„Mindennap lehetőségem van arra, hogy zenét készítsek. Hogyan lehetne ezt nem szeretni? Ez szuper dolog.”


Visszatérés a Kísértet-hegyre, Tükrök 2., Company of Heroes - Hősök szakasza, a Nicolas Cage főszereplésével készült A fény halála, és megannyi DC-hős rajzfilmes kalandja – csupán néhány példa a Németországból Hollywood vérkeringésébe sikeresen belekerülő komponistától, Frederik Wiedmanntól. A német származású művészt a filmzene világa tizenkét éves korában ragadta magával John Barry Farkasokkal táncoló ihlette muzsikájának köszönhetően, s amióta ő maga is erre a pályára lépett, számtalan stílusban bizonyíthatta rátermettségét, ismertségét azonban leginkább a horroroknak, illetve a képregénykaraktereken alapuló rajzfilmsorozatoknak köszönheti.

A Berklee College of Musicból kikerülvén, az eleinte rövidfilmekhez dallamokat szállító szerző John Frizzell oldalán tanulhatta meg Hollywood valódi működését. Frizzell azzal, hogy szárnyai alá vette, azt a nagylelkűséget, szívességet kívánta viszonozni a szakma irányába, amiben annak idején ő maga is részesülhetett James Newton Howard révén. Wiedmann a Frizzell mellett töltött évek során hangszerelőként, koordinátorként, valamint kiegészítő szerzőként majd' három tucat alkotásból vette ki a részét, melyek között olyanokat találhatunk, mint például A tíz csapás, A titokzatos lakó, a Stay Alive – Ezt éld túl!, a Vakító fehérség vagy a Légió. „Nagyon szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhattam. Abban nem vagyok biztos, hogy a mellette töltött időszak hatással lenne a stílusomra, azt azonban határozottan befolyásolta, hogy miként dolgozok” – mesélte. A szerző első önálló, egész estés megbízatása a Blood Ranch című B kategóriás horrorhoz kapcsolódott, s bár azóta már a legkülönfélébb műfajokban próbálhatta ki magát, a vérfagyasztó - vagy annak szánt – mozik újra és újra megtalálják. Olyan folytatásokhoz szállíthatott dallamokat, mint például a Sziklák vére, a Tükrök 2., a Hellraiser: Revelations, a Motel 3., a Lake Placid: Az utolsó fejezet, a Tremors 5: Bloodlines vagy a Visszatérés a Kísértet-hegyre, mely utóbbinál saját elképzelésébe az első rész szerzőjének, Don Davisnek a témáit is beillesztette, nem mellesleg pedig ehhez a projekthez kapcsolódik első filmzenealbumának megjelenése is. E műfajon belül több alkalommal dolgozott Victor Garcia rendezővel, amivel kapcsolatban Wiedmann így nyilatkozott: „Victor jó rendező, és mindig határozott elképzelése van arról, hogy mit kell közvetíteni a zenével. Ezzel kapcsolatos megérzéseit, gondolatait értékesnek tartom, s igyekszem figyelembe venni azokat a score készítése során. Mindketten lényegesnek tartjuk, hogy kellő időt fordítsunk a fontosabb jelenetek, valamint a film egészének megvitatására”. Időről időre felbukkanó alkotótársának számít énekesnő húga, Katrin is, akivel a Tükrök 2., a Hellraiser: Revelations, a Bad Actress című komédia, valamint a Company of Heroes - Hősök szakaszánál dolgozott: „Nagyon szeretek vele dolgozni. Bár ezt néha elég nehéz megszervezni, mivel hivatása révén rengeteget utazik, de remekül zajlanak az ilyen munkálatok. Mindketten német származásúak vagyunk, és az eddigi legnagyszerűbb dolog, amit csinálhattunk, az a második világháborús epikus filmhez, a Company of Heroes - Hősök szakaszához kapcsolódó náci dal elkészítése volt – olyan, mintha valódi propaganda dal lenne”. 

A DC univerzumába a 2011-es Zöld Lámpás című sorozat révén léphetett be, mely lehetőséget annak köszönhette, hogy a különféle szerzők által beküldött demók közül Bruce Timm és Giancarlo Volpe producereket Wiedmann anyaga nyűgözte le leginkább: „Az általam összerakott MIDI-zenekar hangzása és a dallamaim egyaránt megfogták őket” – kommentálta a szerző, aki ezáltal élete első folyamát kapta meg. Ezt követően sorra nyíltak meg előtte a DC kapui, s olyan sok Batman-történethez (Batman fia, Batman: Az elfajzott, a Beware the Batman-széria, Batman kontra Robin), illetőleg Az Igazság Ligája-kalandhoz (A Villám-paradoxon, Időcsapda, Atlantisz trónja, Istenek és szörnyek, Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellen) kérte fel őt a stúdió, hogy mára már a DC-rajzfilmvilág meghatározó komponistájává lépett elő. A Zöld Lámpás azonban nemcsak erre volt hatással, hanem arra is, hogy a nagyjátékfilmek mellett egyre több szériával kapcsolatban kapjon hívásokat: néhány epizód erejéig még a Cobra 11-hez is szállított muzsikát, de például az ő dallamai csendülnek fel a Turning Point című dokumentumsorozat alatt, a Miles a jövőbőlnél, illetőleg a Tagged című thrillerfolyamban is. S ez a világ hozta meg számára az első nagyobb díjat, a napközben futó televíziós műsorokat elismerő Daytime Emmy-szobrot is, melyet a Madagaszkárból ismert Julien királyra épülő All Hail King Julien-széria "True Bromance" daláért kapta, a szövegért felelős Mitch Watsonnal megosztva. 

Wiedmann egy pályája elején adott interjú alkalmával többek között arról is beszélt, hogy céljai közé tartozik egy Batmannel kapcsolatos projekthez való szerződés, valamint az, hogy lehetőséget kapjon egy drámánál. Mára már mindkét álma valóra vált: előbbire a DC illetékesei, utóbbira pedig a Brookwell-McNamara Entertainment biztosított számára teret a 2014-es Field of Lost Shoeszal, melyhez egy rendkívül igényes muzsikát készített, mindezeken felül pedig időközben az akciófilmek világába éppúgy belekóstolhatott (Lopakodók: Örökség, Bőrnyakúak 2.: Tűzvonal), mint a drámákéba (A fény halála), vagy a dokumentumfilmekébe (The Three Hikers, Turning Point, 50 Years of the 911). Bármilyen munkával is keresik fel, elmondása szerint fontosnak tartja az élő zenei felvételeket, így ha a büdzsé ennek nem enged teret, akkor is igyekszik kompromisszumot kötni megbízóival arról, hogy amennyiben csak hangmintákon alapuló zenére van keret, egy-két instrumentumot akkor is megszólaltathasson. 
 

Kulics László
2016.12.09.
 

Teljes filmográfia: 
 





  Kapcsolódó anyagok


Beszámolónk a második ubedai International Film Music Conference eseményeiről
Beszámolók

A Hellraiser-filmek zenéi
Moziszériák, tévésorozatok