A világ számos pontján egyre több alkalommal kerülnek megrendezésre a kisebb-nagyobb filmzenés események (úgymint a Los Angeles-i The Composer Expo, a The Hollywood Reporter / Billboard Film & TV zenei konferencia vagy éppen a három spanyolországi konferencia), mely kezdeményezésekhez remélhetőleg ezentúl hazánk is csatlakozik majd az évenként megrendezésre kerülő Filmzenei Gálakoncert és Fesztivál elnevezésű eseménnyel. A Budavári Királyi Palotában megtartott rendezvény az idén 75 éves John Williams tiszteletére tartott augusztus 4-i, szombat esti hangversennyel vette kezdetét, a második napon pedig ugyanide visszalátogatva különféle előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők, ahol a filmzenék világán túl többek között a londoni Star Wars-fesztiválról és a szerzői jogokról is szó esett, továbbá alkalom nyílott az 56 csepp vér című produkció megtekintésére, illetve annak alkotóival történő beszélgetésre. 

A Filmzenei Gálakoncert és Fesztivál helyszínválasztása igen szerencsés volt: fővárosunk látképének egyik ékköve, a budai Várhegy délnyugati végén található Budavári Királyi Palota Oroszlános Udvara rendkívüli varázst kölcsönzött a rendezvénynek – főleg naplemente után a díszkivilágítással. A palotát a tatárjárás után, 1244 körül emeltette IV. Béla király, majd ez a védelmi célokból falakkal körülvett erődítmény a 14. században királyi székhellyé vált – ekkor helyezte át rezidenciáját Visegrádról Budára Nagy Lajos király, aki egyszersmind bővítette és megerősítette a várat, melyet aztán az évszázadok során fokozatosan továbbépítettek. 
 

A Vár legtöbb lakó- és középülete ma már műemlék, melyet közvetlen környezetével együtt a UNESCO Világörökség Bizottsága 1987-ben emelt világörökségi rangra. Indoklásuk szerint a budapesti Duna-part jól szemlélteti a magyar főváros történetének különböző időszakait. A Világörökségi Listára felvett mintegy hatvan hektárnyi terület a Margit hídtól a Szabadság hídig terjed: a budai oldalon magában foglalja a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a Gellért fürdőt, a pesti oldalon pedig a Duna-parti sáv jelenti a világörökségi területet, melynek legmarkánsabb épülete Steindl Imre Országháza, de kiemelkedik a Roosevelt téren a Magyar Tudományos Akadémia épülete, a Gresham-palota, a pesti Vigadó és a Belvárosi Plébánia-templom épülete is. Az e szakaszon található négy Duna-híd (a Margit híd, a Lánchíd, az Erzsébet híd, valamint a Szabadság híd) szintén része a világörökségnek, melyre méltán lehetünk büszkék.



A gálakoncert

John Williams legismertebb szerzeményei hazánk legfiatalabb (ám az 1970-es megalakulását követően rövid idő alatt a nemzetközi hangversenyélet rendszeres szereplőjévé váló) hivatásos együttesének, a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekarnak, továbbá a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolának és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság énekeseinek (akik csupán a Reszkessetek betörők! erejéig hallatták hangjukat), Oláh Vilmos hegedűművésznek, valamint Stephen D'Agustino karmesternek köszönhetően keltek életre a Oroszlános Udvar falai között. A koncertet nyitó "Olympic Fanfare and Theme"-et követően néhány mondatban ismertették Williams életútját, majd felolvasták a szerző hallgatóság felé intézett levelét, amely bensőséges hangulatot kölcsönzött az estének. Az első felvonás tételeit (melyek között a Star Wars főtémája éppúgy felcsendült, mint a például a Jurassic Park, vagy a Kapj el, ha tudsz! ismertebb pillanatai) különféle, az egyes zenék készítéséről szóló bejátszások színesítették, melyek azonban játékidejük hosszánál fogva sajnos bizonyos mértékben hozzájárultak a hangverseny folytonosságának megszakadásához. Ugyanakkor ezen kisfilmek segítették megismertetni a közönség azon tagjait is a filmzene világával, akik a műfajt és a szerzőt nem naprakészen ismerték korábban. A második részben azonban ezeknek a bejátszásoknak már nyomuk sem volt: a kivetítőkön a zenekar játéka kombinálódott a filmjelenetekből összeállított montázsokkal, s ebből adódóan jóval gördülékenyebb, egységesebb zenei élményt nyújtott a korábbinál. A koncert-összeállításnak köszönhetően egy rendkívül színes hangversenynek lehettek fültanúi az odalátogatók, amelyhez nemcsak a komponista változatos hangszerelése, hanem az ide választott, különböző műfajú produkciókhoz készült muzsikák is (míg például a heroikusságot a Superman-főtéma biztosította, addig a keleti kultúra varázsát az Egy gésa emlékiratai dallamai tükrözték, a karácsonyi hangulatról a Reszkessetek betörők! zenéje gondoskodott, a drámai pillanatokat pedig a Schindler listája szívbemarkoló főtémája adta) hozzájárultak.
 

Annak érdekében, hogy a közönség még inkább össze tudja kötni a felcsendülő műveket és a hozzájuk tartozó filmet, a szervezők különféle show-elemekkel (mint például Darth Vaderék, Indiana Jones, Superman és a dementorok megjelenése vagy A cápa tétele alatti lézershow) tették közvetlenebbé, látványosabbá az eseményt. Ezen elemek az átlagnézőt minden bizonnyal pozitív élménnyel gazdagították, azonban az olyan rajongók számára, akik egy hagyományosabb felépítésű hangversenyt vártak, feltehetően kisebb bosszúságot okoztak. Egy dolog azonban mindenképpen vitathatatlan: a zenekar remekül játszott és kiválóan helytállt. 

Bár nem állítom, hogy a koncert zökkenőmentesen zajlott le (sokáig kellett várni például a nézők beengedésére, az érkezési sorrendes helyfoglalásból is egy igen érdekes kavalkád született, a kivetítővászon pedig túl alacsonyra került, alig láthatóvá téve ezáltal a köztes bejátszások feliratait), azonban mindent összevetve egy remek, színvonalas zenei élményt biztosított, amely tényt a végén a jelenlévő mintegy kétezer néző tapsvihara támasztotta alá. 



A fesztivál

A székek sokaságát, valamint a színpadot vasárnap reggelre sátrak váltották fel. A nagysátor adott otthont azon előadássorozatnak, amely Szirányi Péter "Érzelmek a filmben, avagy mitől működik egy történet" című prezentációjával vette kezdetét, melynek keretén belül a forgatókönyvekről és a filmes élményt nagyban meghatározó érzelmekről esett szó – úgy a szereplők, mint a néző és a film között. Őt Hubai Gergely követte, aki a James Bond-muzsikákról tartott előadásában a kezdetektől egészen napjainkig ismertette a 007-es kalandjaihoz készült aláfestéseket. A filmeken időrendi sorrendben végighaladva a betétdalokra, illetve az instrumentális zenékre éppúgy kitért, mint azok szerzőire, s mindezeken túl beszélt még a főtéma kialakulásáról, valamint az eredeti Bond-témát jegyző Monty Norman és a széria legtöbb muzsikáját jegyző John Barry közötti évtizedes vitáról, amely végül egy 2001-es perben csúcsosodott ki. 

Simon Zoltán hivatásos Star Wars-rajongónak köszönhetően betekintést nyerhettünk az idén nyáron Londonban megrendezésre került Star Wars-fesztiválba, ahol kiállítóként képviselte hazánkat, ugyanis a Lucasfilm azon lelkes plakátkészítők kicsiny csapatába válogatta be őt, akik az ünnepség során megmutathatták műveik egy részét az odalátogatóknak – néhány darabot természetesen az Oroszlános Udvarba is magával hozott. Beszámolt arról is, hogy milyen díszleteket emeltek fel, mely szereplők voltak jelen, illetve hogy jelenleg milyen tervek körvonalazódnak a szériával kapcsolatban (például, hogy George Lucas többek között egy olyan rajzfilmsorozat elkészítését tervezi, amely a harmadik és negyedik epizód között játszódna majd). 

Tihanyi Attila a filmzenevilág egyik legkényesebb témáját vette górcső alá: a visszautasított filmzenéket, az úgynevezett rejected score-okat. Egy komponista számára talán az az egyik legnagyobb kudarc, ha művét a megrendelők – azaz a stúdió emberei vagy a filmesek – végül részben, esetleg teljes egészében nem használják fel (például a Trója esetében Gabriel Yared járt így, akit James Horner váltott, a Befejezetlen életnél pedig Christopher Youngét cserélték le Deborah Lurie muzsikájára). Sőt, olyan is előfordul, hogy az amerikai forgalmazók saját házuk tájáról választanak ki zeneszerzőt egy már elkészült alkotáshoz, mint ahogyan az például A nagy kékség esetében is történt, ahol az eredeti zenét Eric Serra készítette, Amerikában azonban Bill Conti muzsikájával mutatták be a filmet. Az előadást néhány zenei betét színesítette, melynek segítségével a hallgatóság is jobban érzékelhette a különbségeket, és maga is elgondolkozhatott azon, hogy ezen cserékre vajon valóban szükség volt -e.
 

Nyitrai László, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének titkára Rózsa Miklós életútjáról és munkásságáról tartott előadást, melynek keretén belül számos bejátszás volt hallható a magyar származású hollywoodi komponista néhány művéből. Az előadás során a filmzenéken és Rózsa munkastílusán, nagymértékű alkotói szabadságának megemlítésén túl néhány szóban a szerző komolyzenei munkásságát is ismertette, a végén pedig egyik nagyobb művét, az El Cidet emelte ki és elemezte hosszabban. Noha így a jelenlévő hallgatóság egy valamivel kevésbé közkedvelt darabbal ismerkedhetett meg közelebbről, lehet, hogy szerencsésebb lett volna a világhírű, műfaját tekintve azonos alkotás, a Ben Hur részletesebb ismertetése, mindazonáltal az előadás így is érdekes, információkban gazdag volt.

Gulya Róbert komponista életútjának rövid ismertetését követően két munkájába engedett részletesebb betekintési lehetőséget a jelenlévők számára: az egyik az itthon nagy közönségsikert aratott Sas Tamás-film, az S.O.S. Szerelem volt, a másik pedig az Atom Nine Adventures című amerikai sci-fi kalandfilm. Az alkotói folyamat ismertetésén, és a hozzá kapcsolódó háttér-információkon túl mindkét esetben megtekinthettünk egy-egy, a produkciókból származó jelenetet, melyeket először zene nélkül, aztán az elsőként elkészült demóval, zárásként pedig a végső, nagyzenekari aláfestéssel mutatott meg nekünk. Ezzel a szerző nemcsak a munkafolyamatot szemléltette, hanem azt is, hogy manapság mennyire fejlettek a komponisták számára rendelkezésre álló zeneszerkesztő-programok, melyek segítségével egyre valósághűebben lehet bemutatni a demókat az alkotók számára. Mindezek mellett szó esett az instrumentális aláfestések terét némiképp elhódító betétdalokról, valamint arról, milyen rögös út vezet egy-egy projekt megszerzéséig.
 

Az Artisjustól Dr. Mann Judit tette tiszteletét a Filmzenei Fesztiválon, aki az aznapi program legkomolyabb témáját, a szerzői jogokat kezdte el boncolgatni. Itt a szerzői és kiadói jog közötti különbségről éppúgy szó esett, mint a hangszerelés és átdolgozás jogi következményeiről és megítéléséről. Annak ellenére, hogy első hallásra mindez némileg száraz témának tűnik, a hölgy előadását élénk érdeklődés övezte. Ezt követően az 56 csepp vér című magyar musicalt tekinthették meg az jelenlévők, melynek premiere után Bokor Attila rendezőhöz, Keresztes Ildikó énekesnőhöz, valamint Mihály Tamás zeneszerzőhöz lehetett kérdéseket intézni. Elmesélték, hogy a mű eredetileg színházi darabként indult, ám ahogy egyre jobban kerültek közelebb a megvalósításhoz, úgy bővültek folyamatosan a kínálkozó lehetőségek, mígnem a Budapest Sportarénába nem került a produkció, amit aztán tizenhat kamerával rögzítettek, hogy később filmváltozatként is elérhető legyen. A filmverzió vágási munkálatai során kiderült, hogy a darab így több zenei betétet, úgynevezett átkötő szakaszt kívánt meg, mint a színpadon, ezért a színdarab muzsikájáért is felelős Mihály Tamásra hárult az a feladat, hogy a zeneileg üresnek vélt részeket kitöltse.

Az előadások mellett a többi sátorban CD-ket, illetve DVD-ket lehetett vásárolni, továbbá Star Wars-os LEGO-kiállítást lehetett megtekinteni (sőt, ha valakinek kedve támadt, akár legózhatott is), és lehetőség nyílott az űropusz díszletében történő fotózkodásra is. Sajnos néhány előadás műszaki okok miatt, illetve idő hiányában elmaradt (például a John Williamsről szóló előadás, a CitySound Hangstúdió, valamint a Freddymusic bemutatkozása), és több okra is visszavezethetően a közönség is kis létszámú volt, ám ezen túlmenően mindenki igyekezett a lehető legjobbat kihozni magából. Remélhetően ez a rendezvény egy olyan hagyományteremtő esemény volt, amely mind témáinak, mind pedig előadónak köszönhetően évről évre egyre több érdeklődőt vonz majd.

 

helyszín: Budapest, Budavári Királyi Palota
időpont: 2007. augusztus 4-5.
szervező: FiViNVEST

szünet