Vin Diesel a kilencvenes évek során tűnt fel a vásznon (legismertebb alkotása a Ryan közlegény megmentése volt, de ő kölcsönözte a hangját a Szuper haver címszereplőjének is), rajongótábora azonban csak a kétezres évek elejétől kezdett ugrásszerűen nőni a Pitch Black – 22 évente sötétség, a Halálos iramban, valamint a xXx premierjének köszönhetően. Később e trió mindegyik darabjából készült folytatás, ám a Halálos iramban-széria egy ideig éppúgy az általa megformált Dominic Toretto nélkül száguldott tovább, ahogyan a xXx is Xander Cage hiányában igyekezett folyammá dagadni – csakhogy a színész minden esetben visszatérhetett. A producerként, hébe-hóba pedig rendezőként is tevékenykedő Diesel eddig mintegy negyven moziban volt látható (például: Gorilla bácsi, Babylon A.D., Az utolsó boszorkányvadász, Túl mindenen), munkásságának legnagyobb szeletét azonban a xXx-, a Riddick- és a Halálos iramban-folyamok teszik ki, ami jól mutatja, mennyire nehéz kilépnie abból a skatulyából, amellyel meghódította Hollywoodot.


A xXx: Újra akcióban nem dúskált a pozitív kritikákban, s eleinte úgy tűnt, hogy még az igen gyászosan teljesítő második felvonás bevételi adatait sem lesz képes produkálni, ám szépen lassan feljött, mostanra pedig a széria legjövedelmezőbb vállalkozásának tekinthető. A negatív visszhangot nagyrészt olyan vélemények tették ki, miszerint Diesel karaktere túlontúl laza, a rosszfiúk nem eléggé gonoszak, s a forgatókönyv egésze sem igyekszik magát komolyan venni. Ezekkel mind egyetértek, ugyanakkor a produkció irányvonala kezdettől fogva ismert volt, hiszen az előző mozik sem voltak különbek (az Ice Cube főszereplésével készült xXx 2.: A következő fokozat lett a mélypont), éppen ezért nem érzem maradéktalanul helyénvalónak a támadásokat. Az Újra akcióbanhoz hasonlóképpen álltam, mint előző évben a Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostromához: egy rövid időre a valóságból kiszakító, James Bond bevetéseit megszégyenítő blődséget vártam, amit a film gond nélkül hozott.

A rendezői széket D.J. Caruso foglalhatta el, a vele történő szerződéskötést megelőzően azonban az első részt jegyző Rob Cohen visszatérése éppúgy felmerült, mint a leginkább operatőrként tevékenykedő Ericson Core színre lépése. Caruso a 2008-as Sasszem kapcsán találkozott először Brian Tylerrel, s azóta, amikor csak teheti, vele dolgozik. Törekvésének eredményeként az elmúlt évtized során olyan produkciókat hoztak tető alá, mint a figyelemfelkeltő beharangozók híján ismeretlenül maradó Különc kalandorok, a Relativity Studios körül kialakult viszontagságok következtében egy ideig parkolópályán heverő, majd látványosan elhasaló thriller, az Elzárva a világ elől, és a pilot epizódnál megfeneklő Inside. "Jó pár filmen dolgoztunk már közösen, de eddig mindegyik különbözött a másiktól. Mindig klassz vele dolgozni" – kommentálta Tyler, aki (ahogyan az iménti felsorolás is mutatja) azt is elmondhatja erről a kollaborációról, hogy a produktumok nemegyszer elkerülték az álomgyár fősodrát. Az ellen pedig, hogy közös pályafutásuk aktuális állomása az Újra akcióban legyen, a producerként is jelen lévő Dieselnek – aki egyúttal a Paramount Pictures és a Revolution Studios mellett jelen lévő One Race Films alapítója – sem volt kifogása, hiszen a Halálos irambanok révén már ismerte Tyler stílusát, munkáját.


A komponista ezúttal Robert Lydecker bevonásával birkózott meg a rá bízott feladattal, aki amellett, hogy gyakorta dolgozik az oldalán, olyan pályatársaknak segített már be, mint Mark Isham (A tébolyultak és a The Factory esetében), Sean Callery (a Designated Survivor-folyam társzeneszerzőjeként) vagy Trevor Morris, akinek a Támadás a Fehér Ház ellenhez írt score-ját toldotta meg néhány részlettel. Tyler azonban nemcsak az instrumentális kíséret felelőseként, hanem Madsonikként is részt vett a produkcióban: a "Divebomb"-ra keresztelt dalt köszönhetjük neki, melyet a DJ-ként tevékenykedő Kill The Noise-szal, valamint a Rage Against the Machine egykori gitárosával, Tom Morellóval hozott tető alá. A Cage színre lépését követő "Divebomb" mellett egy másik Madsonik-szám, a "TakeIttothe Top" is bekerült a filmbe, de nemcsak ott, hanem a Paramount Music gondozásában megjelent, elsősorban a hip-hop, a reggae és a rap világában mozgó művészek számai alkotta soundtracken is megtalálhatóak. És ha már dalok: a moziban olyan előadók számai hangoznak el, mint például Barry White, French Montana, K.Flay, Nicky Jam, Post Malone vagy éppen Ice Cube, aki emellett a második rész tripla X-eként, Darius Stone-ként is felbukkan – ráadásul mindezt a 2008-as Raw Footage lemeze óta ismert "Thank God" kíséretében tette, ami egész hatásos összképet alkotott a vásznon.

A xXx-trilógiáról elmondható, hogy annyi rendezőt, illetve komponistát emésztett fel, ahány rész alkotja – a széria közös nevezőjének mindössze a Revolution Studios, a One Race Films, valamint a Gibbons ügynököt alakító Samuel L. Jackson tekinthető. A Nemzetbiztonsági Ügynökség zászlaja alatt futó bevetéseket először Randy Edelman dallamai kísérték, akit Marco Beltrami követett, majd érkezett a Tyler-Lydecker duó, akik saját stílusuknak megfelelően alakították művük hangulatát, s minthogy elődeik is ugyanígy jártak el, a kíséretek között szemernyi kapcsolat sem figyelhető meg. "Úgy éreztük, a score-nak egyszerre kell epikusnak, dinamikusnak és szórakoztatónak lennie" – foglalta össze elképzelésüket Tyler, majd hozzátette: "A xXx: Újra akcióban kellően féktelen mozi, így a score-nak egyaránt érzékeltetnie kellett Xander Cage-nek, illetve csapatának a hozzáállását, szakértelmét, s az időnként öniróniától sem mentes humorát. A muzsika alapvetően nagyzenekarra épül, amellyel az érzelmeket és a hősiességet jelenítettük meg, ugyanakkor rockos elemek is bevonásra kerültek a csapat keménysége végett". A végeredmény azonban a film alatt gyakorta még akkor is elnyomásban részesült, amikor a legnagyobb zenekari csörtékre került sor, az effektek és a kiabálások ugyanis teljes mértékben felülemelkedtek a kíséreten. S minthogy a muzsikával először a film alatt találkoztam, a hangkeverésnek köszönhetően nem tartottam többre egy szimpla iparosmunkánál, ám megítélésem a Varése Sarabande albumának ismeretében pozitív irányba mozdult el.


Cage akciómotívuma a rockos és elektronikus megoldásokkal egyaránt tarkított "xXx: The Return of Xander Cage"-ből ismerhető meg, később pedig olyan tételekben köszön vissza, mint a "Xander Cage... Live and In Concert", a "Windfall", a "Rock, Paper, Scissors, Grenade Launcher", a "Wave Riders", a "Not So Special Forces", a "xXx Incorporated", illetőleg a záró képsorokat kísérő "Brotherhood". Az ügynök szerepkörben színre lépő, a világ számára azonban az őrült mutatványokról készült videóiról emlegetett hős ezúttal az általa verbuvált csapattal igyekszik visszaszerezni Pandora szelencéjét, amely eszköz Lydeckeréket egy önálló téma elkészítésére sarkalta. A "Pandora's Box" olyannyira kémesre sikerült, hogy a tétel első felét akár egy újraértelmezett Bond-témaként is definiálhatnánk, és bár a filmbéli konfliktusok mindegyike e köré a szerkezet köré összpontosul, a dallamsor korántsem lett agyonhasználva: csupán a "Read Between the Lines" végén tér vissza.

A xXx: Újra akcióban score-ját leghatározottabban egy üzembiztosan érkező Tyler-akciózeneként lehetne jellemezni, és bár nem egyedül követte el, összhatása olyan, hogy nem tudom kivenni belőle, melyik ötlet származik tőle, és melyik Lydeckertől – ugyanaz a helyzet, mint a Keith Powerrel készített Hawaii Five-0 és a Beépített tudat esetében. A folyamatos csúcsra járatásból a "Xander Cage... Live and In Concert", a "Windfall", valamint a "Brotherhood" felvezetése lóg ki lazább vagy éppen érzelmesebb pillanataival, ami a hetvenperces játékidő fényében igen kevés pihenőt jelent, s emiatt az album első hallgatáskor kissé hosszúnak tűnhet. Nekem másodjára kezdett összeállni a kép, eközben pedig olyan trackek váltak kedvenccé, mint az "I Live for This $#!%", a "Windfall", a "The Last Great Adventure", az "A New Ride", a "Wave Riders", a "Battle of the X's", a "Read Between the Lines", a "Besting the Best of the Best", valamint a "Xero Gravity".


Két-három hasonló műfajú Brian Tyler-zene ismerete elég ahhoz, hogy a xXx: Újra akcióban aláfestésének stílusát be tudja lőni valaki, emiatt túlontúl sok érdekességet nem is találhatunk benne, én azonban kedvelem ezt a fajta muzsikát, ezért még nem untam bele az ilyesfajta hentelésekbe. Ráadásul ehhez hasonlóval 2017-ben még biztosan találkozhatunk tőle, hiszen érkezik a Halálos iramban 8. és a Power Rangers, melyek esetében szintén borítékolható ez a szisztéma, kitérőre pedig csak a Tom Cruise főszereplésével mozikba kerülő A múmia fog teret biztosítani a szerző számára.