 

A képeket rendelkezésünkre bocsátotta: Brian Tyler