„Szerintem a filmzene egy párhuzamos mesélése a történetnek. Látod a képet, hallod a szöveget, a zene pedig egy nagyon hasonló sztorit mond el közben.”


Cmiral a nyolcvanas évek óta van jelen a filmiparban, pályafutásának fordulópontját pedig a John Frankenheimer által rendezett 1998-as Ronin jelentette, a mozi sikere, valamint a kíséretével kapcsolatos pozitív visszajelzések azonban nem hozták meg számára azt az áttörést, aminek eredményeként az élvonalbeli filmek világában maradhatott volna. Ennek köszönhetően bár munkássága kellően színes, legtöbbször kisebb volumenű, a mozikat elkerülve rögtön a boltok polcain landoló projektekből áll.

Az egykori Csehszlovákiából származó komponista számára sosem volt idegen a színjátszás és a történetmesélés, anyja ugyanis színésznő, nevelőapja pedig színházi rendező volt. Cmiralt fiatalkorától kezdve érdekelte a zene, ezért elvégezte a Prágai Zenei Konzervatóriumot is, ahol a fő csapásirányt a zeneszerző-képzés és a klasszikus zenei elmélet jelentette számára. Első munkája a Cyrano de Bergerac apja által rendezett színpadi változatának kísérete volt: „Később más darabjaihoz is komponáltam, és sokat tanultam tőle. Mire feleszméltem, már a sötét színházban ültem a közönség soraiban, és néztem, hogyan bontakozik ki a dráma az én zenémmel együtt” – emlékezett vissza a szerző, akit annyira elvarázsolt a színház miliője, hogy jövőjét is ebben kezdte látni. Mivel azonban hazájában nem talált megfelelő munkát, a nyolcvanas évek során Svédországba költözött, ahol a stockholmi Nemzeti Színház kezdte foglalkoztatni – a Nemezis című nagy költségvetésű produkció például már-már filmzeneszerzői kvalitást igényelt tőle. Cmiral ezután Los Angelesbe tette át székhelyét, és beiratkozott a University of Southern Californiára, de Csehszlovákiához hasonlóan  itt is kevés munkában részesült – debütáló filmjét, A nulladik lakosztályt például barátai forgatták. A zeneszerző a munkanélküliség miatt visszatért Svédországba, ahol a kisebb filmes megbízatások mellett saját albumot adott ki. Utóbbi nemcsak ösztöndíjat eredményezett számára, de az Egyesült Államokba is úgy térhetett vissza, hogy folyamatosan érkezni kezdtek a felkérések. 

Hollywoodi karrierjét a Love Street és a Nash Bridges – Trükkös hekus című folyamok nyitották meg komolyabban, két évvel később pedig érkezett a Ronin, melynél eredetileg Jerry Goldsmith lett volna a zeneszerző, ám ő kreatív nézeteltérések miatt kilépett a projektből. A film és a score is az év egyik legnagyobb meglepetése, míg a komponista albuma az egyik legkelendőbb Varése Sarabande-lemez lett, ezeken felül pedig a Movieline Young Hollywood Awards „az év filmzenéje” díját is elnyerte vele. Cmiral ezt követően leszerződött a Gorfaine/Schwartz ügynökséghez, ám azóta sem volt hasonló sikere. Eddig közel száz alkotásnál működött közre, melyek között olyanokat találni, mint a zenei szempontból jól sikerült Háború a Földön, az egyaránt Dolph Lundgren rendezte Keleti bosszú és A titokzatos idegen, a Jim Caviezel és Matt Dillon főszereplésével forgatott Running for Grace, a Karátos védelem Chuck Norrisszal, míg a Kaptár 2. – Apokalipszis esetében pedig Jeff Danna mellett volt kiegészítő zeneszerző. Munkásságából azonban a Ronin mellett elsősorban nem ezek, hanem az olyan horrorok, thrillerek ismertek, mint a Stigmata, a Halálos kitérő, az Ők, A lény 3., a Mezsgye és annak folytatásai, a Piranha 3DD és a Tüske. Az ilyen jellegű felkéréseknek Cmiral amellett tesz mindig eleget, hogy magánemberként nem igazán rajong ezen műfajért, komponistaként azonban másként áll hozzájuk: „Filmzeneszerzőként filmekhez készítek zenét. Ha horrornál kell elősegíteni, hogy a néző jobban beleélje magát a látottakba, akkor annál működök közre”. 

„Van bennem egy kis szomorúság, amiért még nem komponáltam cseh produkcióhoz zenét. Két évvel ezelőtt egy balett megírásáról tárgyaltam a Nemzeti Színházzal. Szeretek balettet komponálni, ezért nagyon izgatott voltam. Írtam egy vázlatot is, és helyet csináltam a feladatnak a munkabeosztásomban, de sajnos a produkcióból nem lett semmi. Két évvel később ugyanezzel a névvel jelent meg egy balett, amelyet már egy helyi zeneszerző írt” – mesélte a szerző a kétezres évek derekán. Bár 2010-ben ez egy kicsit változott azzal, hogy a cseh-német koprodukcióban készült második világháborús drámához, a Habermannhoz szerezhetett score-t, melyet öt évvel később az egy évadot megélt Atentat folyam követett, szülőhazája azonban továbbra sem árasztja el őt felkérésekkel. 

2016-ban Elia Cmiral – The Chamber Suites címmel látott napvilágot egy válogatásalbum, melyen a komponista olyan filmjei zenéinek adaptációi kaptak helyet, mint a Ronin, A nulladik lakosztály, a Habermann, valamint az Atlas Shrugged. E lemez különlegessége, hogy a már korábbról ismert dallamok három zongorára, hegedűre és csellóra lettek átfordítva, nem utolsósorban pedig ezen összeállításnak köszönhetően a Habermann ihlette művének néhány részlete hivatalosan is megjelenhetett. 
 

Kulics László
2019.03.02.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


A cseh utánpótlás - Interjú Elia Cmirallal
Interjú

A lény-filmek zenéje
Moziszériák, tévésorozatok