Bármilyen furcsának tűnik a később történtek ismeretében, a Cannon Films valaha egy komolyan vett, Oscar-díjakra is eséllyel pályázó stúdió volt. A Menahem Golan és Yoram Globus nevével fémjelzett céget ma többek között a He-Man – A világ ura, a Barbár testvérek és a Chuck Norris-féle Ütközetben eltűnt-trilógia révén tartják számon, a nyolcvanas évek klasszikus B-mozijait termelő stúdió azonban az évtized közepén egy mára elfeledett művészfilmes vonulatban is jelentős művekhez járult hozzá. Ők finanszírozták Franco Zefirelli Otello című operafilmjét, az 1986-os legjobb külföldi film Oscarját elnyerő holland Merényletet és az itt tárgyalt Szökevényvonatot is, melyet három aranyszobrocskára is jelöltek.


A film főhőse Manny (Jon Voight) és Buck (Eric Roberts), két köztörvényes bűnöző, akik egy alaszkai börtönből szöknek meg a tél kellős közepén. A páros menekülés közben felkapaszkodik egy vonatra, mely pár percen belül elveszíti masinisztáját, a szerelvény így hivatalosan is "szökevényvonattá" válik. Míg a vasúttársaság technikusai igyekeznek megállítani a robogó veszedelmet, a börtön vezetője is helikopterre száll, így üldözve a szökött rabokat. Végül a nagy leszámolás során derül csak ki, hogy kibe szorult igazi emberség, és ki hajlandó élete kockáztatásával megállítani az elszabadult monstrumot...

Bár egyszerre több forgatókönyvíró általában csak ront a filmeken, a Szökevényvonatnak kifejezetten jót tett a rázós út, amíg elért a mozivászonig. Az eredeti történetet a legendás japán rendező, Akira Kuroszawa írta, ő azonban nem tudott megegyezni az eredeti amerikai befektetőkkel, így kötött ki a projekt a Cannon Filmsnél. A mozit végül az orosz származású Andrej Koncsalovszkij rendezte meg, aki valódi alaszkai helyszíneken forgatta a bámulatos külső jeleneteket. A jéghideg képi világ tökéletes kiegészítőjeként szolgál Trevor Jones szintetizátoros zenéje, mely a karrierje kezdetén álló zeneszerző életében is fontos mérföldkőnek számított.

A dél-afrikai származású komponista korábban az Excalibur és A sötét kristály zeneszerzőjeként vált ismertté, így ezen művekhez viszonyítva a Szökevényvonat aláfestése valódi meglepetésnek számít. Míg az előbbi produkciókban gazdag nagyzenekari körítés kísérte a különféle fantasy kalandokat, addig a Szökevényvonat esetében egy rideg és csupasz szintetizátor egészíti ki a szürke képi világot. A komponista kevés témával dolgozik (ezek közül talán a vonat ominózus nyitánya emelkedik ki), a zene nagyrészt az üldözés tempóját követő elektronikus motívumokból áll össze. Bár ez látszólag Jones legkevésbé érdekes zenéi közé tartozik, mégis ehhez a filmhez készült a komponista egyik első filmzenei lemeze is, melyet annak idején a Milan Records jelentetett meg.


A Milan eredeti kiadványa valójában egy újravett album volt, ahol Jones átdolgozta a film zenéjét, a rövid tételeket pedig hallgatóbarát, két-három perces darabokká bővítette. Ez akkoriban divatos húzás volt az elektronikus filmzenék kiadásánál, a kor több Vangelis-albuma is hasonló meggondolások alapján lett újraálmodva. Mivel a Szökevényvonat esetében az album és a filmbeli változat ugyanazzal a felszereléssel készült el, nagyon kevesen vették észre a különbséget a két felvétel között. 2009-ben a La-La Land Records kiadványa már nemcsak a Milan-album anyagát jelentette meg újra, hanem az eredeti filmben használt felvételek is lemezre kerültek. A rövid (néha alig pár másodperces cue-kat) a producerek összesen öt tételbe szervezték, így optimalizálva a filmben használt tételek hallgathatóságát.

Külön érdemes meghallgatni az albumon található háromféle Vivaldi-interpretációt, melyek felkerültek a La-La Land kiadványára. A mozi fináléjában hallható "Gloria in D Major - Et In Terra Pax" című tételt az eredeti albumon Alfredo Casella változata képviseli (11-es track), melyet a Moszkvai Konzervatórium diákzenekarával rögzített a karmester. A filmben azonban nem ez hallható – Trevor Jones ugyanis elkészítette a tétel szintetizátoros verzióját ("Gloria in D Major - Et in Terra Pax (Alternate  Version)"), mely két ponton is hallható a jelenetek során, a stáblista alatt azonban szintén nem ez szól. A száguldó vonaton ragadt Manny szabadságvágyát egy olyan tétel tükrözi, mely egyszerűen egymásra keveri a nagyzenekari és a szintetizátoros előadást ("Gloria in D Major - Et in Terra Pax (Film Version)"), így adva plusz érzelmi töltetet a végkifejletnek.


A La-La Land Records CD-je tipikus archív kiadás, melynek célja nem egy kellemesen hallgatható album összeállítása, hanem egy adott mozgókép teljes zenei anyagának összegyűjtése. Emiatt találunk az albumon három változatot a Vivaldi-darabból, vagy olyan furcsaságokat, mint a korai börtönjelenetekben hallható "The Yellow Rose of Texas" című dal feldolgozását, a The Jamborees előadásában. Sajnos az album éppen ezért kissé szétfolyik és hosszú távon hallgathatatlanná válik – azonban a rajta található anyagot okosan adagolva igazi kinccsé varázsolhatjuk. Az eredeti album és a filmben használt felvételek önmagukban is megállnak, és valószínűleg kevesen veszik arra a fáradságot, hogy az új CD két felét egyszerre meghallgassák. A Szökevényvonaté tipikusan olyan zene, ami sokkal hatásosabb kis adagokban, így én is eszerint pontozok.