2011 októberének első fele a filmzenekoncertek köré csoportosult hazánkban: először Pécsett, ezt követően Szombathelyen, majd Budapesten csendültek fel népszerű filmek közismert aláfestései, komolyzenei betétei, illetve dalai. Utóbbi városban a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével válhatott részesévé a közönség a filmes aláfestések nyújtotta varázsnak úgy, hogy a hollywoodi éra érintése mellett egyes szemelvények hazai vonatkozással is bírtak.

A Budafoki Dohnányi Zenekar az elmúlt időszakban többször színpadra lépett már filmzenékből összeállított repertoárjával – többek között idén nyáron is a Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül –, melynek helyszínéül ezúttal a Művészetek Palotája impozáns koncertterme, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem szolgált. A Hollerung Gábor vezényletével zajlott esemény (ahogyan azt már a társulat hasonló jellegű eseményeire látogatók megszokhatták) komolyzenei vonatkozású művekkel vérteződött fel annak érdekében, hogy a közönség némi párhuzamot tudjon vonni a klasszikus kompozíciók felépítése, valamint a filmekhez készült aláfestések tematikája között. Ezek az aktuális struktúrának megfelelően hol elszórtan csendülnek fel, hol pedig egy csokorban kerülnek előadásra. Ezúttal utóbbi volt megfigyelhető, ugyanakkor a második felvonás is tartalmazott két komolyzenei vonatkozású momentumot. Az előadás első felében Richard Wagner méltán népszerű darabjai kerültek terítékre, melyek közül "A valkűrök lovaglása" volt a leghatásosabb, amely darab egyébként azóta szerves része a filmgyártásnak, amióta hangosfilmek léteznek – olyan produkcióban volt már hallható, mint például a 8 és 1/2, az Apokalipszis most, a Menekülő ember, a Watchmen: Az őrzők vagy a Rango.
 

A filmzenei blokk az egyik legnagyobb stúdió, a 20th Century Fox Film Corporation közismert fanfárjával vette kezdetét, és minden egyes tételhez tartozott egy zenére összevágott, és a zenekar fölött elhelyezett óriásvászonra vetített montázs az adott produkcióból. Az ide vonatkozó komolyzenei blokk Jean Sibelius "Finlandiá"-jából (amely a Még drágább az életed végefőcímzenéjeként használt a rendező, Renny Harlin), valamint Wolfgang Amadeus Mozart műveinek egyvelegéből állt, amely alatt az Amadeus kockái pörögtek. Az ilyen hangversenyek szinte már kötelezően előadandó tételei közül mindössze a Star Wars-főtéma, valamint A Karib-tenger kalózai-egyveleg csendült fel (utóbbi ezúttal klasszisokkal jobban szólt, mint nyáron, a zenekar korábbi koncertjén), amelyek mellett jó néhány kuriózumnak számító tétel sorakozott a programfüzetben. Sajnos az 1492 – A Paradicsom meghódításába – a hangzásvilágot tekintve – kissé beletört a zenekar bicskája, ám ez nem a zenészeknek, hanem sokkal inkább annak volt köszönhető, hogy nagy ritkán sikerül jóra egy zenekarra adoptált, elsősorban szintetizátorra támaszkodó score előadása. Az ezt követő "Hallelujah" hatalmas kontrasztot mutatott a Vangelis-művel, ugyanis az est egyik fénypontja volt: az instrumentális felvezetéssel induló és kórussal is megtámogatott népszerű betétdal rendkívül szépen szólt, s nem utolsósorban kellő hatással volt a közönségre. Premiernek számított a Szabadság, Szerelem című film zenéjének fontosabb momentumaiból összeállított egyveleg előadása, melyet egy másik Media Ventures-ös muzsika követett, A Nap könnyeiből ismert "Kopano" című tétel – itt a zenekar és a kórus derekasan helytállt, a szólista azonban bármennyire is pontosan és jól énekelt, számomra nem volt kellően erőteljes és hatásos. A hivatalos programon túli ráadás mű Deák Tamás Macskafogóhoz készített munkájából került ki, melynek előadására a zenekar a Harmonia Garden formációval bővült ki.
 

A zenekar szépen játszott (egyedül az 1492 – A Paradicsom meghódításával nem voltam kibékülve), a kórus adta kiegészítés pedig tovább emelte fényét. Az est hatalmas negatívuma számomra a hazai Star Wars-klubosok jelmezben történő megjelenése volt. Bár a közönségnek nagyon tetszett mindez (közös fotók készítésének tömkelegét figyelhettük meg), véleményem szerint nem illett egy ilyen színvonalas előadáshoz. Mindent összevetve tehát élvezetes zenei élményben lehetett része a közönségnek, melynek tagjai között szinte egyenlő arányban oszlottak meg a fiatalabb, a közép- és az idősebb korosztály tagjai. Hollerung Gábor elmondása szerint jövőre frissített repertoárral várják vissza a filmek és e műfaj rajongóit, s azon koncepció, miszerint párhuzamot érzékeltetnek a komolyzene és a score-ok között, továbbra is fennmarad majd. 

 

Külön köszönet Kapin Viktóriának a közreműködésért.
Képek forrása: Budapesti Akadémiai Kórustársaság